Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Szempontok a Nagykorúság Krisztusban c. hittankönyv használatához
A megtestesülés titka és a keresztény emberkép. Krisztus a teljes önátadás, „kiüresedés" és eggyé válás szentháromságos életformáját élte megtestesülésekor. A megtestesülés titkának lényege tehát nem csupán az, hogy Jézus egy lett a sok ember közül, hanem az, hogy Ö megtestesülve titokzatosan magába vette az egész emberiséget, eggyé vált minden emberrel. Szent Pál szavaival: úgy tetszett az Atyának, hogy „Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent" (Ef 1,10; vö. Kol 1,15—17). — A zsinat és II. János Pál pápa ebben a szemléletben látja a megtestesülést, a megváltást és az embert: „Isten Fia megtestesülése révén minden emberrel egy- gyé vált" (Egyház a mai világban 22.; Az Egyházról 2.; Redemptor hominis 13,14). ,,Minden emberről beszélünk: hiszen a megváltás misztériuma minden embert magába foglal.. . Krisztus minden időkre mindenkivel kapcsolatba lépett. . . Minden megfogant, világra született embert a megváltás misztériumának részesévé tett" (Redemptor hominis 13). (gy bontakozik ki tehát az új zsinati emberkép. Eszerint tágabb értelemben az egész emberiség Krisztus testéhez tartozik. Így lesz igazán érthető Jézus mondása: „Amit egynek tettetek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek" (Mt 25,40). S lényegileg ebben a dimenzióban érthető a zsinat (illetve a kereszténység) viszonyulása más vallásokhoz vagy a nem hívőkhöz. —A megváltás titka és a szenvedés értelme. Jézus szentháromságos — mindent átadó és minden emberit magába vevő — életének teljessége és csúcsa a bűn magára vétele és a kereszthalál. Ha Jézus magára és „magába" vett minden embert, akkor érthetővé válik, hogy valamiképp magába vette az emberek minden fájdalmát és bűnét is (vö. Iz 53,6; 2Kor 5,21). S ebben a fájdalomban kiált fel — írja a Salvifici doloris — hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" „Mert átérzi annak a rossznak teljességét, amit a bűn, az Istennek való hátatfordítás foglal magába. Emberileg kifejezhetetlen mértékben átéli az Atyától eltávolodó, őt elutasító, az Istennel szakító ember szenvedését. De épp e szenvedés útján viszi végbe a megváltás művét" (18. pont). Ebben az összefüggésben kap értelmet és fényt a világ minden sötétsége és fájdalma is: Hiszen „Krisztus minden szenvedést magába vett", „s minden szenvedést megváltott" (Salv. doloris 19—20,26). Tehát minden sötétségben Vele találkozhatunk, egyesülhetünk (Salv. doloris 26), s Vele vállalhatunk részt a megváltásból (Kol 1,24). Ezeket a szempontokat semmiképp sem a hiánytalan és pontos teológiai összefoglalás céljával, hanem a szintézis sejtetésének szándékával állítottuk össze; első látásra bizonyára ijesztően magasnak és elvontnak tűnnek azok számára, akikben maga a Szentháromság tana is ijesztően elvont igazságrendszerként él, illetve akiknek nem volt módjuk elmélyülni a zsinati teológiában vagy akár II. János Pál enciklikáiban. — De ha kissé megbarátkozunk ezzel a szemlélettel (amely természetesen a fenti vázlatnál sokkal oldottabban, s két év anyagában elosztva jelenik meg a hittankönyvben), akkor csakhamar kiderül, hogy ez a szemlélet egységbe fog és érthetővé tesz számos korábban szétesőnek vagy kevésbé érthetőnek tűnő tanítást. Azok a hitoktatók — mintegy százan —, akik a jelen hittankönyvet éveken át kipróbálták, szinte egységesen vallották, hogy míg esetenként nekik maguknak komoly feladatot jelentett a könyv ilyen szemléletének elsajátítása, addig a gyermekek (fiatalok és felnőttek) gond nélkül megértették és átvették azt. És megértették azt is, hogy milyen szoros összefüggés van az isteni (szentháromsági) életforma, Jézus életformája és a keresztény életforma között; azaz megértették, hogy a keresztény élet — a szeretetben, az egyházban való élet — jézusi és szentháromságos élet; és egy olyan élet, amelyre az embert Isten teremtette, amelyben megtalálhatja bodogságát, önmagát. A mondottakból kiderülhet, hogy könyvünk az olvasmányosság és életszerűség terén való „előrelépés" mellett kísérletet tett arra is, hogy az egyház jelen teológiáját érthető nyelvre lefordítsa fiatalok, teológiában járatlan emberek számára is. Ez a törekvés természetszerűleg sok hibalehetőséget is tartalmaz. Ennek tudatában a szerző és munkatársai a könyv további tökéletesítése érdekében hálásan vesznek minden átgondolt, építő hozzászólást. 131
