Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - FÓRUM - Széll Margit (összegyűj.): Vélemények és vallomások az igehirdetésről
„Ha az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve ingyenessé tegyen az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat" — írja Pál apostol (1Kor 9,16—18). S így folytatja: „Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek közt, mint a törvény alárendeltje — noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve — csak, hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket. A törvényen kívülállók közt, mint aki a törvényen kívül áll — pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje — csak, hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat. A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne" (Kor 1.9,19—23). A nagy küldetés: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,1) igehirdetöt és hívőt egyaránt kötelez, akcióra serkent, aktivizál a hit szerinti életre is. Misszionárius az a keresztény, aki komolyan veszi Istent, és hagyja, hogy Isten felhasználja és küldje. A misszió nem kivételes hivatás, hanem a keresztény élet teljessége" (M. Delbrél). Talán nem érdektelen, ha végezetül idézek egy Strassburgban talált középkori kéziratot; aktualitását mai napig sem veszítette el: „A pap legyen nagy és kicsiny is,/ nemes szívű, mint királyi vér,/ természetes és egyszerű, mint paraszti sarj,/ hős, ki legyőzi önmagát,/ Istennel küzdő ember,/ életszentség forrása ő,/ bűnös, akinek Isten megbocsátott,/ úrrá tud lenni vágyain,/ szolgál szelídet s gyöngét,/ nem hajol meg hatalmas előtt,/ de ha szegényt lát, térden- áll előtte,/ fegyelmezett az Ürban,/ nyája feje,/ kitárt kezével kolduló,/ számos ajándék hordozója,/ férfi a harcmezőn,/ anya, ki beteget vigasztal,/ kor adta bölcsessége,/ s bizalma, mint a gyermeké,/ a Legmagasabbat célozza meg,/ lábával földön állva, —/ örömre termett,/ jól ismeri a szenvedést,/ az irigységtől távoláll,/ értelmes, nyílt szavú,/ a békének barátja,/ ellensége a tétlenségnek,/ kitartó mindörökké . . ." (ford. PÉ). Ha Krisztus papjai csak megközelítően is igyekeznek ezt követni, sok prédikácóval fölér a példájuk. Paleta Éva író Az igehirdetésnél — úgy gondolom — a következő szempontokat kellene figyelembe venni: — Minden korosztály számára hozzáférhető legyen. Ezért a témákat is a korcsoportok (kis- és nagyobb gyermekek, ifjúság, családos fiatalok, nagyszülők és idősek) igényeinek megfelelően kellene megválasztani. — A homiliák ne legyenek túl hosszúak, de mindig a mai kornak megfelelő aktuális témákról szóljanak. Ne „szónoklatok" legyenek, hanem az érdeklődést felkeltő, közvetlen hangú, problémák megoldásában segítséget nyújtó beszédek. — Jó lenne a liturgia szertartásai előtt — lehetőség szerint közben is — a magyarázat. Ezáltal a hívek jobban követhetnék a cselekményeket. Ez ajánlatos lenne a szentségek kiosztásánál is. Saáry Éva többszörös műkorcsolya-bajnok Napjaink egyházi életének egyik vitatott kérdése kétségkívül az igehirdetés. Igaz ez akkor is, ha nem kérdőjelezi meg az ősi igazságot: az ige, az igehirdetés teremti az egyházat. Sok minden tartozik az egyházi élethez. Akárcsak az emberi szervezettel kapcsolatban hibás az a közkeletű kérdésfeltevés: melyek az életfontos és a nem életfontos szervek?, hiszen az úgynevezett „nem életfontos" szerveknek is lényeges a működésük, jelentőségükről éppen azok adhatnak leghitelesebben számot, akiknél kiesik működésük; hasonlóan alakul ez az egyházi életben: mindennek van jelentősége, az egyházi élet ősi és újabb területei egyaránt sajátos értékek hordozói, hibás az a kérdésfeltevés, milyen értékeiről mondhat le, meddig vonulhat vissza az egyház, hogy még egyháznak tarthassa magát?, mégis, ha elvállaljuk a kérdést — defenzív kicsen100
