Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Szabó Ferenc: Eucharisztia: üdvösséges áldozat és megosztott kenyér
— A feltámadt Krisztus teste van jelen, a „lelki” test, ahogy Szent Pál írja az első Korintusi levél 15. fejezetében, mert Jézus földi teste a Szentlélek tevékenységére átalakult és megdicsőült; — Az eucharisztikus test tehát a dicsőséges Krisztusé. Ezért hívjuk le a Szentlelkef a kenyérre és a borra az első epiklézisben: „Kérünk tehát, Istenünk, szentelje meg a Szentlélek ezt az adományt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére legyen, és ünnepelhessük ezt a nagy titkot, amelyet 6 maga hagyott ránk örök szövetségül" (IV. eucharisztikus ima). — Végül az Eucharisztia Krisztus egyházi teste; az Eucharisztia az egyházat építi. Krisztus valóságos jelenléte a Lélek által megvalósítja Krisztus Teste, az egyház kommu- nióját, szeretetközösségét. Akik Krisztus feltámadott, szentségi testében részesülnek, az Úr egyetlen testét alkotják, amint a második epiklézis kifejezi: „Tekints, Istenünk, erre az áldozatra, melyet te készítettél egyházadnak, és engedd jóságosán, hogy mindazok, akik ebből az egy kenyérből és egy kehelyből részesülnek, a Szentlélek által egy testbe összegyűjtve, Fölséged dicséretére, Krisztusban élő áldozattá váljanak" (IV. eucharisztikus ima). Ahogy Szent Ágoston tanítja (Homilia Szent János evangéliumáról, 27, 6 és 11), Jézus „lelki” jelenléte Lélek szerinti jelenlétet jelent. A megdicsőült Krisztus Lelkét kiárasztotta szívünkbe, megkaptuk a szeretet ajándékát, amely egyetlen testté egyesít mindannyiunkat, akik Krisztus testét szentségileg és lelkileg (= Lélek szerint) magunkhoz vesszük. Ez annyit jelent, hogy hiszünk Krisztusban, az élő kenyérben, Krisztusban a Főben; és mivel a Fő elválaszthatatlan Testétől (az egyháztól), a szeretet által építjük Testét; szeretve egymást egyetlen testté leszünk és az emberiségben az egységet valósítjuk meg. Megosztott kenyér Valóságos jelenlét tehát, mivel megvalósítja az egyházat, ahogy P. de Lubac hangsúlyozta „Corpus Mysticum" c. könyve végén. Az eucharisztia elsősorban átalakít, egyesít, és ez az egyesítés magában foglalja a valóságos jelenlétet. Néha azt mondják, hogy az átváltoztatott Ostyában Krisztus Teste helyettesíti a kenyeret. Ez eretnekség. Ha a konszekrált Ostyát laboratóriumi vizsgálatnak vetnénk alá, nem találnánk más elemeket, mint a kenyér fizikai-kémiai összetevőit. Az egyház sohasem tanította, hogy az átváltoztatás szavaira megváltozik a kenyér és a bor fizikai-kémiai szerkezete. Már jeleztük, hogy az „átlényegülés" mit jelent: Krisztus feltámadt teste (és vére) szentségileg van jelen a Szentlélek működésére. El kell kerülnünk a kafarnaiták földhözragadt elképzelését. De itt most másról akarunk szót ejteni. Az eucharisztia a teljesített emberi feladatok hathatós jele is; az élet kenyerében való részesedésnek — ha hittel, reménnyel és szeretettel „esszük az Űr testét” — nyilvánvalóvá kell válnia mindennapi életünkben is. A megosztott kenyér felszólítás és küldetés számunkra. Krisztus az Eucharisztiában nem helyettesíti a kenyeret, miként megtestesülésekor az Isten Fia nem helyettesítette az embert, mintha ezt mondta volna: Engedd át nekem a helyet, most már én cselekszem helyetted, mert te semmit sem érsz. Életed, fáradozásod, szenvedésed, családoddal való törődésed, emberi, társadalmi feladataid teljesítése nem számít nekem. En lépek helyedrel Ez a természet (teremtés) és a természetfeletti (kegyelem) viszonyának hamis felfogása lenne. Ebben az esetben igazuk lenne az ateistáknak: ha Isten minden, az ember semmi. Ha az emberi szabadságot helyettesíti, elnyomja az isteni hatalom, akkor igaz a „gyanú mestereinek" (Marx, Nietzsche, Freud) állítása: a hit elidegenedés, misztifikáció, illúzió. Emberméltóságunk megtiltja, hogy Krisztust úgy fogjuk fel, mint aki elfoglalja helyünket. A kegyelem nem pótszer, a Lélek nem helyettünk cselekszik, hanem velünk, úgy, hogy felfokozza szabadságunkat, cselekvőkké, önállókká tesz. „Dieu fait se faire les choses”, szerette ismételni Teilhard. Amikor Szent Pál azt állítja, hogy Krisztus tagjai vagyunk (1Kor 12,27), nem azt akarja mondani, hogy ezzel a ténnyel megszűnik emberi önállóságunk; Krisztus nem veszi el emberi méltóságunkat. Nem Krisztus tagja helyettesíti az embert, hanem az ember válik Krisztus tagjává. Amikor az ember a fogadott fiúság Lelke által megistenül, akkor válik teljesen emberré. Mint ahogy Krisztus tökéletes ember volt, mivel istenien volt ember, Istenember volt. Az eucharisztikus áldozatban az emberi munka gyümölcsét ajánljuk fel Istennek a kenyérben és a borban. Emberi munkánk a természet humanizálása, a teremtés befejezése. A kenyér a természet átalakításának eredménye: jelképezi az emberi erőfeszítést és az egész történelmet, kínjainkat és örömeinket. A világ emberibbé válik munkánk által; ezt a világot ajánljuk fel Istennek hálaadásul és áldozati ajándékul, hogy a Lélek erejében istenivé tegye erőfeszítésünket. Ha az anyag megnemesítve kerül ki az ember kezéből, az ember viszont lealacsonyodik, akkor igaza van Marxnak, a botrány elkerülhetetlen. Sok igazság van a marxiz69
