Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Cserháti József: A bérmálás a keresztény nagykorúság szentsége
A bérmálás szertartásában azonos jellegű szentelési cselekmények, vagyis jelek szerepelnek: ezek a kézfeltételek és a krizmával való megkenés. Külön és közösen is azt fejezik ki, hogy egyrészt a lélek kegyelmi megerősítéséről, „confirmatio"-ról van szó, másrészt beavatási ráruházás, elköte- tezés vagy egybekötés megy végbe. Régebben a megkenés a kereszt jelének a homlokra rajzolásával történt; ez ma elmarad, mert a kézfeltétel már önmagában is érintést és megjelölést fejez ki. Akár a Szentírás, akár a katolikus hagyomány tanúságtevését vizsgáljuk, a bérmálás szentségében mindig ugyanaz az alapelv jut kifejezésre, nevezetesen: ami a Szentlélek volt Krisztus életében, az egyház alakulásában és tovább épülésében, e jelentéstartalom folytatódik minden megkeresztelt emberben, ha a Szentlélek külön ajándékában részesül. Ezáltal egyszersmind az istengyermekség teljességének birtokába jut. A megkeresztelt ember így még teljesebben hasonlóvá lesz Krisztushoz, akinek emberségét a Szentlélek formálta, és még inkább beletagolódik az egyház egészébe. Az Újszövetségben található Szentlélek-teológia egységes, zárt egészet alkot. Jézus a Jordánban megkeresztelése után látta a reá leszálló Szentleiket (Mk 1,10.), aki fölötte lebegett (Jn 1,32). A Szentírás szerint a Szentlélek ösztönözte Jézust, hogy a nyilvánosság előtt elkezdje messiási szolgálatát. Amikor a názáretiek előtt állt, önmagára vonatkoztatva mondta Izajás jövendölését: Az Űr Lelke rajtami (Lk 4,17—21.) Jézus többször is megígérte tanítványainak a Szentlélek segítő erejét, amikor az üldözők előtt hitüket meg kell vallani (Lk 12,12). A kínszenvedése előttijestén arról biztosította az apostolokat, hogy elküldi majd az Atyától az igazság Lelkét (Jn 15,26), aki a világ végezetéig velük fog maradni (Jn 14,14—16), és segítségükre lesz, hogy tanúságot tehessenek Mesterükről (Jn 15,26). Végül feltámadása után Krisztus megígérte tanítványainak a Szentlélek közeli eljövetelét ezekkel a szavakkal: leszáll rátok a Szentlélek, erejében részesültök és tanúságot tesztek majd rólam (ApCsel 1,8). Pünkösd ünnepén a Szentlélek valóban csodálatos módon leszállt az apostolokra. Elteltek a Szentlélekkel (ApCsel 2,4) és magasztalni kezdték az Űr tetteit. Szent Péter az apostolokra le- szállott Szentlelket a messiási kor ajándékának tekintette (ApCsel 2,17—18). Akik hittek az apostoli igehirdetésnek, megkeresztelkedtek és elnyerték a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,38). Ezentúl az apostolok mindig Krisztus akaratának tettek eleget, amikor a keresztség után a Lélek ajándékát kézrátétellel kiosztották a keresztség vizében megtisztult hívőknek (ApCsel 8,15—17). A zsidókhoz írt levelében a leendő keresztények oktatásában mint alapelemek: a keresztségről és a kézrátételről szóló tanítás szerepelnek (6,2). A keresztségnél és a bérmálásnál is — bár külön szentségi felépítményük, saját jellegük és jegyük is van — a kegyelem mégis egy és ugyanaz: a megszentelő kegyelemnek, az istengyermekségnek kezdeti állapotáról, illetőleg a bérmálásban ennek növekedéséről vagy többletéről van szó. A bérmálás szentségében a belső lelki növekedésnek és kiterjedésnek szentségi elindítását, erősítését kell látni, amely a keresztény nagykorúság hatékony tanúságtevését kívánja biztosítani. A meg bérmáltak Krisztus hivatott tanúi: küldetésük van az egyházhoz és a világhoz VI. Pál pápa 1971. augusztus 15-én adta ki az új Apostoli rendelkezést a bérmálás szentségéről, azzal a célkitűzéssel, hogy a szertartások átdolgozásával, mondanivalójuk elmélyítésével „világosabban kitűnjék e szentség legbensőbb összefüggése a keresztény életbe való teljes beavatással". A bérmálási rítus megújítása a szentségi szertartás lényegére is kiterjed. A latin egyházban a jövőben a bérmálás szentségének kiszolgáltatása a homlokon krizmával való megkenéssel történik, kézrátétel és ezen szavak kíséretében: „Vedd a Szentlélek ajándékának jeléti" A bérmálásnak szavakban kifejezett szentségi formája latin szövegében „a Szendéteknek mint Isten ajándékának pecsétjéről" (accipe signaculum doni Spiritus Sancti) van szó, ami szükségből „jellel" is fordítható. Az eredeti értelmezést azonban csak úgy tudjuk visszaadni, hogy a Szentlélek Jézus Krisztusban is megpecsételést jelentett, amit a szentírási szövegek „Lélekkel való felkenésnek" jelölnek. A bérmálás értelmezésénél is a szentség jeleiből kell kiindulnunk. Az egyik a krizmával való megkenés, a másik pedig a kézfeltétel. A kettőt ma már nem választjuk szét, ősi jelentésük is megmaradt. A krizmával való megkenés a krisztusi igazságba való beavatást jelenti (IJn 2,20—28). Krisztus illatában részesedünk (2Kor 2,15), és azt az erőt kapjuk meg, amely a lelki harc megvívásához, a Krisztus melletti tanúságtevéshez szükséges (Mk 13,11; ApCsel 1—8). A krizma jelenti továbbá az isteni szeretetet és így voltaképpen a végső beteljesedés előlegezését (2Kor 1,21; Ef 1,13). Mindez együtt biztosítja a közösségformáló egyházi erő teljességét (1Kor 19). A megkeresztelt ember a bérmálásban most már teljesebben hasonlóvá lesz Krisztushoz, akinek emberségét a Szentlélek formálta, és még inkább beletagolódik az egyház egészébe, mivel két egészen különleges, kiemelően mássá tevő ajándékot kap: Krisztus papságának és királyságának lesz részesévé, továbbvivőjévé; ugyanakkor Krisztus prófétai küldetésének válik szószólójává, amikor a „Lélek" teljességének részesévé lesz (Iz 11,2). — így válunk a Szentlélek kiáradásának hírvivőivé, terjesztőivé és ugyanakkor a szentségekben jelenlevő eszkatologikus Krisztusnak is tanúságtevőivé. Ahogyan a keresztségben elsősorban az istengyermekség részeseivé lettünk, és megigazultunk 37
