Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Doskar Balázs: A termékeny szeretet útján - Irányelvek a házassági felkészítésre
sít, ha napról napra „(elszítják". Tehát elsősorban nem ajándék, hanem talentum, amit napról napra kamatoztatni kell. — Megfontolásra (megvitatásra) ajánlott kérdések: Mi a véleményem az ún. „nyitott” házasságról? Eszembe jutott-e, hogy a házasságról lemondva szenteljem életemet munkámnak vagy Isten Országa szolgálatában? Milyen „energiafelvételre" van szüksége a családnak? Hol tudja ezt biztosítani? Meddig egészséges a zártság, ill. a nyitottság a család életében? Jellemnevelési szempontok. Eddig a házasságról gondolkozva az eszményt kerestük a teremtett világra figyelve a kinyilatkoztatás fényében. De az eszmény még nem valóság. Lehetőség, amit Isten ajándékként kínál fel, és szabadságunkat hívja: dolgozzunk vele együtt. Nem a házasság van válságban, hanem az emberek, akik házasságra lépnek. A szeretet az a terület, ahol az embernek a legcsodálatosabb élményei és a legkeményebb kudarcai vannak. Itt éli meg a férfi és a nő, hogy mennyire hiányoznak belőle azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek lennének a szeretethez. A házasság sikere nagymértékben attól függ, menynyire igazán kialakult emberek valósítják azt. Az életet, a szeretetet, a világot mindenki ajándékba kapja. Természetéből fakad a bizalom, elsősorban a szülei felé. De egyikünk sem született tökéletes családba: több-kevesebb sérülést mindannyian hordozunk magunkban. Fontos lépés életünkben, hogy felnőve „kibéküljünk őseinkkel”. Életüket tudat alatti világunkban hordjuk (Jung). Sorsom, önmagam elfogadása a szeretet alapfeltétele. Nevelőinken múlik, hogy kora gyermekkorunktól fogva törekedtek-e arra, hogy uralkodási ösztönünket helyesen szabályozni tudjuk. (Pl. a sok közös játékban megtanulhattunk veszíteni is). Amennyire igaz, hogy szükség van sikerélményre, annyira fontos a kudarc túlélésének az élménye is. Az életben, a házasságban is sokszor kell újrakezdeni az esetleges csődök után. Alárendelni egyéni érdeket a házastárs, a gyermekek érdekeinek. Lelki és fizikai állóképességünk megerősödhet pl. túrákon, ahol megtanítottak fáradtan is továbbmenni, szomjasan is gyalogolni, a cél felé menni mintegy önmagunk fölé emelkedve. Felnőve tudatosíthatjuk: érdemes vállalni a nehézségek leküzdésével járó kellemetlenségeket is, mert cserébe szabaddá válhatunk, függetleníthetjük magunkat a környezet szeszélyeitől. A természet titkaira, apró szépségeire rácsodálkozva kifejlődik az érzék az apró, finom örömök iránt. Milyen sok múlik a házasságban az apró figyelmességeken. Fontos, hogy a házastársak „olvasni" tudjanak egymásban. Tudjanak mindig újat felfedezni és adni egymásnak. Nevelésünk lassan átsiklik önnevelésbe. Ha hiányokat fedezünk fel, a hiányok pótlása nem késő. Isten „a kövekből is tud fiakat alkotni. Nagy segítség a — már lehetőleg kis-kamaszkorban megkezdődött — lelkivezetés. Nélkülözhetetlen kellékei a rendszeres gyónás, áldozás, a személyes hangú imák, elmélkedések, a szentírásolvasás. Isten alkotta az embert, ö tudja a legjobban, „merre menjek". A házasság fejlődésének első szakasza a párválasztás. Ebben a szakaszban a legfontosabb a realitásérzék (Szentmártoni M.). A szubjektív — teljesen egyénien megválasztható — szempontok mellett érdemes az általános törvényszerűségekre figyelemmel lenni. Igaz, hogy a pszichológiánál-szociológiánál „több" a kegyelem (= lehet értelmes áldozattá válni a szeretetben), de a házasság nem terápia („majd megjavítom, ha az enyém lesz"). Lehet nekiindulni plusz teherrel, de akkor kétszeresen is fel kell mérni erőtartalékainkat (hitünket Istenben). A szeretet próbája konfliktus. Emberi kapcsolatainkban képesnek kell lennünk arra, hogy meghalljuk másoknak a mienktől eltérő véleményét. És merjünk hangot adni saját, másoktól eltérő nézeteinknek. Ne olvadjunk fel egymásban. Talán ez a legnehezebb: úgy helyezkedni szembe másokkal, hogy ez a konfrontáció a másik erősödéséhez és a kapcsolat megszilárdításához vezessen. Ez olyan képesség, amelyet állandóan fejleszteni és gyakorolni kell. Isten is úgy győz meg minket saját bűneinkről és szeretetlenségeinkről, hogy végül is megerősödve közelebb kerülünk hozzá (megváltás). A helyes önismeret: alázat, a szerethetőség egyik lényeges feltétele. Ha jól ismerem értékeimet, korlátáimat, akkor tudom, mit adhatok a másiknak. Tudom: hol kell fejlesztenem magam, hol lenne jó segítséget elfogadnom. Tudom, miben és mennyiben vagyok terhelhető. Átélem helyemet a világban: az istenadta közösségek által a saját adottságaimmal „életképes", vagyis boldogságra hivatott vagyok. — Hétköznapi banális buktatók. — A „kassza" kezelésének módja, amiről elfelejtünk beszélni, vagy könnyedén kijelentjük, ez nálunk nem probléma. A mindennapi higiénia, amely mindennap tüske lehet. A rendigény szintkülönbsége. Nyüzsgő tipus és otthon ülő. Baglyok—pacsirták ellentéte: ő este alszik el, én reggel nem ébredek fel, és így nincs mikor beszélgetnünk. (Anyagi) igényesség-igénytelenség lényeges eltérése ... — Megfontolandó kérdések. — Milyen viselkedésmódod vagy tulajdonságod akadályoz kapcsolatodban? Saját családodban milyen értékeket láttál, amiket te is szeretnél megvalósitani? Mi az, amit másképp szeretnél csinálni? A próbaházasságban úgy próbálják ki a feltétel nélküli szeretet lehetőségét, hogy ezt feltételhez kötik . . . 239
