Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Heller György: A magyar papság ma és holnap
Heller György Á MAGYAR PAPSÁG MA ÉS HOLNAP ,,lam proximus ardet Ucalegon". Vergilius: Aeneis ,, . . . Ti .. . választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságra" (1 Pt 2,9). Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy Isten népének — a „királyi papságnak" — ,,szolgáló papságra’' (LG 28) is szüksége van. A magyar egyház csaknem ezeréves történelme folyamán e szolgáló papság létszáma, erkölcsi és szellemi színvonala, különböző tényezők hatására az adott korokhoz viszonyítva is rendkívül széles határok között ingadozott. Voltak időszakok, melyekben kevesebb (főképpen szerzetes-) pap talán több is lett volna. A XVI. század második felében viszont a reformáció vihara és a török hatalom hódításai eredményeképpen óriási területeken szétesett az egyházi hierarchia s az ország jelentős része missziós területté vált (ez volt a magyar katolikus licenciátusok kora). Amikor 1945-ben hazánkban új világ született, az nagy lelki és anyagi hatalommal rendelkező, állami gyámolításhoz szokott katolikus népegyházat talált. Ennek a népegyháznak az 1945— 50-es időszakban a különböző egyházmegyei szemináriumokban még átlagosan 900 papnövendéke, a szerzetesrendeknél pedig kb. 700 szerzetesnövendéke készült az akkor 5000 fölötti létszámú világi és szerzetes papságnak utánpótlását biztosítani. Ezek a létszámok bőségesen elegendők voltak az akkor mintegy 6,5 millió magyar katolikus pasztorációjára. Még az egyház számára távolról sem gond nélküli 1951—54 időszakban is összesen 376 újmisés pap lépett az oltár elé. Később azonban a papnövendékek száma folyamatosan csökkent; az 1. táblázat 1. sora az 1975/76 — 1984/85 tanévek időszakára adja meg (a katonai szolgálatot teljesítők nélkül) az egyházmegyés — latin és görög szertartásé — papnövendékek összlétszámának alakulását. Érthető, hogy 1984-re az összes egyházmegyés papok száma 3116, az itthon tényleges szolgálatot teljesítő, ún. „aktív papok” létszáma pedig 2527 főre csökkent. Az ilyen jellegű változásban bizonyára része van a társadalom ateista atmoszférájának is; a hivatások nagyszámú csökkenése azonban — kevés kivétellel — az egész fehér világra jellemző, tehát annak általánosabb okai is vannak. Ebben a helyzetben nagyfontosságú kérdéseket lehet és kell feltenni: — 1. Milyen a magyar papság jelenlegi kormegoszlása és a hívek pasztorációs ellátottsága? — 2. Milyen a papi utánpótlás időbeli alakulásának jellege? — 3. A reálisan várható utánpótlás és a halálozási törvény- szerűségek mellett milyen a magyar papság létszámának és a hívek pasztorációs ellátottságának várható alakulása? Vizsgálatainkat a demográfia módszereinek felhasználásával végezzük, a számítások menetének ismertetését azonban itt mellőzhetőnek véljük. — 1. A 2. táblázat a magyar katolikus egyházmegyés papság és az itthon működő aktív papság létszámát és kormegoszlását tartalmazza 1984 évre vonatkozóan. Az 1. ábra diagramján a magyar egyházmegyés papság és a húsz éven felüli magyar férfilakosság korosztályonkénti megoszlását — ugyancsak 1984 évre — vetjük egybe. — A 2. táblázatból és az 1. ábrából mindenekelőtt a magyar katolikus papság elöregedett állapotára következtethetünk. A latin papság 49,62%-a, a görög papság 35,92%-a az államilag érvényes 60 éves nyugdíjkorhatár fölött van. Előfordul 95 év fölötti, állítólag aktív (!) pap, a 75—79 éves korosztály 46,30%-a aktív. A teljes létszámnak csak 14,6%-a van nyugállományban: az elöregedett papság nagy erőfeszítéseket tesz a magyar egyház hajóján egyre inkább jelentkező lékek betömésére. 1984-ben a latin papság 70—74 éves korosztályának létszáma a 25—29 éves korosztályénak 4,6-szerese, s a 25—29 éveseknél a 80—84 évesek is alig vannak kevesebben. A pasztorációs ellátottság 1984. évi egyes fő jellemzőit a 3. táblázat foglalja össze; e táblázatból kitűnik, hogy: — a latinok pappal való ellátottsága sokkal gyengébb, mint a görögöké; — már ma megkezdődött a plébániák elárvulása. Az országos értékek azonban átlag jellegűek, s az egyes egyházmegyékre vonatkozó jellemzők az országosaktól gyakran nagymértékben eltérőek. így pl. Kalocsa és Székesfehérvár egyházmegyék papjainak átlagos életkora csaknem 56 év, az esztergomi papságé pedig csak 42,1 év. Veszprémben és Egerben már ma is kisebb az aktív papok, mint a plébániák (lelkészségek) száma, az esztergomi főegyházmegyében viszont — nem utolsósorban a nagy budapesti plébániák miatt — 2,01 aktív pap jut egy plébániára (lelkészségre). A hívő/plébánia vagy lelkészség viszonyszám értéke 1448 (görögök) és 5993 (Esztergom) között, a hívő/aktiv pap érték pedig 1338 (görögök) és 2987 (Esztergom) között mutat szórást. A látszólag kedvezőtlen értékek gyakran a helyi viszonyok logikus következmé216
