Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Heller György: A magyar papság ma és holnap
nyei is. A betöltetlen plébániák (lelkészségek) aránya 5,70% (görögök) és 25,25% (Pécs) között változik. Ügy tűnik, minden egyházmegyének megvan a maga helyi történelme, s annak eseményei az egyházmegye papi létszámát az országos viszonyoktól eltérően befolyásolhatják. — 2. A papság jelenlegi létszáma és korösszetétele a jövőnek csak egyik befolyásoló tényezője. A jövő igazában a papi utánpótlástól függ. Az 1. táblázat t. sora már áttekintést adott az utolsó 10 tanévre az egyházmegyés növendékpapság létszámáról. E létszám alakulásának trendje egyértelműen csökkenő. A papnövendékek száma azonban nemcsak a papi hivatások gyakoriságától, hanem a papnövendékek szempontjából döntő 20—24 éves férfi korosztály létszámától is függ. Ez utóbbi figyelembevételével határoztuk meg a 10 000 20—24 éves magyar férfira vonatkoztatott papnövendékek számának alakulását (lásd 1. táblázat 2. sor). Eszerint a papi pálya iránti hajlandóság az 1977/78. tanévben érte el minimumát, majd újra emelkedni kezdve az utóbbi években — a minimumhoz képest mintegy 20%-os növekedés után — lényegében stagnál. A papnövendékek tényleges számának csökkenése tehát ma már lényegében a 20—24 éves férfi korosztály olyan létszámcsökkenésének eredménye, melyet a papi hivatások gyakoriságának 20%-os növekedése sem képes ellensúlyozni. Ez az apály még kb. négy évig tart, majd — sajnos csak átmenetileg — fokozatosan újra népesebb korosztályok következnek, ami a papi utánpótlásra az évtized végétől több mint tíz éven át előnyös hatással lesz. A harmadik évezred első éveiben a papnövendékek szempontjából döntő 20—24 éves korosztály létszáma zuhanásszerűen a mai kis értékek alá fog esni. Ha tehát a papság jövőbeni várható létszámának alakulását vizsgáljuk, akkor: — a papi pálya iránti hajlandóság jelenleg stagnáló mértékét extrapolálva és — a jövőbeli 20—24 éves korosztályok — 20 éves átlagban megbízhatóan becsülhető — létszámát figyelembe véve kell számításainkat végeznünk. A 20—24 éves korosztálynak az egész lakossághoz viszonyított súlya egyébként 1930-tól 1984-ig (egy, az első világháború elmaradt születései miatt előállt átmeneti mélyponttól eltekintve) trendjellegűen 9,7%-ról 6,2%-ra csökkent. Ez a tény — melynek hatása nincs benne a köztudatban — már eleve a hívószámhoz viszonyított papi hivatások számának 36%-os csökkenését eredményezi! — 3. A fenti adatok, illetve meggondolások alapján, továbbá a magyar férfilakosság halandósági viszonyainak figyelembevételével meghatározható a pasztorációs ellátottság fő jellemzőinek 1984—2004 között várható alakulása; a nyert értékeket az 5. táblázat a magyarországi latin és görög egyházakra felbontva tartalmazza. A 4. táblázat adataiból — a hívők és a plébániák (lelkészségek) számát egyelőre állandónak tekintve — az alábbiak állapíthatók meg: — az elkövetkező két évtizedben a latin aktív papság — ma is igen szűkös — létszáma a jelenleginek mintegy 57—58%-ára csökken. Ugyanezen időszakban a görög aktiv papság létszáma mintegy 20%-kal nő; — 2004-ben négyszer annyi hívő esik majd egy római, mint egy görög aktív papra (ez még akkor is megdöbbentő arány, ha figyelembe vesszük a görög plébániák falusias vagy/és szórvány-jellegét); — 20 év múlva az aktív latin papság létszáma a plébániák (lelkészségek) számának kétharmadánál is kevesebb lesz; a görög parókiák pappal való ellátottsága biztosított lesz. Az 5. táblázat csak a 2004 évig számított adatokat tartalmazza. A vizsgálatok szerint azonban az aktív papok létszáma még 2004-ben sem éri el mélypontját s a hivatások gyakoriságát állandónak feltételezve tovább romlik majd. A 4. táblázatnak a hazai latin egyházra vonatkozó adatai országos átlagértékek, melyektől az egyes egyházmegyékre számított adatok — a papság létszámától, korösszetételétől és utánpótlásától függően — erősen eltérnek. így pl. az aktív papok létszáma 2004-ig Esztergomban csak 70,4%-ig, Székesfehérvárott azonban 47,2%-ig csökken. 2004-ben Esztergomban kb. 1,4, Székesfehérvárott, Szombathelyen és Veszprémben azonban csak 0,5 aktív pap jut majd egy plébániára (lelkészségre). — A hivatások válságának mélységét jól érzékelteti az a vizsgálat, mely azonos időszakra, de a papi hivatások számának hirtelen megkétszereződését feltételezve, határozza meg az aktív papság létszámának várható alakulását (5. táblázat). Az 5. táblázatból világosan kitűnik, hogy: — a latin papság létszáma még a hivatások szinte csodaszerű szaporodása esetén is tovább csökkenne; — a hivatások megkétszereződése a görög papság létszámának feltehetően fölösleges mértékű megnövekedését eredményezné. Az elmondottak bizonyos általánosabb érvényű következtetések levonását teszik lehetővé, így: — Alapvetően ellentétes a latin és a görög papság létszámalakulásának a jövője: a görögök utánpótlása aggodalomra nem ad okot, a latin papság létszáma azonban az ezredfordulón várhatóan a XX. század közepéig fennállt értéknek 20—25%-ára zsugorodik. A latin és a görög viszonyok ellentétes alakulása olyan komplex tényezők következménye, melyek elemzése meghaladja e tanulmány kereteit, s szociológiai jellegű vizsgálatot érdemelne. — A latin papság elkerülhetetlenül bekövetkező létszámcsökkenése folytán gyakorlatilag lehetetlenné válik a szolgáló papságra épülő mai plébániarendszer fenntartása. A magyar egyházban tehát strukturális változások lesznek szükségesek. E struktúraváltás módozatainak kimunkálása szintén nem a tanulmány feladata. — A papság létszámának drámai mértékű csökkenése a katolikus hívők számának csökkenésével is nyilvánvalóan visszacsatolásos kapcsolatban van. Arra is fel kell te217
