Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Tomka Miklós: Számok és tézisek - a magyar papság szociológiájához
ugyanakkor a nyájból való, segítőtársai a hívek közül kerülnek ki, s főpásztora Krisztus. „Emberek közül választott", de nem csupán „elválasztott az emberektől" hivatásánál fogva, hanem küldetést is kapott „az^emberekhez, az emberekért". Nyitott kérdések Az elvi alapok megnyugtatóan tisztázottak. A gyakorlat azonban számos kérdést vet föl, s nem kis feladatok elé állítja a ma, még inkább a holnap egyházát, bizonyára magyar földön is. Befejezésül hadd utaljunk néhányukra: — Milyen szorosan tartozik hozzá a papi élethez az „Isten országáért" vállalt szüzesség karizmája? Ha a pappá szentelésnek nem lényegi velejárója, hanem csak fegyelmi-aszkétikus szempontból megszabott előfeltétele, elképzelhető-e a latin szertartásé egyházban is személyiségükben érett, meglett korú, Istennek és egyháznak elkötelezettségüket már az életükkel bizonyított, teológiában jártas házas férfiak pappá szentelése? Ha a celibátus — mint nálunk a görög katolikusoknál — nem feltétele a pappá szentelésnek, hogyan lehet biztosítani nemcsak a harmonikus együttműködést, de a testvéri egységet is a kétféle típus között? Melyek a nélkülözhetetlen elemei a papi lelkiségnek: milyen tökéletességeszményre kell törekednie minden papnak, és kikre vonatkozik az „evangéliumi tanácsok" által jelzett krisztusi életforma? Milyen szükségmegoldásokra kényszerülhet az egyház azokban az országokban, amelyekben a növekvő paphiány miatt alig lehet már gondoskodni arról, hogy a hivek szentmiséhez jussanak, s így valóban az Eucharisztia körül összegyűlő közösségként alkossanak egyházat? Az egyház lényege nem szenved-e kárt akkor, ha a hivek közös istentisztelete többnyire csak (diákonus vagy erre meghatalmazott laikusok által vezetett) igeliturgiából és közös áldozásból áll, de szentmiséhez csak nagyritkán jutnak hozzá? — Hogyan alakul a világi hívek szerepe a jövő egyházában? Milyennek kell lennie a pap és a hívek viszonyának a zsinat egyházképe alapján? Melyek azok a speciális feladatok, amelyeket mindenképpen a laikusoknak kell(ene) ellátniuk az egyház életében, állapotuknál és szakértelmüknél fogva? Milyen területeken kellene őket jobban bevonni az egyház életébe, vezetésébe? Hogyan alakulnak a jövő egyházának közösségei? Hogyan oszthatják meg a munkát és a felelősséget az egyház- községért felelős (fölszentelt) lelkipásztorok és a közösségben irányitó szerepet játszó (civil) kulcsemberek? Szorongató, megoldást sürgető kérdések ezek — terhük nemcsak az egyházkormányzat felelős vezetőire vagy a teológusokra nehezedik rá, hanem valamilyen módon mindnyájunkra. E feszítő problémák azonban egyúttal a remény jelei is. A zsinat s az azt követő évtized nemcsak konfliktusok és válságok megszüntetésére törekedett, hanem valódi aggiornamentora. Azt kereste, hogyan élhet Isten papi népe napjainkban evangéliumibb, ezért hitelesebb és korszerűbb életet, s hogy ebben a közösségben hogyan találja meg méltó helyét s a reá váró feladatokat a Krisztus küldetésében járó fölszentelt papság. A felhasznált irodalomból: G. Greshake: Priester sein (Herder (1982); — F. Klostermann: Wir brauchen Priester (Veritas, 1976); — H. Küng: Wozu Priester? (Benziger 1971); — K. Rahner: Einübung priesterlicher Existenz (Herder 1970); — J. Ratzinger: Das neue Volk Gottes (Patmos 1970); — J. Ratzinger; Das Fest des Glaubens (Johannes 1971) — Der priesterliche Dienst I—V. (Herder); — Priesterbild im Wandel (Landesverlag 1972); — Das kirchliche Amt im Neuen Testament (Darmstadt 1977); — E. Schillebeeckx: Das kirchliche Amt (Patmos 1981). Tomka Miklós SZÁMOK ÉS TÉZISEK — ▲ MAGYAR PAPSÁG SZOCIOLÓGIÁJÁHOZ A szekularizáció és az újabban megnövekedő vallási érdeklődés ellentmondásos folyamatában sajátos helye és szerepe van az egyházi szervezet működési problémáinak, az egyhá- ziasság (azaz az intézményes tanitáshoz, erkölcshöz és magához az intézményhez kötődés) igen nagy mérvű hanyatlásának és a papi és lelkipásztori létszám csökkenésének. Mindezek egymással összefüggő és korántsem csupán Magyarországot jellemző folyamatok. Általános jelentkezésükből ellenben nem lehet arra következtetni, mintha megváltoztathatatlan „sorscsapásokról" lenne szó. Vizsgálat tárgyává kell tenni az okokat és a befolyásoló tényezőket (a következmények zöme úgyis ismert), hogy esetleges megváltoztathatóságukon gon211
