Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Kerényi Lajos: Jó hír a betegeknek
házban a sigillum (gyónási titok) megszegésének veszélye, az idő rövidsége és egyéb körülmények miatt meg kell elégednünk az őszinte bűnbánattal. Annyit azonban mindig biztosítva akarok tudni, hogy a beteg megbocsát mindenkinek. Felszólító mondatban kérem őt: ne haragudjon senkire! Erre szinte kivétel nélkül pozitív választ kapok. Az idő rövidsége miatt egy-egy kórteremben gyakran kényszerülök kollektív (eloldozásra is. Ez után — a körülményeket mérlegelve — döntök: előbb adjam-e a betegek szentségét, vagy pedig az Oltáriszentséget. Nem egyértelmű egyiknek vagy másiknak az elsősége. Igen gyakori, hogy a beteg szentkenetre capax (alkalmas), szentáldozásra viszont nem. A szentségi hatás előkészítése: Régi igazság, hogy a természetfeletti feltételezi a természetet. Különös gonddal kell felkészülnünk és felkészítenünk minden szentségre. A betegeknél a pap feladata „tájékoztatni" a beteget a szentség feladása előtt arról, hogy miről is van szó. Az Úr Jézus a szentségi jel alkalmazása — és természetesen tudatos elfogadása — után együtt viszi a keresztet a beteggel. Segít neki, mellé áll. Ezáltal a szenvedő ember igen fontos tényezővé magasztosul Isten országának építésében. „Ki kell egészítenünk testünkben, ami híjával van Jézus szenvedéseinek” a magunk és testvéreink életében. — Ez lehetőség . . . erről feltétlenül tájékoztatnunk kell a beteget. Vajon ez azután égő vágy és igény lesz-e benne, másokért odaadó, értelmes kereszthordozó élet? — ez a belső átalakulás már Jézuson múlik (opus operatum! mindenképpen az opus operans közreműködésével!). Az aktívvá vált második isteni Személy átalakítja a beteg belső világát, ezáltal megerősödik benne a tudat, a megbizonyosodás: Szenvedésem értelmes lehet. 15 éve járok egyik elfekvő kórházunkba. Vannak köztük 3—7 éve ottfekvők is. Rendszeres gondozásban részesülnek, ök soha nem zúgolódnak. Szent béke tölt el engem is, mikor köztük vagyok. Nemes, értelmes, reményteli a csendjük és békéjük. Gyakran rájuk bízok válságban élő házaspárokat, egy-egy nehéz ügyet. Mikor legközelebb újra látnak, nyugtalan érdeklődéssel kérdik védenceik sorsát. Valóban igaz (így igazolódik), amit a Szentírás fogalmaz a szentség hatásáról: megkönnyebbülést ad a betegnek. így történhetett meg, hogy amikor egy gyógyszerészhallgatónő először ment el fiataljainkkal az egyik elfekvőbe, hogy ő is énekeljen nekik, vigasztaljon és édességeket osztogasson, — mélyen meghatódva jött vissza tőlük. Elbeszélte, hogy odaült egy öreg néni ágyához. Kereste a szavakat, de mire megszólalt volna, a néni megelőzte: Kislányom! Tudod-e, hogy milyen jó az Isten? Naponta tapasztalom. Én már 6 éve fekszem ezen az ágyon, nem tudok még felülni sem, de az Ür kézzelfogható módon velem van. Senki sem sziget — fogalmazza Thomas Merton. Aki egyedül marad, akinek elfogynak társasági és társadalmi vonatkozásai, az elveszett. A betegeket ki kell emelnünk magányos helyzetükből és be kell kapcsolni őket az emberek életébe, hiszen ők — Jézus Krisztus által, az ő megváltói érdeme által — rengeteget tehetnek azért, hogy jobb legyen a világ. A Szentatya ezt szokta mondani a betegeknek: Ti vagytok az egyház legdrágább kincsei, mert az Úr Jézussal viselt szenvedéstek (felajánlott szenvedéstek!) egyensúlyban tudja tartani ezt a bűnös világot. Ismételten hangsúlyozom: ezek lehetőségek. Hogy azután üdvösség jele és eszköze lesz-e mások számára a beteg, az a szentség Urának ajándékozásától függ. Ha belső világában átalakul, ha megbizonyosodás, odaadó, áldozatos lelkűiét kél benne: az a szentség hatása, Jézus adománya. Kórházi körülmények között — amikor igen rövid idő áll rendelkezésemre — így próbálom előkészíteni a betegeket: Most az Ür Jézus olaj-jelével keresztet rajzolok a homlokára, hogy legyen ereje az ő segítségével felajánlani álmatlan éjszakáit, kilátástalan szenvedéseit azért, hogy megtérjenek családtagjai, hogy a hitetlenek Istenre találjanak, és hogy ne legyen háború. Csodálatos „visszaigazolások” jutnak el hozzám! Bár ezek a titkok már Isten kifürkészhetetlen mélységei, mégis jól esik itt-ott megtudni, hogyan válik valóra az isteni Ígéret a szentség hatásában. A családtagok felelőssége. Sajnos, az emberekben nagyon megfogyatkozott a hit. „Miért van az, hogy csak akkor gondolunk Istenre, amikor szenvedünk?" — kérdezte egy szép, fiatal beteg. A hozzátartozók nem szenvednek, ezért 90%-uk nem éli meg a beteg lelkének rezdüléseit, és nem is képes azokat átvenni. Ha egyszer van halhatatlan személyiségünk — és van!, ha lesz ítélet az Úr színe előtt — és lesz!, ha a jövőnk a feltámadás — és igenis erre várunk!, akkor keressük és biztosítsuk magunknak és másoknak azt, ami onnan felülről való, ami örök sorsunk és boldogságunk. Jézus legboldogítóbb üzenetével méltán büszkélkedhetünk: nagypéntekre Húsvét következik! 192
