Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Cselényi István Gábor: Lelkünk és testünk orvosánál - A bűnbánattartás és a betegek kenete a keleti szertartásban
Cselényi István Gábor LELKÜNK ÉS TESTÜNK ORVOSÁNÁL A bünbánattartás és a betegek kenete a keleti szertartásban A GYÖNAS KELETI FORMÁJÁNAK EREDETE. Minél messzebbre nyúlunk vissza a keleti rítus történetében, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az egyéni gyónás a bünbánattartás közösségi tormáiban gyökerezik (Franz Nikolasch: Die Bussliturgie in den Kirchen des Ostens und ihre Bedeutung, Concilium 1971. jan. 32. kk.). Bizáncban eredetileg a gyónáshoz zsoltárok, imádságok, szentirási olvasmányok tartoztak, éppenúgy, mint a zsolozsma különböző tormáihoz, így az imaórákhoz vagy az alkonyati és a reggeli zsolozsmához. Történetileg tehát kézenfekvő, hogy a gyónás a szerzetesi közösségeknek ezekhez az istentiszteleti formáihoz kötődött, olyannyira, hogy ezeknek a szertartásoknak mind a mai napig van bűnbánó jellege. Egyes közösségeknél a reggeli, másoknál az alkonyati zsolozsma alatt végezték az apát előtt a gyónást, tehát a bizánci hagyományban egyértelmű az egyéni gyónás közösségi eredete. Másutt, ahol nem voltak kolostorok, s nem alakultak ki ezek a közösségi bűnbánati liturgiák, a bűnbánat az Eucharisztiához kötődött. A koptoknál pl. a gyónást a Miatyánk és az áldozás között végezték, de a liturgia előtt és alatt zajló tömjénezési szertartásnak is megtisztító, bűnel- törlö erőt tulajdonítottak. A keleti szíreknél (káld, malabár liturgia) a hivők a misekánon után fogalmazták meg bűnbánatukat, majd a kenyértörés alatt (mely nálunk a Miatyánk előtt van) következett az egész közösség bűnvallomása, s ezt tömjénezés mellett a pap imádsága foglalta össze. A nyugati szíreknél kizárólag a liturgia előtti tömjénezés kapott bűnbánati tartalmat, olyannyira, hogy a nem egyesült nyugati szíreknél nem is alakult ki az egyéni gyónás, itt tehát, mint Nikolasch megjegyzi, a szentségi erejű közösségi bűnbánati rítus egy sajátos formulájáról van szó, amely feltehetően az apostoli időkig nyúlik vissza. A ZSOLOZSMA ÉS A LITURGIA BŰNBÁNATI ELEMEI. Kelet szemlélete szerint mindennap újraéljük az üdvtörténetet. A nap pedig a biblikus felfogás szerint az estével kezdődik. Szóljunk tehát először az alkonyati zsolozsmáról. Itt is, mint más szertartásainkon, az ún. szokásos kezdet jelenti az indítást, amely azonnal bűnbánó alaphangot ad imádságunknak: „Urunk, tisztíts meg bűneinktől, Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket, Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért ...” — s már ebből az imádságból is kitűnik: Kelet együtt látja a testi és a lelki betegséget, mint ahogy a kétféle megtisztulást és gyógyulást is. A reggeli zsolozsmát (utrenye) átjárja a bűnbánat érzülete. Itt is, mint más szertartásokban, helyet kap az 50. zsoltár, Dávid bűnbánó imádsága, amely jó alkalom arra, hegy, mint már Nagy Szent Bazil is mondta, az imádkozó ezalatt „saját szavával vallja meg bűnbánatát". Ezt követi az utrenyében az evangélium-csókolás, amelynek, mint a hozzá fűződő énekek mutatják, szintén bűnbánó jellege van: „Tisztíts meg minket a mi bűneink sokaságától", nagyböjti időben pedig: „A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem, életadó Uram". A nagy doxológia egyik sora azt is kidomborítja, hogy a Krisztustól nyert bűnbocsánatnak gyógyító ereje van: „gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened". Az ekténiáknak, könyörgéseknek is vissza-visszatérő témája „bűneink és vétségeink bocsánata"; itt értjük meg a keleti bűn- és bűnbánatfogalom személyes jellegét is: hogy ti. tetteinkről „jó feleletet" kell tudnunk majd adni „Krisztus ítélószéke előtt". Ezért szerepel Krisztus, mint ítélő bíró az ikonosztázion képei között is. Róla azonban azt is tudjuk, hogy „ítélete igazságos", ezért bűnbánatunkba a bizalom hangja is belevegyül: „az irgalom, könyörület és emberszeretet Istene vagy!" Megtérésünket ez a bizalom emeli túl a jogi kereten s helyezi a személyes találkozás légkörébe. Az imaórákban, melyeket Keleten nemcsak a pap végez, hanem nagyobb ünnepeken a hívő közösség is, elsősorban ismét a zsoltárok fejezik ki gyöngeségünket, méltatlan voltunkat, töre- delmünket, de az itt szereplő imádságoknak (köztük nagy szent Bazilénak) is állandó témái: az Ür tisztítson meg, szenteljen meg, jobbítson meg bennünket. Az órákban rövidebb énekek (tropárok, kontákok) kapnak helyet. Ezek közül a 6. óráé Ádámmal azonosít bennünket: „semmisítsd meg vétkeink adóslevelét", a 9. óra pedig a Golgota két gonosztevője közt felfeszített Krisztust vetíti elénk, hogy a jobblatorral kérjük: „Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba . . ." A liturgikus élet gyújtópontja, az eukarisztikus liturgia tele van bűnbánati utalásokkal. Hazai 193
