Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Varga Lajos: Bűnbánattartás lélektani és lelkipásztori szempontból
magatokban, amely Krisztus Jézusban volt" (Fii 2,5). „Magatartásukban az irgalmasságban gazdag Istent kell kinyilvánítaniuk. Jóllehet szegények, gazdagságuk az irgalmasság. Nem urai sem a bűnbánat szentségének, sem a lelkeknek, hanem Isten szolgáinak szegény szolgái, Isten titkainak sáfárai." (II. János Pál a szentévi gyóntatókhoz 1984.) BŰNEINK MEGVÁLLÁSÁNAK HASZNA segíti igaz voltunkat, megóv a hazugságtól, attól, hogy ne mutassuk magunkat másoknak, mint amik Isten előtt vagyunk. Amikor Ferenc habitusára, betegségére való tekintettel bélésként rókaprémet akartak varrni, Ferenc így szólt: „Ha azt akarod, hogy megengedjem a prém fölvarrását belülről, kívülről is vetess ugyanolyan foltot ruhámra . . . mivel ő sem kívülről, sem belülről nem akart másnak látszani, mint amilyen valóságban volt." (C.II.) A gyónási bűnvallomás és őszinteség minimuma: „A katolikus vallás nem kötelez bennünket rá, hogy válogatás nélkül mindenkinek felfedjük bűneinket; eltűri, hogy mindenki előtt rejtve maradjanak, egy valaki kivételével, aki előtt azonban parancs értelmében fel kell tárnunk szívünk mélyét, és olyannak kell mutatnunk magunkat, amilyenek vagyunk ... El- képzelhető-e ennél nagyobb szeretetről tanúskodó, ennél jóságosabb rendelkezést" (Blaise Pascal: Gondolatok 100. Gondolat, 1978.) A bűnvallomás nem könnyű dolog, benne önmagunkat oldjuk fel, tagadjuk meg, önként vállalt lelki meghalás ez, de éppen ebben a mozzanatában lesz a gyónás a keresztség mgújítása, elmélyítése. „A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk Vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus, az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk ... aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy Vele együtt élünk is" (Róm 8,4—8). Varga Lajos BŰNBÁNÁTTARTÁS LÉLEKTANI ÉS LELKIPASZTORI SZEMPONTBÓL A freudi pszichológia szerint kétféle lehetőség van arra, hogy az ember a bűn elkövetése által keletkezett konfliktustól megszabaduljon: vagy elutasítja magától a bűntudatot, vagy szembenéz bűnével. Az első esetben a félelmét akarja legyőzni, a lelki feszültséget feloldani. Ezért elfojtja magában, rejtegeti vagy átértelmezi bűnét, esetleg éppen önmaga büntetésével keres kielégülést. A leggyakoribb projekciós — kivetítési mód — ha az illető a magában levő bűnt egy másik személybe vetíti és ítéli el benne. Jézus nagyon óvott ettől a módszertől: „Miért látod meg a szálkát embertársaid szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” (Mt 7,3) „Lélektani kísérletek bebizonyították, hogy ítéleteink inkább ránk jellemzőek, mint arra, akiről alkottuk azokat.”1 Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatában az igazi bűnbánat elnyeréséhez azt ajánlja, hogy a lelkigyakorlatozó kerüljön mindenféle megszólást és a rosszat próbálja jóra magyarázni. A második esetben érett személyről van szó, aki szembe mer nézni bűnével és annak következményeivel. Ez a magatartás szorosan összefügg az Isten és az ember iránt érzett felelősséggel. A személy vállalja önmagát, azt is, hogy a bűn is beletartozik személyiségébe. A bűntudatot ilyen esetben megtérés, jóvátétel, bocsánatkérés és kiengesztelődés követi az Isten és embertársak felé. Aki önmagában néz szembe a bűnökkel és magában Ítéli el azokat, az békét tud teremteni maga körül. A bűn az ember és az Isten kapcsolatát érinti, így természetfölötti rendben foglal helyet. De számolnunk kell azzal, hogy természetes síkon a bűn az emberi történelem hatóereje is. Kiszámították, hogy a bűntudat egy átlagember lelki energiáinak mintegy 20—40 százalékát is felemésztheti. Nyilvánvaló tehát, hogy a bűntudattól való szabadulás a lelki energiák felszabadulását jelenti. Ebben az értelemben ugyanis mondható, hogy a bűnbocsánatban Isten új erővel ajándékoz meg minket. A bűnbánat szentsége több mint lélekelemzés. A keresztény felfogás, bár elismeri az említett tényeket, ezeket messzemenően felülmúlja. A lélektan szerint a bűn elkövetése csupán az ember tudatvilágában játszódik le: „Nekem úgy tűnik, hogy a rossz az emberi énben vett magának lakást . . . ott, ahol értékeljük cselekedeteinket, ott, ahol az értelem és a lelkiismeret szóhoz juthat, ott, ahol a szabadság székel és döntések születnek."3 168
