Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Zatykó László: Szeretet és bűnbánat
vagy ezt az ártatlanságot saját hibánkból komolyan veszélyeztettük. Ne feledjük, hogy a bűnbánat szentsége kegyelmet közvetít. Isten életében részesít; ha olykor úgy is tűnik, hogy semmit sem haladtunk előre a lelkiéletben, az objektív helyzet mégiscsak más: Növekedett bennünk az Isten iránti szeretet, erősödött a hit, elmélyült az alázat és gyakoroltuk a bűnbánat erényét. Azt tán csak halálunk után fogjuk megtudni, hogy hová is jutottunk volna a látszólag hatástalan, „mindig ugyanazt gyónó" szentgyónások nélkül. A bűnbánat szentsége kiszolgáltatásának új rendje lehetőséget nyújt arra, hogy az ún. „rutin gyónások" helyét átvegye a személyre szóló, bűnbánati igehirdetésen alapuló, „szentségi szituációt teremtő" gyónás. Ebben a szentségi szituációban nem a „bíró" találkozik a „vádlottal", hanem az egyház két bűnös-bűnbánó tagja szembesül az Isten Igéjével. Az egyik bűnbánó (a gyóntató) feladata a bűnbánati igehirdetés, — esetleg egy megfelelő szentírási szakasz felolvasásával — és Isten megbocsájtó jó hírének kinyilvánítása az egyház nevében a (eloldozás szavaiban; a másik bűnbánónak bűnbánatát vétkei megváltásával kell bizonyítania és vállalnia kell azt az elégtételt, ami kifejezi, hogy sorsközösségben kíván lenni a bűneinkért engesztelő, áldozatot vállaló Jézus Krisztussal. A karthauziaknál volt (tán van is) egy szép szokás. Amikor az egyik szerzetes gyónni megy a másik szerzetes paphoz, akkor nemcsak a gyónó, hanem a gyóntató is letérdepel. Ezzel jelzi, hogy ő is bűnbánó bűnös, aki Isten irgalmára szorul és szolgálatát csupán mint eszköz végzi. A gyónás megújuló szemlélete segíthet a szentgyónással kapcsolatos „ellenérzések" leküzdésében. Felhasznált irodalom: Alszeghy Zoltán: A gyónás, TKK. Róma, 1978. — Häring, B.: Morale e sacramenti, Edizioni Pauline, Roma, 1976. — Henrici, P.: „Wie auch wir vergeben unsern Schuldigem” in: Internationale katholische Zeitschrift „Communio", p. 389—406. 5/1984. Zatykó László SZERETET ÉS BŰNBÁNAT A KÉRDÉSEK CSAPDÁJA, hogy a test kihűlésétől áll-e le a szív, vagy a szív működésének rendellenessége okozza a hidegülést. Kérdések: Vétkezem, de bűnbánatot nem érzek, akkor minek gyónjak? Miért nem elég, ha Istennel magamban rendezem bűneimet? Egyáltalán minek megvallani a papnak, hiszen Isten nem szorul rá, hogy én adjam tudtára viselt dolgaimat? A megváltássá! járó szégyen lelki beteggé teszi — Ez a gyógyítás szentsége? A fiatalok kérdései ezek, de ha megválaszolatlanul maradnak, akkor felnőtt korukban már sem nem kérdeznek, sem nem gyónnak. Jézus közvetlenül válaszol a konkrét kérdésre: Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak? Jézus így folytatta: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat... (vö. Jn 14,22—23). Jézus tehát nem „vágott virágot" nyújt nekünk, hanem arról beszél, hogyan maradhat, élhet a vessző a tövön. Aki válságban van, annak gyónása is válságos. Aki viszont gyötrő vágyát érzi annak, hogy gyónjon, az már nem kérdezi, hogy mit, kinél, hol gyónjon, megtalálja a megfelelő alkalmat. Celanói Tamás írja Szent Ferenc életrajzában az alábbi esetet. Élt egy testvér, aki „jóformán minden idejét imádsággal töltötte ... a Szentírás szavaiért szinte lángolt és hallatukra úgy mutatta, mintha valami különös édesség öntené el lényét. Egyszóval mindenki háromszorosan szentnek tartotta." Ferenc megismerve az állítólagos szentet, csak ennyit mondott: „Hagyjátok testvérek, ne dicsérjétek előttem az ördög csalafintaságát . . . Biztos vagyok benne; erre a legkétségbevonhatatlanabb bizonyítékom, hogy a testvér nem akar gyónni." Mikor elöljárója felszólította a testvért: végezze el szentgyónását, az „nem akarom megszegni a szent csendet", nem volt hajlandó meggyónni. „Néhány napra rá a maga jószántából elhagyta a rendet és visszatért a világba." Celanói Tamás megjegyzi: „A szentgyónás nemcsak teszi, de jelzi is az életszentséget." (Celanói Tamás: Szent Ferenc élete, Balanyi György ford. C. II. kézirat) Fontos, hogy a gyónásról ne mint „muszájról" beszéljünk, hanem mint Jézus húsvéti ajándékáról, amelyet szent egyházának ajándékozott, (Karl Rahner válasza fiatalok leveleire, Elet 87. o.) hanem „a nagyszerű ajándékról, mely eszköz olyasmi megtapasztalására, mint amiben az evangélium bűnösei is részesültek." (i.m. 86.) BŰNTUDAT ÉS A SZERETET. A bűn valamiképpen a megtapaszfalt szeretet bizalmatlan visszautasítása. De csak a megismert szeretetet lehet hittel befogadni, vagy hitetlenül-bizalmatlanul 165
