Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Török József: Pázmány Péter és az egyetem alapítása (1635-1985)
ki a rendtagokban, s ez átsugárzott a növendékekre is. Pázmány igazi egyetemet akart létesíteni még akkor is, ha az a magyar lehetőségek reális számbavétele alapján az első időkben csak két fakultással rendelkezett, a gráci egyetemnek, tanári működése egykori színhelyének példájára. A politikailag, vallásilag többszörösen megosztott országban már ez is nagy tervnek számított! A kezdetek szerény egyetemében ott volt a további fakultásokkal történő kiegészítés lehetősége. Az utókor már látja, hogy alkotása tartósan gyökeret vert a hazai földben, és a későbbiekben a kezdetben hiányzó karokkal ténylegesen kiegészült. Az alapítólevél szövegének szubjektív hangvételéből — a helyzet ismerete mellett — évtizedek töprengése világlik ki. „Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgálni. Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem (Studiorum Universitas) emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek. Nem is hiányzott belőlünk sem a kedv, sem az igyekezet a dologra, de a haza szerencsétlensége és más sürgősen szükséges alapítások mind ez ideig visszatartottak, hogy kívánságunknak eleget tehessünk. Most azonban, minthogy — Isten áldásából, aki igyekvéseinket égi kegyelmével kísérte — némi anyagi eszközök állnak rendelkezésünkre, úgy látszik, tehetünk valamit, ha nem is éppen a dolog nagyságához, de mindenesetre a lesújtott haza helyzetéhez illőt.”17 Egyetemek alapítóleveleinek kezdő sorai más esetekben ünnepélyesebbek, személytelenebbek, de az egyetemek alapítása rendszerint pápák vagy királyok műve, és nem volt egyetemi tanároké, mint amilyen Pázmány Péter. A jogainak, méltóságának, hatalmának máskor nagyon tudatában lévő esztergomi érsek a bevégzendő feladat előtt alázatossá válik. A katolikus egyházon túl a nemzetet is kell, hogy szolgálja az egyetem, tehát az egyház szolgálatára készülők mellett azt a világiak szintén látogatják. A bécsi egyetemhez 1635. július 29-én intézett levelében kiemeli, hogy hazája vallási és politikai-igazgatási (politica administrate") bajainak oka nagyrészt az egyetem hiánya.18 Ugyanezen a napon még II. Ferdinándnak is írt, hangsúlyozva célját: a katolikus vallás gyarapítása mellett az ország kulturális felemelkedését akarja szolgálni. A királytól 1635. szeptember 27-én alapításának megerősítését kéri s levelének első soraiban megismétli, hogy a gráci egyetem mintájára „a katolikus vallás növelésére és Magyarország műveltségének emelésére" állította fel az új intézményt. " Természetesen Pázmány is elsősorban a nemességre gondolt, de a Szent Adalbert otthon igazolja, hogy kortársai jelentős részétől eltérően a magyarságot egészében tudta szemlélni, felülemelkedve korának bevett nézetein. Az alapítólevél egy másik kitétele ugyanezt bizonyítja, vagyis Pázmány az egyetem létrehozásakor — a világiakra gondolva — nem pusztán a nemesi osztály művelődését akarta megoldani, hanem a szerény származású, tehetséges fiatalokat szintén segíteni akarta, még akkor is, ha azok nem készültek egyházi pályára. „Miután pedig a kollégium és iskolák számára szükséges épület megépült, és az egész 100 000 forint tőke kamatra vagy javak vételére teljesen kihelyeztetett, azután annak kamataiból évenként 1000 forintot szegény tanulók ellátására kell fordítani az általunk Nagyszombatban emelt Szent Adalbert otthonban (akkor is, ha a mondott otthon helyváltoztatás következtében más városba kerülne)". Ha az alapítónak ezt az intézkedését összevetjük a nyugat-európai helyzettel, akkor a tanulók támogatását illetően nemigen lehet lemaradásról beszélni. A „harcias nemzet lelkületének szelíditése" nem egyszerű fordulat az okmányban, hanem hosszú évek tapasztalata áll mögötte. Bizonyára neki sem volt könnyű fiatal korában rendje vasfegyelmét elfogadni, elöljárói iránt minden esetben feltétlen engedelmességet tanúsítani. Ismeretes, hogy tanársága idején súlyos nézeteltérései voltak fölötteseivel. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy személyisége értékeinek kibontakozását ez a szigorú oktatási-nevelési rendszer tette lehetővé. A magyar fiataloknál nem lehetett mindig „szabványeljárásokat" alkalmazni. Pázmány olyan fiatalokat szeretne az iskolákban, akik megőrzik saját értékeiket; természetüket nem elfojtani, hanem nemesíteni kell, hogy képesek legyenek befogadni mindazt, ami tovább gazdagítja őket. Bécsi papnevelő intézete rektorához írt levelei bővelkednek az ilyen irányú tanácsokban, amelyek azt mutatják, hogy Pázmány megértőnek mutatkozott a hevesebb vérmérsékletű fiatalok iránt, és a rektortól ugyancsak elvárta a megértést. A magyaroktól nem lehet rögtön megkívánni azt az alávetettséget, ami más nemzetek fiaitól természetes. „A magyarok érdesebb természetűek, de lassanként szelídebbé és jobbá válnak.”21 A fegyelmezetlenséget azonban tűrte. A Bécsben tanulók fegyelmi ügyeiről tudni akart, s nemegyszer keményen lépett fel a vétkesek ellen. Ám keménységénél nagyobb volt következetessége, ami hitelt adott intézkedéseinek és megóvta öt az eredménytelenségtől. Szigorának tulajdonítható, hogy a papságra hajló fiatalok a bécsi papneveldében csak három hónap gondolkodási időt kaptak, hogy döntsenek jövőjük felett. Ha a papságot választották, akkor írásban kötelezték magukat, hogy elhatározásuk mellett ki is tartanak. 133
