Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Török József: Pázmány Péter és az egyetem alapítása (1635-1985)
A Rómában vagy másutt tanuló, illetve tanulmányaikat befejezett ifjakkal szemben hasonló kikötései voltak. Hazatérésre kötelezte őket, bár időnként voltak köztük olyanok, akik papi életüket könnyebb körülmények között, tehát nem Magyarországon szerették volna folytatni. Pázmány Péternek ebből a következetes szigorából ki lehet még olvasni, hogy nem tartotta magát az egyházi vagyon tulajdonosának, csupán kezelőjének. A jelentős összegű jövedelmek fölhasználásával azokat akarta szolgálni, akik munkájukkal előteremtették a szükséges összegeket és ezáltal lehetővé tették tehetséges magyar fiatalok külhoni tartózkodását, tanulását. Róma, Bécs, Prága után egy eldugott felvidéki városka vagy falu plébániája számkivetésnek tűnhetett volna a hivatástudatot nélkülözők számára; ugyanakkor az elfogulatlan, de szűk látókörű korabeli szemlélő fényűzésnek tarthatta a hosszú és költséges kiképzést. Am nem így az érsek, aki mesz- szebbre nézett, és tudta, hogy a „szellemi tőkebefektetés" a legjövedelmezőbb hosszú távon. S valóban, az őt követő időszakban a magyar egyház legjobbjai az általa külföldön iskoláztatottak közül kerültek ki. Pázmány bölcs előrelátását bizonyítja, hogy gondolt a jövőre: „És ha idő múltával, ha Isten Magyarországot a török igától megszabadítja, alkalmasabb város találtatnék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Társaságnak ezt a mi alapításunkat az Egyetemmel együtt máshova átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházmegyén kívül ne kerüljön . . .". Az alapító személyes dicsőségénél, ami pedig neki joggal kijárt, fontosabbnak tartotta azt, hogy az egyetem kisugárzása még nagyobb lehessen, s hogy kedvező történelmi fordulat esetén — jobban az ország szívébe kerülve — az intézmény még hatékonyabban szolgálhassa az egyházat és nemzetet egyaránt. Figyelmét nem kerüli el az esetleg kedvezőtlen változás sem. El még emlékezetében az 1609- es országgyűlés, amikor egyesek követelni kezdték a jezsuiták kiűzését. Ismeretes előtte az 1588-as medgyesi országgyűlés, amely a jezsuitákat egy időre kitiltotta Erdélyből. Ezért tartalmazza az alapítólevél: „Ha pedig, amitől a kegyelmes Isten óvjon, az Egyetem Magyarországon nem állhatna fönn tovább, hanem külső vagy belső ellenség erőszakából megtörténnék, hogy a Társaság atyái távoznának, és minden reménység elveszne hamaros visszatérésükre; ez esetben köteles legyen a Társaság a föntnevezett tőke kamatát és gyümölcsét Magyarországon kívül magyar kispapok használatára fordítani, úgy, hogy belőle papságra alkalmas ifjak neveltessenek és kötelesek legyenek fölszentelésük után Magyarországra visszatérni." Ismerős gond, ismerős gondolat: a külföldön megszerzett ismereteket itthon kell hasznosítani, és nem a magánszemély, hanem a köz, az egyház javára. Bizonyára voltak keserű tapasztalatai, ezért olyan következetes ezen a ponton élete egész folyamán a kor legmagasabb műveltségének hazai földön történő kamatoztatását illetően. Az alapítólevél a továbbiakban a jezsuiták esetleges időszaki távollétének bekövetkezésekor felmerülő helyzetről rendelkezik; majd a közeljövőre irányítja a figyelmet, megszabva a követendő tanrendet: „Köteles lesz a Társaság arra is, hogy Nagyszombatban még ebben az évben 1635. egy filozófiai kurzust kezdjen, a következő években pedig állandóan három filozófiai kurzus legyen etikával és matematikával együtt, a skolasztikus teológia két professzorával. Legyen azonkívül ezen az egyetemen egy Szentírás-magyarázó tanár, egy professzora az Eseteknek, egy a Vitáknak, hasonlóképpen a szent nyelvnek és az akadémiai fokozatra emelések a máshol szokott módon történjenek." A kétfakultásos egyetemi típuson az alapstúdium a bölcsészeti fakultás elvégzése volt, ami egyben jogosított a teológiai fakultáson kezdendő tanulmányokra. A Ratio Studiorum szerint a filozófiai karon az oktatás három évig tartott. Az első évben logikát, a másodikban a fizikát és matematikát, a harmadik évben pedig az etikát és metafizikát tanították. A hittudományi kar 1638. november 3-án kezdte meg működését, miután az első évfolyam befejezte a filozófiai tanulmányokat. Az alapítólevél szellemében és a jezsuita egyetemek előírásainak megfelelően a kezdeti időszakban a karnak hat katedrája volt: két scholastica theologia-i (dogmatikai), egy ca- suistica-i, egy controversaria, egy szentírástudományi és egy héber nyelvi. A téológiai fakultáson csak a papságra készülők folytattak tanulmányokat. A szerény kezdetekből is kiolvasható, hogy 1635-ben Nagyszombat városában a legmodernebb egyetemtípus kezdte meg működését. Három és fél évszázad távlatából visszatekintve Pázmány Péter alakja és munkássága még nagyobbnak tűnik, mint ahogy azt a kortársak és a közvetlen utódok gondolták. A külföldi iskolákban és a nagyszombati egyetemen sikerült olyan papi nemzedéket kinevelni, amely az ország talpra állításában majd tevékenyen részt vállal. Pázmány ezt már nem érhette meg, érezte erői fogytát, ezért siettette az intézmény megnyitá134