Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Bánhegyi B. Miksa: Jöjj el Jézus, légy vendégünk
ennyire pregnáns az egyezés (Jn 6,11), a kenyér szaporítás eseményéhez csatolja a nagy Eucharisztikus Beszédet (Jn 6,22—65). Ez a föltűnő egyezés arra mutat, hogy minden olyan asztalközösség, amelyben Jézus van együtt tanítványaival, kapcsolatba hozható, sőt szükségképpen kapcsolatban áll az Utolsóvacsora asztalközösségével. Ez utóbbit nem szabad teljesen elszigetelten vizsgálnunk, mindig mögötte kell látnunk mindazokat az alkalmakat, amelyeken Jézus magának a közös étkezésnek a tényével nyilatkoztatta ki baráti, tápláló és éltető szeretetét, mint pl. Zakeus esetében: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra" (Lk 19,10). Nem állítjuk, hogy minden alkalommal, amikor Jézus együtt étkezett a tanítványaival, a vámosokkal és a bűnösökkel, az éhes tömeggel, mindig úgy nyújtotta nekik a kenyeret, mint az Utolsóvacsorán a tanítványoknak. De az a kenyér, amelyet Jézus nyújt, sohasem mindennapos kenyér, hanem áldott, csodálatos, messiási kenyér, az Elet, az életközösség kenyere. Ezt az életközösséget mutatta meg Jézus föltámadása után az emmauszi tanítványoknak (Lk 24,30), majd a tizenegynek és társaiknak (Lk 24,43). Nem hangozhatott el Jézus feltámadása, majd mennybemenetele után a paruszia-várásban a „jöjj el, Urunk Jézus" kérés abban a formában is: Jöjj el, Jézus, légy vendégünk . . . ? 5. Az ösegyház gyakorlatában még nem válik szét teljesen az Eucharisztia és a szeretetlako- ma, az agapé ünneplése (vö. ApCsel 2,42.46; IKor 11,17—22). Az eucharisztikus lakomának és a szeretet asztalközösségének ez az egysége hozzájárult ahhoz, hogy a „sok hívő mind egy szív, egy lélek volt" (ApCsel 4,32.). Szent Pál a kenyér közösségéből vezeti le az egy Test közösségét. Csupán egyetlen hely álljon itt illusztrációként: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (IKor 10,17). De ő az is, aki az Eucharisztia alapításának legrégibb leírásában nem teljes párhuzamban adja a kenyér és a bor fölött mondott jézusi szavakat, s éppen ezért ezek a szavak nem vonatkozhatnak külön-külön Jézus Testére és Vérére, mert ebben az esetben helytelen volna az egyház évszázados tanítása és gyakorlata, az egy szín alatt való áldozás. Az eucharisztikus Kenyér színe alatt Jézust magát vesszük, testével és vérével együtt. Néhány újabbkori egzegéta szerint a Kenyér vétele krisztológiai jellegű, a Krisztussal való közösség létrejöttét szolgálja, a kehely vétele viszont ekkleziológiai karakterrel rendelkezik, vagyis az egyház közösségét hozza létre a Szent Pál-i szavak értelmében: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben" (IKor 11,24). A talán vakmerőnek tűnő gondolat, hogy az eucharisztikus asztalközösség szoros kapcsolatban van a hívek közösségével mint Krisztus Testével, Szent Ágoston beszédeiben erős hangsúlyt kap: „Hogyan lehet a kenyér a Teste, s hogyan lehet a kehely, illetve a kehely tartalma a Vére? Ezeket, testvéreim, azért mondjuk rejtett dolgoknak, azaz szentségeknek, mert nem azt látjuk bennük, amiről tudjuk, hogy bennük van. Amit látunk, az testi jelleggel rendelkezik; amiről viszont tudunk, annak lelki gyümölcse van. Ha tehát meg akarod érteni Krisztus Testét, hallgasd meg az Apostolt, aki azt mondja a híveknek: ,Ti pedig Krisztus teste vagytok és tagjai'. Ha Krisztus teste és tagjai vagytok, akkor a magatok misztériuma van ott az Úr asztalán, a magatok misztériumát veszitek magatokhoz. Arra mondjátok rá az Áment, ami ti vagytok, s ezzel a válasszal mintegy alá is írjátok. Ezt hallod: .Krisztus Teste', s azt feleled: ,Amen!'. Tehát miért a kenyér alakjában? Most nem mondunk semmit a magunk gondolataiból, hanem hallgassuk meg újra magát az Apostolt, aki erről a Szentségről beszélve azt mondja: ,Egy kenyér és egy test vagyunk sokan’. Értsétek meg és örüljetek: egység, igazság, jámborság, szereteti Egy kenyéri Ki ez az egy kenyér? A sokak által alkotott egy test. Gondoljátok meg, hogy a kenyér nem egy gabonaszemből van, hanem sokból. Legyetek tehát az, amit láttok, s vegyétek azt, ami vagytok! — Mindezt az Apostol a kenyérről mondta. Hogy hogyan gondolkodjunk a kehelyről, azt is elégséges módon megmutatta, ha nem mondta is ki. Ugyanis ahhoz, hogy látható formájú kenyér jöjjön létre, sok gabonaszemnek kell eggyé kelnie; de ugyanezt mondja a Szentírás a hívekről is: ,Egy volt a szívük és a lelkűk'. Ugyanez áll a borról is. Gondoljátok csak meg, testvéreim, hogyan lesz a bori Sok szem függ a szőlőfürtön, de a szemek levét egybegyűjtik. Urunk, Jézus Krisztus ilyen egynek mondott bennünket, azt akarta, hogy egységet alkossunk vele, asztalán békénk és egységünk misztériumát szentelte meg."3 Ha azt vesszük, „ami vagyunk", akkor adjuk kezébe önmagunkat, a sokai által alkotott testet, s úgy kérjük, hogy ossza meg velünk mint vendég ezt a testet: Jöjj el, Jézus, légy vendégünk . . . 6. Minden keresztény embernek szívet hasítóan fájó gondja, hogy az Eucharisztia nem „békénk és egységünk misztériuma", hanem éppen ellenkezőleg, az Ordo mellett egységünk legnagyobb és legnehezebben leküzdhető akadálya. De katolikus egyházunkon belül, sőt egy-egy szentmise eucharisztikus közösségén belül is, mintha nagyon sokszor hiányoznék az egység és a szeretet. Enélkül viszont nincs jogunk eucharisztikus „közösségről" beszélni. Krisztusnak az asztalközösség iránti vágya — „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti bárányt elköltsem veletek" (Lk 22,18) — találkozik az emberek közösség-keresésével. A legna126
