Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 2. szám - Lenhardt Vilmos: Történelmi lépés az egység felé. A Límai Konvergencia Nyilatkozat az Eucharisztiáról

ségeket jelzik, vagy a további kutatást és megegyezést igénylő, egyelőre még vitás kérdésekre mutatnak rá."®

Az Eucharisztiáról szóló rész három fejezetből áll: I. Az Eucharisztia szerzése (alapítása); II. Az Eucharisztia jelentése (tartalma); III. Az Eucharisztia megünneplése.

I. AZ EUCHARISZTIA ALAPÍTÁSA. A Dokumentum közli az Eucharisztia Krisztusi alapításának szövegét: „Az egyház az Eucharísztiát az Or ajándékaként veszi. Szent Pál apostol írja: 'Én ugyanis az Űrtói kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre (anamnesis). Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre'.“ (IKor 11,23—25). — A szöveg mint fontos terminusra utal az „anamnesis” szóra. Elismeri tehát, hogy az Eucharisztia ünneplése krisztusi parancsra vezethető vissza, az nem az egyes keresztény egyházak egyéni akaratától függő szeretetlakoma csupán. Ez a „liturgikus étkezés" lényegileg különbözik Jézus más közös étkezéseitől, például mikor vendégségben volt, mikor tanítványaival étkezett, mikor vendégül látta a sokaságot.10 „A Jézus által rendezett utolsó vacsora liturgikus étkezés volt szimbolikus szavakkal és cselekményekkel. Következésképpen az Eucharisztia szakramentális (szentségi) étkezés." Az Eucha- risztiának mint szentségnek elismerése feltétlenül jelentős előrelépés több protestáns közösség részéről, hiszen eddig közülük többen ennek csak „visszaemlékezés" jellegét ismerték el.

II. AZ EUCHARISZTIA JELENTÉSE (TARTALMA). A második fejezetben az Eucharisztia tartalmáról, jelentéséről szól a Dokumentum. Itt a bevezetésben a következőket állapítja meg: Az Eucharisztia „Jézus testében és vérében való részesedés” és ezáltal az üdvösség záloga.1

„A bűnök bocsánatáról való bizonyosságot (Mt 26,28) nyeri el a hívő" az Eucharisztia vétele által. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy több protestáns egyház eddig az Úrvacsorát inkább bűnbánati aktusnak tartotta, melyet megelőzött egy bűnbánati liturgia. Az Űrvacsora így ezeknél a közösségeknél a bűnök bocsánatáról való bizonyosságot jelentette a hívek számára. A katolikus felfogás szerint az Eucharisztiának szintén van bűntörlő ereje, de szokott körülmények között a bocsánatos bűnökre terjed hatása, mivel halálos bűnöknél a bűnbánat szentsége (szentgyónás) törli el ezeket a bűnöket. Az Eucharisztiában „a hívő az örök élet zálogát is elnyeri" (Jn 6,Sí). A szöveg röviden megemlíti az Eucharisztia elnevezéseit is a keresztény egyházakban: Űrvacsora, kenyértörés, communio, liturgia, eucharisztia. Ezzel is közeledik a katolikus és orthodox egyház terminológiájához. A szöveg megjegyzi, hogy „bár az Eucharisztia egy teljes aktus", mégis a következő vonatkozásait vehetjük figyelembe:

A) Az Eucharisztia mint hálaadás az Atyának: Az Eucharisztia egyszerre Szentség és Ige is, tehát Isten cselekedetének hirdetése és ünneplése. Az Eucharisztia az ószövetségi pászka vacsorához kapcsolódott, és így része volt a Berakah is, mellyel hálát adunk a mennyei Atya jótéteményeiért. Erre utal a görög elnevezés: Eucharisztia = Hálaadás. Az egyház benne az egész teremtett világ nevében szól. Krisztus pedig a hivek imádságait belefoglalja saját könyörgéseibe, igy közös imádságuk meghallgatásra talál a mennyei Atya előtt. A szöveg itt szinte szó szerint idézi a szentmise szövegét: „Ez az áldozat csak Krisztus által, ővele és őbenne lehetséges. A kenyeret és a bort, a földnek és az emberi munkának gyümölcsét hitben és hálaadásban nyújtjuk át a mennyei Atyának."12

B) Az Eucharisztia emlékezés Krisztusra: „Az Eucharisztia a megfeszített és feltámadt Krisztusra való emlékezés (anamnesis), azaz Krisztus egyszer s mindenkorra végbevitt áldozatának élő és hatékony jele. Az emlékezés bibliai gondolata az Eucharisztiára vonatkoztatva Isten munkájának a jelenben is ható voltára utal.''1'' A Dokumentum elfogadja tehát az egzegéták általános véleményét a bibliai „anamnesis" magyarázatánál. Eszerint a Biblia már az Ószövetségben is a pászka vacsorán a Kivonulás eseményeire emlékezve, ezt az emlékezést nem a modern „visszaemlékezés" fogalmával közelítette meg, halnem Isten üdvözítő tetteinek megjelenítését értette az anamnésisen. Tehát Isten tetteire „emlékezve” ez a tett egyúttal élő és hatékony jele lesz Isten jelenben és jövőben is működő kegyelmi ajándékainak. Az ószövetségi pászka vacsora szertartása ezt fejezte ki a hivő zsidó közösségnek. így, mikor az Eucharisztia liturgiájában „anamnesis"-ről szólunk, akkor ezt nem az intellektuális „visszaemlékezés", hanem a bibliai „anamnesis" értelmében tesszük, mely hatékony megismétlése annak, amit Krisztus az Utolsó vacsorán tett, mikor a kenyeret és bort szent Testévé és Vérévé változtatta. Ezért mondja a Dokumentum: „Krisztus maga van jelen ebben az emlékezésben és közösséget ajándékoz nekünk önmagával." „Az Eucharisztia Krisztus testének és vérének, az ő valóságos jelenlétének szentsége." Sőt a szöveg azt is hozzáteszi, hogy nem az áldozó hite vagy hitetlensége teszi Krisztus testévé az Eucharísztiát, mint ezt néhány régebbi protestáns vélemény hangoztatta. Világosan kimondja ugyanis: „Az 0 valóságos jelenléte az Eucharisztiában nem függ az egyén hitétől."

102