Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Lenhardt Vilmos: Történelmi lépés az egység felé. A Límai Konvergencia Nyilatkozat az Eucharisztiáról
részt az Egyházak Világtanácsának Nagygyűlésein és a különféle protestáns egyházak világ- szövetségeinek gyűlésein. Így például a Lutheránus Világszövetség múlt évben Budapesten tartott Nagygyűlésén Willebrands bíboros is részt vett. Az Egységtitkárság vezetője szerint az egységtörekvések szempontjából rendkívül jelentősek a két- vagy többoldalú teológiai párbeszédek a katolikus egyház és protestáns egyházak, illetve az egyes protestáns felekezetek között. Ilyen párbeszédeket folytat a katolikus egyház — többek között — az ortodox keleti egyházzal, az anglikán egyházzal, a Lutheránus Világszövetséggel, a Református Világszövetséggel, a Methodisták Világtanácsával, a Baptisták Világ- szövetségével, a Nemzetközi Pünkösdista Szövetséggel és még néhány kisebb protestáns fele- kezettel. A többoldalú dialógusok közül kiemelkedik az Egyházak Világtanácsával 1965 óta fenntartott ökumenikus kapcsolat, továbbá az 1968 óta a Hit és Egyházalkotmány Bizottsággal (Faith and Order) kialakított együttműködés a vitás teológiai kérdések tisztázására. Ez a Bizottság az Egyházak Világtanácsa keretében működik és feladata a keresztény egység munkálása.2 Tagjai között az EVT csaknem valamennyi egyházának teológusai megtalálhatók — a Római Katolikus Egyház 12 szakértővel vesz részt a közös munkában. A Faith and Order Bizottság több éves munka után, 1982. január 12-én a Keresztség, Eucharisztia és Egyházi szolgálat (Ministry Amt) kérdésében Limában nagy jelentőségű Konvergencia Nyilatkozatot adott ki. A Nyilatkozat azért jelentős, mivel ,,a Bizottság tagjai között lényegében valamennyi felekezeti hagyomány képviselve van ... és teljes jogú tagjai között a római katolikus egyház, és más olyan egyházak teológusai is jelen vannak, melyek nem tartoznak az Egyházak Világtanácsába'’ — állapítja meg a Nyilatkozat Előszava.3 Katolikus részről az Egységtitkárság küldöttei vettek részt a Nyilatkozat megfogalmazásában. Az Egységtitkárság később felkérte az egyes Püspöki Konferenciákat, hogy a további ökumenikus munka érdekében 1985 folyamán fejtsék ki véleményüket a Konvergencia Nyilatkozattal kapcsolatban. Ugyanezt kérte egyébként a Hit és Egyházalkotmány Bizottság is, az EVT tagegyházaitól is.4 A Limai Dokumentum tehát mind katolikus, mind protestáns részről hivatalos publicitást kapott és a további uniós tárgyalások alapjának is tekinthető. A katolikus Herder Korrespondenz „új váltóállításról" beszél, William Lazareth, a Faith and Order vezetője pedig úgy véli, hogy „nehéz lelkesedés nélkül szólni a Dokumentumról". Jean M. Tillard domonkos teológus, az elnökség tagja, úgy nyilatkozott, hogy „a dokumentumban bizonyítékát látja annak, hogy a Szentlélek működik általa".3 A Limai Konvergencia Nyilatkozat természetesen nem előzmények nélkül jött létre. Erre figyelmeztet a Dokumentum Előszava is. Röviden felsorolja, hogy a Faith andr Order Bizottság egyre bővülő körben vitatta meg a Keresztség, Eucharisztia és Egyházi szolgálat témáját. így 1974-ben Accrában, 1978-ban Bangaloréban, végül pedig 1982-ben Limában. Közben természetesen az EVT is foglalkozott a Bizottság munkájával, és a részleges megállapodások szövegét tanulmányozásra és hozzászólásra megküldte a részegyházaknak. Az előkészítő munkában természetesen mind a katolikus egyház hivatalos képviselői, mind pedig az orthodox keleti egyház képviselői is részt vettek. így érthető, hogy a Dokumentum a nyugati és a keleti hagyományokat is beépítette szövegébe, főleg az Eucharisztiával kapcsolatban. A Faith and Order Bizottság úgy tervezi, hogy 1987-ben sorra kerülő világkonferenciáján összegzik mind a katolikus, mind a többi egyház véleményét a Limai Konvergencia Nyilatkozattal kapcsolatban.6 Természetesen a tárgyalások végső célja az egyház egységének helyreállítása, ahogyan ezt a Dokumentum is rögzíti: „Hisszük, hogy a Szentlélek vezetett el bennünket eddig, az ökumenikus mozgalom eme ’kairos'-áig (kegyelmi idejéig), amelyben a sajnálatosan megosztott egyházak lényeges teológiai egyetértésre juthattak el. Hisszük, hogy még sok jelentős előrehalad ás lehetséges, ha egyházainkban lesz elegendő bátorságunk és képzelőerőnk megragadni az Isten ajándékát, amely- lyel megteremti az egyház egységét." (A Dokumentum Előszavából).7 Idehaza örömmel olvastuk a protestáns Theologiai Szemle 1982. 6. számában a Nyilatkozat teljes szövegét (18 oldalon)8 Fükő Dezső forditásában. Megjegyzésként csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy az eredeti szövegben szereplő Eucharisztia szó helyett, a magyar protestáns gyakorlat szerint, az Űrvacsora kifejezést használta. Tekintettel arra, hogy ez a szó a magyar nyelvben protestáns tartalmat kapott, ezért ebben az ismertetésben az eredeti „Eucharisztia" kifejezést használjuk — a Nyilatkozat ökumenikus szándéka szerint. A Nyilatkozat fontosságára utal, hogy a Magyar Püspöki Konferencia ökumenikus Bizottsága 1984-ben értékelte a Dokumentumot és véleményét továbbította a Magyar Püspöki Konferencia elé. A Magyar Püspöki Kar 1985. évi I. Konferenciáján foglalkozott a Nyilatkozattal, véleményét pedig továbbítja a Keresztény Egység Titkársághoz. Természetesen az adott keretek között nem elemezhetjük a Nyilatkozat minden részét, csak az Euchariszfiáról szóló résszel foglalkozunk. A módszerrel kapcsolatban a Dokumentum Előszava a következőket mondja: „Az olvasók ne számítsanak arra, hogy a keresztség, az eucharisztia és a szolgálat teljes teológiai feldolgozását találják meg benne. A fő szöveg bemutatja a teológiai egyezés fontosabb területeit. A csatolt megjegyzések vagy a már legyőzött történelmi különbtől
