Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Lenhardt Vilmos: Történelmi lépés az egység felé. A Límai Konvergencia Nyilatkozat az Eucharisztiáról
Szent Klára lelkiségében is fontos összetevő Krisztus testének és vérének tisztelete. Hazánkban a misztikus eseményekben gazdag életéről nevezetes Boldog Ilona (XIII. század) a rendkívüli lelki élményekben sokszor mise alatt részesült. Árpád-házi Szent Margitról ezt olvassuk: „Oly igen édesen imádkozik vala e szent szűz minden időben, hogy akármely igen hideg idő volt . . . megmarad vala a karban .. . Ezenképpen teletik vala gyakorlata a sororoktól a Szent Kereszt oltára előtt a karban. Mert Szent Margit asszony igen szeret vala imádkozni a Szent Kereszt oltára előtt, mert az időben a Sakramentum, Krisztusnak szent teste lenn függ vala a Szent Kereszt oltára előtt." Nagy Szent Gertrud (+ 1302) talán a legkiemelkedőbb az Eucharisztia misztikusai közül, elragadtatásai rendszerint a miséhez kapcsolódnak. Egyik imádsága Így szól: „Lelkem Édessége, nagyon is tudom, mennyire méltatlan vagyok tested és véred szentségét magamhoz venni, és ha kívüled valami is örömet és megkönnyebbülést okozna, bizony most elmaradnék az áldozástól. Ám se keleten, se nyugaton, se északon, se délen nem lelek semmit és senkit lelkem és testem enyhületére rajtad kivül, Jézusom. így vágytól szomjasan és égve, hozzád jövök, élő vizek forrása.” Lehetne még tovább sorolni a kiemelkedő személyiségeket, és tanulmányozni, hogyan élték meg az élő és éltető Kenyér és az Újszövetség kelyhének valóságát: a Krisztussal és Krisztuson keresztül a Szentháromsággal való személyes találkozást. A már idézett „Sancti, venite” kezdetű himnusz a XII. századig szinte egyedül volt, mint Eucharisztiát magasztaló ének a latin egyházi költészetben, ám utána számtalan teológus érezte kötelességének, hogy tudását és költői képességeit ennek a hittitoknak szolgálatába állítsa. Az újabb és ismertebb alkotások ellenére a „szentek szigetén" született ének semmit sem veszített szépségéből: „Mindenkinek, ki öt követni bátorul, tisztán s szűzen, örök gyönyört ad zálogul, a Zálog O, a Pásztor ö, a Bárány ö s az Úr, kitől az örökélet világa ránk kigyúl. Az éhezőnek ö szeg égi kenyeret, s a lét vízéhez minden szomjast elvezet, kihez térend az ember, ki élve és ki halva: mert ö az Űr, a Bíró, az Ómega s az Alfa”. (Faludy György fordítása) Lenhardt Vilmos: TÖRTÉNELMI LÉPÉS AZ EGYSÉG FELÉ A Limai Konvergencia Nyilatkozat az Euchariszttáról Willebrands bíboros, a Keresztény Egység Titkárságának elnöke, az 1985. évi Uniós Imahét alkalmával a L'Osservatore Románéban hosszabb cikkben foglalkozott a II. Vatikáni Zsinat utáni 20 esztendő ökumenikus eredményeivel. „Mélyreható változásként jellemzi ezt az időszakot mind a katolikus, mind a protestáns egyházak életében. Természetesen a teljesség igénye nélkül sorolja fel az elmúlt 20 esztendő legfontosabb ökumenikus eredményeit. Szól VI. Pál pápa tárgyalásairól Athenagoras konstantinápolyi pátriárkával, Ramsey anglikán prímással, az Egyházak Világtanácsában tartott beszédéről és különféle keresztény felekezetek vezetőinek fogadásáról. II. János Pál pápa tudatosan folytatta ezeket a személyes találkozásokat és kapcsolatfelvételeket. Találkozott a szír és kopt ortodox egyházak vezetőivel, járt az Egyházak Világtanácsának központjában, Genfben, felkereste Runcie anglikán prímást s a canterbury székesegyházban együtt imádkoztak Becket Szent Tamás vértanúságának helyén. 1983-ban, a Luther-év alkalmával a Lutheránus egyházakhoz fordult, 1980-ban pedig az Augsburgi Hitvallás évfordulójáról emlékezett meg pápai iratban. A Luther-jubileummal kapcsolatban felkereste a római evangélikus templomot, ahol együtt imádkozott a gyülekezettel a keresztények egységéért. A kezdeti tartózkodás után immár hosszabb ideje a katolikus egyház szakértői is megfigyelőként vesznek 100
