Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Bozóky Éva: Az irgalom követei (A nők egyházi szolgálatat az első századokban)
Ervin Gábor fővárosi hittanár, Gusztáv Béla budapesti lelkész, Halas Dániel délvidéki lelkész, Koszta Mihály Csanádi egyházmegyés áldozópap, Somlyai Ambrus ősi plébános, Remete László jolsvai evangélikus hittanár, Varga Zsigmond református lelkész. Kálló Ferencről utcát neveztek el a magyar fővárosban. Az izraeli főkonzul a még életben levő öt marista szerzetesnek az üldözött budapesti zsidók mentésében tanúsított áldozatos magatartásért 1982. január 10-én Vichyben adta át az Igaz Ember Érmét, a legmagasabb kitüntetést, amelyet Izrael állam valakinek adhat. Fölvetődik bennünk a kérdés: mi, idehaza nem tehetnénk valamivel többet mártírjaink életművének ápolásáért? És mindazokért, akik példájukkal megmutatták, hogyan kell és lehet a megpróbáltatások idején is hősi fokon gyakorolni a felebaráti szeretetet. Ma, amikor a nemzet a negyven évvel ezelőtti kataklizmára emlékezik, s nagyjainak szobrot emel, mi sem hallgathatunk azokról, akik vallásos meggyőződésükből fakadóan szálltak szembe a fasizmus embertelenségével. Tevékenységük feltárásával és megörökítésével nemcsak az irántuk köteles hálánkat törlesztjük, de nélkülözhetetlen tapasztalatanyagot mentünk át a küzdő egyház holnapjára is. Irodalom: Lévai Jenő: Szürke Könyv. Bp., 1946. — Meszlényi Antal: A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme. Bp., 1947. — Erdössy Béla: Katolikusok küzdelme a nemzeti szocializmus ellen. (Kézirat) — Kis György: Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával. (Kézirat.) — Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. (Kézirat.) Hetényi Varga Károly AZ IRGALOM KÖVETEI A nők egyházi szolgálata az első századokban A Szentírást a benne szereplő nők életének, helyzetének, történetének szempontjából is tanulmányozni kell; bizonyos, hogy sok mindent elmond, amin a férfi-egzegéták mindeddig átsiklottak — mondotta nemrég hazánkban járva egy svájci lelkésznő, és be is számolt néhány kísérletről e téren. A téma gazdagsága, és az a több mint ezer év, amit a Biblia csak a leírásoktól számítva is magába foglal — hiszen „mélységesen mély a múltnak kútja", mérhetetlen idejű a pátriárkák történeteinek lejegyzés előtti hagyományozódása —, még sok munkát, kutatást kíván, de már eddigi ismereteink birtokában sem kétséges, hogy a nők sorsa, helyzete, szerepe korántsem volt statikus, változatlan, hanem alakult, formálódott a történelem áramában. — Az elmúlt nyáron, az evangélikus világifjúsági találkozón (férfiak és nők testvéri együttműködéséről lévén szó), mintha Rebeka vagy Rákhel szólt volna át az évezredek távolából, amikor egy fiatal kameruni diák megjegyezte: „Számunkra szinte érthetetlen, hogy ti miért beszéltek olyan sokat a két nem egyenjogúságáról. Nálunk a törzsi életben mindenki annyit dolgozik, amennyire az erejéből futja, a közös dolgokban pedig együtt döntünk — föl sem merül, hogy ehhez a nőknek külön jog kellene!" — A nomád törzs életének ettől a természetes mellérendeltségi helyzetétől hosszú út vezetett az Ür Jézus földi életének századáig, s ott is a palesztinai zsidó nők életmódjáig, mely talán a leghátrányosabb helyzetek egyikét jelentette az egész akkori római birodalomban. Ahány provincia, annyi szokás, de Judea e téren még messzebb esik Rómától, mint a többi. Az Ószövetség lapjait forgatva mintha századról századra súlyosbodnék a nők helyzete, hogy aztán az Űj Szövetségben egyszerre megváltozzék minden. Az ősanyák — noha ifjúságukban meddők, csak életük delén vagy alkonyán szülnek — nagyon szeretett asszonyok és erőteljes egyéniségek. Idilli korszakukat követően még találkozunk prófétanőkkel, női bírákkal — Deborah jelenléte nélkül csatát sem lehet nyerni! —, népüket megmentő hősnőkkel; aztán elhalkul a hangjuk, akad még ugyan királynő a Makkabeusok korában is, ám Judea római provinciává válásának idejétől fogva a nők mindinkább háttérbe szorulnak. Az ellenállás egyik megnyilvánulása az elkülönülés e téren is: ha Róma eddig sosem látott jogokat ad polgárnőinek, s ha a ledér jólét a birodalom fővárosában s a tengerparti kikötővárosokban a családi élet széteséséhez, s helyenként a teljes promiszkuitáshoz vezet, akkor erre a zsidó provinciában egyetlen válasz lehet: másképpen kell élni. A Törvény szerint, mely Törvény réges-rég messze terebélyesedett a mózesi előírások fájától, ez már részletekben szabályozza az élet minden rezdülését, egyszerre barikád és börtön, be is zárja a benne élőt, de védi is; óv és összetart, kirekeszti az idegen hatásokat. A keleti kultuszokét, az orgiákét éppúgy, mint a szakrális prostitúciót; Róma felvilágosult racionalizmusát s a hellén szabadelvűséget éppúgy, mint az egyiptomi mágiát. (Nagy utat tettek meg a görögök 33
