Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Hetény János: Az első magyar bázisközösség?
ságok figyelembevételét. Több ország püspöki kara párbeszédes prédikációt is lehetővé tesz, az NSZK Püspöki Kara pl. úgy döntött: „homília helyébe - a konkrét helyzetnek megfelelően — dialógus is léphet, úgy, hogy a mise papi elöljárója vezetése alatt lelki beszélgetés folyik két személy, többek vagy akár mindenki részvételével.”12 Balthasar Fischer ezt a „mindenkit” úgy értelmezi: eleve csak kisebb csoport esetén jöhet szóba, hogy mindenki megszólaljon Több száz fős tömegben még ha minden résztvevő csak félpercet is kapna, akkor is órák hosszat tartana a mise. Kiscsoportok bensőséges liturgiáján viszont valóban mindenki hozzáadhat valamit az egész közösség vallási tapasztalásához. — Szólnunk kell még a karitász- vagy diakóniai célcsoportról is, amely a szociális otthon lakóinak és a kórházi betegeknek a látogatásától házi betegek ápolásáig, pótmamaszolgálatig, elmagá- nyosodottak segítéséig és haldoklók felkészítéséig a legkevésbé látványos, de talán legkeresztényibb funkciót vállalja a plébánia életéből: a szeretetszolgálatot. Ez a kiscsoport tölt be az egész társadalom szempontjából is leghasznosabb, leginkább kézzelfogható szerepet. Ahhoz azonban hogy a karitász-csoport nem kis fáradságot, türelmet igénylő munkáját el tudja végezni, bensőséges lelki képzéssel — szentírásolvasással, elmélkedéssel, együttimádkozássa! — kell ébren tartania magában az embertársak iránti fogékonyságot. Lelkipásztori tanács Bevezetőben élő szervezet működéséhez hasonlítottuk a plébánia működését. A helyi közösség egyes rétegeinek, célcsoportjainak részfunkcióit a plébánia központi célcsoportjának — ha úgy tetszik, agytrösztjének —, a Képviselő Testületnek kell összefognia, a plébános, paróchus irányítása alatt (így a hierarchiával való egység is biztosítva lesz), örvendetes jelenség, hogy legtöbb egyházmegyében nagy erőfeszítést tesznek hazánkban is az egyház- községi testületek megújításáért, aktivizálásáért -, azonban még mindig nagyon sok a formális, a tényleges munkát nem végző testület. Egyházunk életereje szempontjából döntő lenne tehát, hogy a képviselő testületek mindenütt megújuljanak: kapjanak benne helyet a különböző foglalkozási ágak képviselői, a kisebb (cél)csoportok vezetői, hogy — mint sokan szorgalmazzák — valóban lelkipásztori tanáccsá szerveződjenek,13 amelyek nemcsak az anyagi ügyekért felelősek, hanem segítik az egyházközség adminisztratív munkáját, sőt a pap-lelki- pásztornak valóban munkatársi gárdái, s így a plébánia életfolyamatának tényleges szervezői, összefogói. Jegyzetek: 1. Áttekintésünkben Ludwig Bertsch és Karl-Heim Rentmeister: Zielgruppen c könyvét tartjuk szem előtt (Frankfurt am Main, J. Knecht Verlag, 1977), a következőkben: ZG. Ebben ír Herbert Kaeler a plébánián belüli differenciálódás kérdéséről, 35. kk. — 2. Ferdinand Klostermann: Basisgruppen und — Gemeinden — eine Zielgruppe? ZG 123. kk. — 3. Wilhelm Breuning: Die Praktizierenden — eine Zielgruppe für die Pastoral, ZG 93. kk — 4. Karl-Heinz Rentmeister: Die Integration der Kinder in ein Gesamtkonzept der Gemeindeseelsorge, ZG 155. kk. — 5. Balthasar Fischer: Eucharistiefeier mit Zielgruppen, ZG 133. kk. — 6. Johann Weber: Leitlienien kirchlicher Jugendarbeit, in: Jugendpastoral, Wien, Herder 1976. 90. kk. — 7. Uo. 94. - 8. A lelkiség világi és közösségi dimenziója, TEOLÓGIA 1982/1. — 9. Szennay András—Tomka Ferenc: Az egyházi kisközösségek, 1. Az evangelizáció c. kötet 112. - 10. Klaus Hemmerle: Grenzgänger der Transzendenz — eine Zielgruppe der Pastoral, ZG 141. kk. — 11. Czakó István-Csepregi Ignác: Lelkipásztori tanácsok, egyházközségi képviselőtestületek, Az evangelizáció c kötet 96. kk. — 12. Idézi Fischer: i. m. — 13. Czakó— Csepregi: i. m. 99. Cselényi István Gábor AZ ELSŐ MAGYAR BÁZISKÖZÖSSÉG? A soproni katolikus élet sajátos intézménye, a „Konvent”, folyó évben éri el fennállása 360. évét. Ha visszaszámítjuk az esztendőket, gyaníthatjuk, hogy benne az igazi „ellen”- reformáció egyik képződményére leltünk. Csakugyan, ennek nem is hiányzik a történelmi alapja. Mert valóban, az „új" hitre tért városi tanács, egyes új lelkipásztorok fanatizmusa 46
