Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Hetény János: Az első magyar bázisközösség?

elleni védekezés, és a még megmaradt jogok védelmére jött létre ez a sui generis vallás­szociológiai közösség, A Konvent azonban túljutott az ellenreformáció harcain Megtalálta helyét és értelmét a katolikus újjáépítésben, a keresztény egyházak közti most már békés polgári társadalomban, majd a szocialista építés keretében is. Ismertetése és értékelése tehát nem maradhat meg történelmi vázlatában,1 mely a lokálpatriótákon kívül mást úgysem érdekelne. A Konvent máig is aktív élete a folyóirat e számának témájához nyújt mara­dandó (hiszen 360 éves!) lelkipásztori, iIlletve vallásszociológiai tanulságot. Próbáljuk meg­érteni ezeket! 1. Sopron korabeli vallási életének ismerete — bizonyára más városokéhoz hasonlóan - bizonyítja, hogy nem hiába hódíthatott az „új” hit. Mert hiszen a katolikus élet aléltsága, sőt romlása előzte meg. Példák a sok közül: A városi levéltár őriz egy tanácsjegyzőkönyvi jelentést Sopronról2 mint az aposztata és rosszerkölcsű papok menedékhelyéről. 1552-ben a városi tanács jelenti a győri püspöknek, hogy sokszor nem tartják meg a szentmiséket, elhanyagolják a szentségek kiszolgáltatását, még a keresztségét is, minek következtében gyermekek haltak meg kereszteletlenül.3 Ugyancsak a győri püspöknek jelenti a tanács, hogy a javadalmasok nagyon hanyagok a jámbor alapítók szándéka szerinti szentmisék el­végzésében.4 Ugyanakkor egy érvényesen felszentelt, időközben azonban Ausztriában a lutheri tanokkal megismerkedett lelkipásztor, Gerengel Simon lépett be észrevétlenül a soproni lelkipásztorok sorába és fáradhatatlan buzgóságot tanúsított az igehirdetésben és a katekézisben. (Saját hittankönyvet is írt és adott ki!) Nem csoda, ha a soproniak apraja- nagyja mohó szomjúsággal itta leikébe az új tant. Ugyanakkor a kéteséletű városplébános és papjai nem prédikáltak!5 2. 1565. év Szent György napján Sopron város tanácsa és képviselete — éppen az említett Gerengel Simon hatására — kimondta, hogy a „tiszta" evangélikus hitet fogadja el. A ha­tározat nyomában keletkező vallási-társadalmi tarthatatlan állapotok megszüntetésére — jellemző módon — Draskovich György győri bíborospüspök a bécsi kormányhoz fordult és parancsot eszközölt ki a királytól a protestánsok korlátozására. A hivatalos erőszakot sem kerülő legmagasabb intézkedés azonban nem járt eredménnyel, sőt, csak erősebbé tette az evangélikus polgárság ellenállását, de nem fokozták a katolikus élet vitalitását. 1597-ben a vizitáció csak 20 katolikus családot talált Sopronban! 3. A felemelkedés csak „alulról", illetve „belülről" származhatott. És ez a maradandó tanulság. Káldy Mihály plébánosnak (1623—38) támadt az a kitűnő gondolata, hogy a már régen létező, de a protestánsok kezén funkció nélkül maradt Krisztus Teste társulatot (egy­házi céhet) újjászervezze Belőle Katolikus Status néven 1624-ben a plébániai élet felvirá­goztatására és a közügyekben való .világi képviselet gyakorlására — ahol a maga papi személye elégtelen vagy ingerlő lett volna — kitalálta saját maga köré az alighanem első és maradandó magyar bázjsközösséget. A kisközösség e következő időkben nagyon életre­valónak bizonyult. Pl. szót emelt annak érdekében, hogy csak katolikusoknak legyen joguk városplébánost választani a kegyúri városi tanácsban. Továbbá — felhasználva a soproni országgyűlést — egészen a királyig vitte egy katolikus népiskola felállításának ügyét stb. 4. Az alapító városplébánosnak és utódainak szerencsésen gondjuk volt az egyházi főható­sággal való élő kapcsolatra. Miután az évtizedek gyakorlata már bizonyított, Keresztély Ágost győri bíborospüpök 1700-ban — előzetesen a Státus egyházi és világi vezetőivel tárgyalva - átszervezte és egyúttal kánonilag elismerte a szervezetet. Megadta máig viselt nevét: Katolikus Konvent. Elnökének (!) a város mindenkori katolikus főtisztviselőjét, a polgármestert vagy a városbírót, alelnökének (!) pedig a városplébánost nevezte ki. Tagjai lettek a városi tanács katolikus tagjai és még néhány tekintélyesebb polgár, negyvenes létszámmal Ezentúl már a megyéspüspök jóváhagyásával ez a szervezet képviselte a nyilvánosság előtt a kato­likus közösséget és indítványozta az egyházi élet felvirágoztatását. Anyagilag és gazdasági­lag nagy tehertől szabadították meg a papságot: átvették a beneficiumok (házak, szőlők, borok) kezelését és gondoskodtak az egyház anyagi segélyezéséről, a szegényekről, az is­kolaügyről, diákok ösztöndíjáról stb. A Konvent a feladatoknak általában jól megfelelt, sőt számos esetben jobban, mint az adott helyzetben lelkipásztorai tehették volna. Amíg ugyanis például a XVIII. század püspökei egyenesen figyelmeztették a városplébánost, hogy a város- politikai küzdelmektől távol maradjon, addig a Konvent világi tagjai nagyon eredményesen képviselték ugyanott a katolikus életet. Persze, idők múltán a Konvent életében is mutatkoz­tak lanyhább korszakok. így például a XIX. század utolsó negyedében a helybeli katolikus iskolák nem élvezték a várostól a nekik járó szabadságot. A „hivatalos" Konvent hallgatott. Erre a szülők és néhány katolikus értelmiségi közgyűlést hirdettek, melyen csak férfiak ezren jelentek meg! Itt kimondták a Konvent megújításának szükségességét: többé nem kineve­zési, hanem választási alapon. A gyűlés határozatát és szabályzatát Zalka János megyés­püspök elfogadta és a VKM-től 1875-ben megerősítését kieszközölte Ez, az egyházi és világi hatóságoktól egyaránt elismert közösség tehát újból sikeresen megújította önmagát és 47

Next

/
Thumbnails
Contents