Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Célcsoportok kialakítása a plébánia életében
lárd közösséget alkot. Az addig erőtlen, reménytelen, gyenge hitű tanítványokat felserkenti, hogy ellenállhatatlan hirdetői legyenek a feltámadt, élő Jézus Krisztusnak. De ugyanakkori jeruzsálemi közösséggel meglazult kötelék is szilárdabbá lesz, mint előbb volt ,,a tizenegy- gyei” Egymás hitélményeiben részesedve „hevülnek" a magasabb fokú életre és egyre tudatosabban ismerik fel az apostoliság látható gyökerét is: „Valóban leitámadt az Úr, és megjelent Simonnak!" (34. vers). - A lelkipásztori kérügma leglényegesebb közlése ez: Krisztus feltámadása, amelyet apostoli tanúságtevéssel erősítünk meg. Enélkül csak többé-kevésbé érdekes igazságokat közölhetünk, mert az evangéliumi lelkipásztorkodás lényege, hogy Jézus él és benne neked is örök életed van A „szóhoz” azonban lényegesen hozzátartoznak a „tettek" is. „Hogyan ismerték lel öt a kenyérszegésben." (35. vers). — Akkor ismerték fel, amikor Jézus megtörte a kenyeret. Az Apostolok Cselekedetei (2,42) szerint az apostoli anyaszentegyház- nak (a történelemben továbbélő Jézus Krisztusnak) négy karaktervonása van: Hűséges megmaradás — 1. az apostoli tanításban — 2 a testvéri közösségben — 3. a kenyértörésben és — 4. az imádságban. Ebből a legnyilvánvalóbb tett a kenyértörés, A kifejezés mind az Apostolok Cselekedetei idézett helyén, mind az emmauszi jelenetben a hálaadó imádság közben eltöltött közös étkezést is jelenti, de Szent Lukács a lényegi tartalma szerint az euka- risztiára gondol.3 A hiteles krisztusi közösség: az eukarisztikus közösség! Ez azt jelenti, hogy a mindennapi kenyér megosztásában is testvéri közösséget alkot, de még inkább az egyház „megmaradó”, élő hagyománya szerinti eukarisztikus közösséget jelenti. De hogy Krisztus áldozatát is megjelenítse, nem nélkülözheti az eukarisztikus főt, mint ahogy a „tizenegy" nem nélkülözhette Pétert. És mindez az eukarisztikus kenyértörésben lesz leginkább nyilvánvalóvá. Az emmauszi jelenet evangéliumi elbeszélése a szentírási forrásokból megújuló plébániai lelkipásztorkodás hiteles modelljét mutatja meg, ha úgy tetszik, magna charta fogalmazványa lehet: Ahogy Jézus tette... Jegyzetek: 1. Lásd Lexikon für Theologie und Kirche „Plebanus” címszóhoz tartozó utalásokat, — 2. A Katechetische Blätter 1983. 9., 10. és 11. száma különböző formában feleleveníti az emmauszi kérügmát. — 3 Lásd Bible de Jerusalem magyarázatait az idézett helyekre vonatkozólag. Kerekes Károly CÉLCSOPORTOK KIALAKÍTÁSA A PLÉBÁNIA ÉLETÉBEN Rendszer-elméleti alapok A régebbi, törzsi és feudális közösségekben, társadalmi alakulatokban még egybeolvadtak, vagy alig-alig váltak külön az egyes funkciók. A család, a nemzetség, jobbára a falu is vérségi, gazdasági és politikai egység volt. Ma már csak a család alkot; vérségi egységet, egyéb funkcióit a munkahelyi és földrajzi közösségek veszik át. A modern társadalmak átfogó, már-már élő szervezethez hasonlítható szociológiai rendszerekké alakulnak, amelyeken belül az egyes „életfunkcióknak" (gazdaság, politika, tudomány, művészet stb.) megfelelő rész-rendszerek, azokon belül további al-rendszerek fejlődnek ki (pl. a gazdaságon belül: földművelés, ipar, kereskedelem, közlekedés). Ezek a kisebb egységek lényegében a társadalom egy-egy problémájára (élelmezés, távolság legyőzése stb.) jelentenek megoldást; többnyire önálló közösségben, az emberek jól körülhatárolható csoportjában öltenek testet (pl vasutasok, postások). Az egyes részegységeknek sajátos közvetítő eszközeik vannak, pl. a gazdasági életben a pénz tölti be ezt a szerepet, a tudományokban a bizonyított igazság. A rész-rendszerek között interakció, kölcsönhatás is zajlik: a gyári munkás is jár színházi előadásra és a festőművész is bevásárol a piacon. A vallás sajátos rész-rendszert jelent a társadalom életében. Az életprobléma, amire megoldást kínál, az ember végessége. Célja, hogy összeköttetést létesítsen evilág és túlvilág között. A „kapcsolatteremtés” útja, a vallás „közvetítő eszköze” a hit. A szociológiai közösségek, amelyekben megtestesül, az egyházak, felekezetek — egyúttal mind-mind sajátos szabályokkal rendelkező al-rendszerek a vallás funkciócsoportján belül. A vallási közösségek interakcióban állnak az evilági közösségekkel is, számos „világi" rész-problémára is 41
