Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Gál Ferenc: Helyi közösség - helyi egyház

gondolkodott, azért tehetett ilyen kijelentést: ,,Ähol ketten vagy hárman összegyűlnek aí én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).

Természetesen a jelképezésben lehetnek fokozatok, s azt is látni kell, hogy a közösség dinamikus jelkép. Erre mutat a megnevezés, hogy „Krisztus nevében gyűlnek össze.” A jelkép annál erősebb, minél jobban kifejeződik benne Krisztusnak az Atya iránt való engedelmessége, a tőle való küldés és az emberek megváltását célzó messiási szerep. Ebből a szempontból a legtökéletesebb jelkép az egyetemes egyház, a maga mindenkori tevékenységével és kegyelmi tartalmával Azután következnek azok a rész-egyházak, amelyekben tapasztalható formában kifejeződik az apostoliság, vagyis ahol a közösség élén apostolutód áll. Az ilyen apostoliság tükröződik az egyházközségekben is, hiszen a papság is részesedik az apostolok lelki hatalmában és küldetésében. Sőt a jelkép megvalósul a kisebb közösségekben is. Itt külön ki kell emelni a házasságot és a családot, amelyet a zsinat ma újra „házi egyháznak” (ecclesia domestica) nevez. Az ő közösségük Krisztus és az egyház közösségének szentírási jelképe (Ef 5,32), s ezért van szentségi ereje. — A szervezett közösségen belül a dinamikus jelképezés ott a legerősebb, ahol a közösség leginkább Krisztus misztériumát jeleníti meg, vagyis az eukarisztia ünneplésében, a keresztáldozat emlékezetében. Az új liturgikus reform éppen azt célozta, hogy a cselekmény valóban kifejezze az egyház belső mivoltát. Ott mindig is a hierarchikusan szervezett egyház volt jelen, de ma különlegesen hangsúlyozzuk a hivők aktív részvételét. Az áldozatot bemutató közösség „Isten szent népe”, amely magáévá teszi Krisztus áldozatát és egyesül vele. Ott hitünk titkát ünnepeljük, Krisztus halálának és feltámadásának emlékezetét Ezért az ige liturgiája és a hit elmélyítése is hozzátartozik a cselekményhez. Ugyanakkor az eukarisztia Krisztus szeretetének ajándéka, s arra késztet, hogy egymással is keressük a kiengesztelődést, a békét és az egységet. Az Úr asztalához való járulás a testvériség kifejezése is. A zsinat után sok új szempont megvilágítása oda vezetett, hogy a szentmisén való részvétel életszerűbb és élményszerűbb lett, s a közösség cselekményének számít.

Most azonban külön arra akarok kitérni, hogy a helyi hivő közösség minden cselekményének és összejövetelének lehet ezt az egyházi jelleget tükröznie, sőt kell is hogy tükrözze. Az egyház fennmaradása és terjedése szempontjából kétségtelenül legfontosabb az igehirdetés, a tanítás, bármilyen formában történik is. A szentmisén kívül leggyakoribb formája ennek a katekézis, a fiatalok vallásos oktatása és nevelése. Az iskolai keretet itt lassanként felváltja a templomi keret. Nem lehet tagadni, hogy a katekézisre a hagyomány döntően rányomta az iskolai tanóra-jelleget, és elsősorban tanítás akart lenni, azaz szövegek elmagyarázása és emlékezetbe vésése. Pedig a megtanulás önmagában még nem hit, nem személyes állásfoglalás és döntés az Istennel fennálló személyes kapcsolat kialakításához Még azt sem nevezhetem hitnek, ha a szentírási történetekből kiolvasok bizonyos erkölcsi következtetéseket.

— A katekézisben is abból kell kiindulni, hogy a jelenlevők Krisztus nevében gyűltek össze, tehát rész-egyház alakult ki, ahol jelen van Krisztus a Szentlélek által. A hit annak az elfogadása, hogy Isten szól, felém fordul, engem szólít meq és hív, felém tárul ki, új meglátásokat ad, részesít természetfölötti erejében és üdvösséget ígér. A „hittanóra” is lehet egyházi összejövetel, ahol nem a hittankönyvet akarjuk megtanítani, vagy akár a Szentírás szövegeit, hanem azt keressük, hogy Isten hogyan szólít meg bennünket az üdvösség történetében, s hogy az egyház hogyan fogalmazza meg a választ erre a közeledésre. Ne a lecke megvilágítása legyen a cél, és ne is az, hogy a következő alkalommal beszámoljanak a hallottakról, hanem a megtárgyalt kinyilatkoztatásból vigyék haza a meggyőződést, hogy kapcsolatban állanak Istennel, és hogy Jézus Krisztuson keresztül küldetést kaptak. Őt kell követniük, róla kell tanúskodniuk. Az így megszerzett hit nem elméleti tudás, hanem új meggyőződés és vallásos lelkűiét, mert benne van az Isten előtti hódolat és engedelmesség. Teológiailag hangoztatjuk, hogy a hit kegyelmi adomány, ezért a hitet igazában csak az a közösség tudja közvetíteni, amely Krisztus nevében gyűlt egybe, s amely az ő jelenléte miatt éppen kegyelmi közösség. A fiatalok így a „hittanórán” is belenevelődhetnek abba a meggyőződésbe, hogy ők valóban Krisztus egyházának tagjai, hordozói és kifejezői, de csak akkor, ha beilleszkednek a nagyobb keretekbe: az egyházközségbe, az egyházmegyébe és az egyetemes apostoli egyházba Azért joggal meg lehet kérdőjelezni az olyan csoportokat, amelyek öncélúvá válnak és az egyház egyetemes 'liturgiáját is kisajátítják maguknak különféle jogcímeken. A hitoktatásra összejött csoportnak olykor imaközösséggé is kell válnia, hogy a maguk közösségében kifejezzék sajátos egyéni és közösségi problémáikat.-- Az elsőáldozásra készülők csoportja is lehet kis rész-egyház. Jó lenne már ezen a téren is beállni az egyház liturgikus megújulásába. Hagyományosan legtöbb esetben a gyónás és áldozás „technikáját” tanították meg. A hit szempontjai legföljebb arra irányultak, hogy a gyermekek az eukarisztiában meglássák a 'lelki táplálékot. Az előkészület tehát legföl32