Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE PÓKA GYÖRGY PÜSÖKKEL - Széll Margit: Szervezeti Szabályzat az egyházközségeink jövőjéért
A Teológia beszélgetése Póka György püspökkel SZERVEZETI SZABÁLYZAT AZ EGYHÁZKÖZSÉGEINK JÖVŐJÉÉRT Főtisztelendő Püspök Úr, most, hogy elkészítette a Magyarországi Katolikus Egyházközségek Általános Szervezeti Szabályzata ten/ezetét, melyet a Magyar Püspökkari Konferencia kipróbálásra közreadott — kérem, adjon néhány közvetlen szóval felvilágosítást a TEOLÓGIA folyóirat egyházi és világi olvasóinak. — Először is saját tevékenységéről mondjon néhány szót. Hogyan élte meg és gyűjtötte össze lelkipásztori tapasztalatait, és miként tudja püspöki hivatalát összeegyeztetni az aktív lelkipásztori munkával? Isten akarata úgy alakította életemet, hogy 45 éves papi múltamban az egyházi életnek szinte minden munkaköréből alaposan ki kellett vennem a részemet, 1939-ben Bécsben szenteltek pappá. Utána egy évig káplánoskodtam falun, egy németajkú községben Azt követően 6 éven át tevékenykedtem a papnevelésben, mint spirituális. 12 éven keresztül szolgáltam az egyházkormányzatban, majd 20 évig a lelkipásztorkodásban. 4 éven át irányítottam rektorként a győri szemináriumot. 1982 óta szombathelyi segédpüspök és a (kb. 15— 20 000 lelket számláló) Székesegyházi Főplébánia plébánosa vagyok. Főpásztorommal egyetértésben és együttműködve megosztom vele az egyházmegye kormányzásának a terhét és felelősségét, és emellett munkatársaim közreműködésével irányítom a Főplébánián a lelkipásztori munkát. Igaz, hogy püspöki tisztem nagyon gyakran szólít külső szolgálatra az egyházmegye plébániáira, de igyekszem magamat a lelkipásztori munkából sem kivonni. Igazában a lelkipásztori tevékenység vonzott gyermekkorom óta a papi hivatás felé. Sose akartam püspök lenni. Ezért is választottam püspöki jelmondatnak az angyalnak a pátmoszi látnokhoz intézett szavait: „Társatok Krisztus szolgálatában" (vö Jel 22,9). Példaképei az őskeresztény püspökök. Lehet-e a püspök most is lelkipásztori kapcsolatban a hivő közösséggel? Konkrét helyzetem predestinál arra, hogy azokban az őskeresztény püspökökben keressem példaképemet, akik nem egy mai értelemben vett egyházmegye hivőseregét irányították, hanem egy kisebb, körülhatároltabb, homogénebb és családiasabb jellegű közösségnek az élén álltak. Ök jobban meg tudtak felelni igazi püspöki küldetésüknek, mint azok, akiknek az idejét és energiáját az egyházkormányzat foglclja le, és akiknek a lelkeket megszentelő tevékenysége úgyszólván csak a bérmálás szentségének a kiszolgáltatására, valamint templomok, szobrok, plébániaépületek stb. szentelésére szorítkozik. Pedig „a püspökök a Szentlélek rendeléséből elsősorban a lelkek pásztorai ... és az a küldetésük, hogy állandósítsák Krisztusnak, az örök Pásztornak a művét”. (Határozat a püspökök lelkipásztori hivatásáról: C.D. 2.) Mint plébános, jobban tudok ennek az alapvető püspöki küldetésnek megfelelni: az igét hirdetni, a hitet magyarázni, a jelentkező tévedések ellen küzdeni és a lelkeket megszentelni Közvetlenebb kapcsolatban vagyok a hívőkkel is, akik bármikor megtalálhatnak és személyes kontaktusba tudnak velem lépni. Sőt, mint az egyházközség vezetője, gyakorlatilag is be tudom őket kapcsolni a plébániai közösség gondjaiba és feladataiba, amit a zsinati határozat püspökök fontos tennivalói közé sorol (vö. C.D. 16.) Vagyis plébánosként „ideálisabb" körülmények között tudom püspöki tisztemet betölteni, mintha az egyházkormányzat bürokratikus tennivalói is elrabolnák időmet. — Ez nem jelenti sem az egyházmegye, sem az egyetemes egyház gondjaitól való elszakadást, hiszen a Püspöki Konferencia különféle megbízatásokkal gondoskodik arról, hogy az egyetemes egyház ügyeibe is belekapcsolódjak. Hogyan készült a jelenlegi tervezet? Az életből kiindulton alakultak-e ki az új rendszabályok? A Püspöki Konferencia a Világiak Tanácsa országos szerve elnöki tisztének az ellátását 1982-ben rám bízta. Az első összejövetelen értesültem arról, hogy a Püspöki Konferenciától 24
