Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE PÓKA GYÖRGY PÜSÖKKEL - Széll Margit: Szervezeti Szabályzat az egyházközségeink jövőjéért
a Világiak Tanácsa kapott megbízatást az egyházközségek új szabályzatának az elkészítésére. A Tanács eladdig néhány alapelvben állapodott meg Mint 18 éven át volt egyházközségi elnök, tapasztalatból is tudtam, milyen sürgetően szükséges az egyházközségnek új, korszerű szabályzata. Hiszen életüket és működésüket mindezideig két idejétmúlt szabályzat irányítja: 1. az 1934. jan. 1-éve| életbe lépett (a budapesti egyházközségeket azonban nem érintő) Adóztatási Szabályzat, amit mind a Püspöki Kar, mind a Minisztertanács jóváhagyott; — 2. az 1939. jan. 1-ével életbe lépett Igazgatási Szabályzat, amit a Püspöki Kar az 1929-ben kiadott mintaszabályzat átdolgozása után véglegesen jóváhagyott, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig láttamozott. Meg kell említeni, hogy a két szabályzat mellett voltak a közös szabályzatoktól eltérő, egyes városok számára igényelt, külön jóváhagyott autonóm szabályzatok is. — Ezeket a szabályzatokat nemcsak azért kell átdolgozni, mert elavultak, hanem azért is, mert egyrészt a zsinati szemlélet alapvetően más szerepet és feladatot szánt az egyház életében a világi hívőknek és az egyházközségeknek, másrészt mivel a magyar egyház életkörülményei azóta gyökeresen megváltoztak. — A régi szabályzat az egyházközség és az egyházközségi képviselőtestületek tevékenységét úgyszólván az anyagi ügyek intézésére korlátozta. A képviselőtestület évenként kétszer ült össze rendes ülésre, mégpedig a költségvetés és a zárszámadás letárgyalására. A rendkívüli gyűlések is ilyen természetű ügyek megtárgyalását célozták (31. § 1.). Az anyagi gondok között akkor a katolikus iskolák fenntartásának volt a legnagyobb jelentősége, mert a templomok és a plébániák fenntartásáról a kegyúr, ill. a Vallásalap gondoskodott. Az 58. és 65. § hangsúlyozottan kiemelte, hogy „hitelvi, egyházfegyelmi, egyházkormányzati (mindez természetes is), lelkipásztori és istentiszteleti ügyek, valamint a templomvagyon és a nem egyház- községi javadalmak nem- tartoznak az egyházközségi képviselőtestület, ill. tanács hatáskörébe.” Minden világi hivő és lelkipásztor tudja, hogy az ilyen előírások nemcsak az elkötelezett hívőket kedvetlenítik el, és az egyházközségeket kárhoztatják tétlenségre, hanem szöges ellentétben állnak a zsinati határozatokkal is. Az előtt a tény előtt sem hunyhatunk szemet, hogy a szocialista társadalomban megváltozott az egyház közjogi helyzete, az államhatalommal való kapcsolata, elveszítette iskoláinak és intézményeinek legnagyobb részét, régi anyagi bázisa a minimálisra zsugorodott, a templomok, plébániák és Intézmények fenntartása, az egyház személyi és anyagi terheinek a hordozása a hívőkre hárult, közben pedig ijesztő mértékben csappant meg a lelkipásztorok száma és így tovább, ami új gondok és feladatok elé állította a magyar egyházat. Ezért éreztem személy szerint is sürgetőnek egy egészen új elvi alapokon álló szabályzat elkészítését, amelyik nemcsak ügyrendi előírásokat tartalmaz, hanem' rámutat arra is, milyen irányban kell az egyházközségi és egyáltalán az egyházi életnek átalakulnia, hogy meg tudjon birkózni a mai élet nehézségeivel, megmaradjon római katolikusnak, megvalósítsa a Zsinat elveit, bele tudjon illeszkedni a szocialista társadalom rendjébe és meg tudja újítani a magyar egyház életét. — Az új szabályzat elkészítéséhez az elvi alapot a zsinati határozatok adták, amiket az új Codex azóta törvénybe is foglalt, gyakorlati rendelkezései viszont figyelemmel vannak a magyar egyház történelmi hagyományaira (a régi szabályzat előírásaira is) és jelen helyzetére is. A felépítéshez és a formába öntéshez nagy segítséget nyújtott a bécsi egyházközségi szabályzat és a bécsi egyházmegyei zsinat (1969—71) kézikönyve. A végső szöveg kialakulásához a Világiak Tanácsa tagjainak az intenzív tanácskozásai és hozzászólásai járultak hozzá. Az így kialakult szöveg került elsőízben 1983. június 2.—3.-án, másodízben pedig szept, 15.—16.-án a Püspöki Konferencia elé elvi elfogadásra. — Nyugodtan mondhatom tehát, hogy az ideiglenes szabályzat nemcsak íróasztal mellett készült, hanem az életből kiindulva alakultak ki az új rendszabályok Mik a szabályzat elvi alapjai? A zsinati tanítás milyen fontos részeire támaszkodik? Ez a kérdés bővebb kifejtésre szorul. Válaszomban szeretnék egészen konkrét, pontos és érthető lenni. A szabályzat a Zsinat határozataira és elvi útmutatásaira épül, ezeket az új kánoni jog ratifikálta is. A szabályzat paragrafusai éppen ezért az új Codex rendelkezéseire hivatkoznak. Különösen a következő zsinati elvek folytak bele döntően a Szabályzat összeállításába. a) Egészen alapvető jelentősége van a Szabályzatban az egyház hierarchikus alkotmányának és felépítésének. Ennek a lényege az, hogy az egyház életében rendkívüli szerepük, feladatuk és felelősségük van azoknak a püspököknek, akiket a Szentlélek rendelt a nyáj élére, Isten egyházának az igazgatására (ApCsel 20,28). „Krisztus az apostolokra és utódaikra ruházta rá azt a tisztséget, hogy az ő nevében és az ő hatalmával tanítsanak, megszenteljenek és kormányozzanak” (Határozat a világiak apostolkodásáról: A.A.). Már antio- chiai Szent Ignác (t 110) azt írja a philadelphiaiaknak: „A püspök nélkül semmit se tegye25
