Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hajnal György: A szeretet találékony
világ az „én" belső feszültségében, megosztottságaiban fájdalmasan jelentkezik. A tisztán természetes ember ún. belső harmóniája csupán ábránd. De minden, belső szétszakitottsá- gunk ellenére csillapíthatatlan vágy él bennünk a magasabb rendű, a több után. Az ember természete szerint olthatatlanul vágyik a boldogságra. Hamarosan rádöbben azonban, hogy önmagában nem találja meg a boldogság forrását. Állandóan tapasztalja saját elégtelenségét, mert „nyugtalan a mi szívünk" és ez a vágy nem szűnik meg. Érzi, hogy valami végzetesen hiányzik, és ezzel el is érte létének végső határát. Mint sziklafalról a vergődő madár, vérző szárnnyal hull vissza önmagába. A harmóniáját Másnál kell keresnie. És hogy milyen gyakoriak ezek az élmények, idézzük egy húszéves lány levelét a Fiatalkorú bűnözőkről megjelent könyvből. írója nem lát semmiféle kiutat, önvádjai azonban annál élesebbek. Felsorolásába belefér az egész világ: .......unom a munkát, unom a napi felk elést, lefekvést . . . unom, hogy még saját szervezetemnek is rabja vagyok . . . unom a mozit és unom az egész nyomorult kis életemet. — Tisztelettel egy unatkozó". És ki az, aki unatkozik? Akinek nincs öröme, nincs célja, aki úgy érzi, nem szereti senki, nem várja senki . . . A szeretet a családban kezdődik Ahhoz, hogy valaki bátran és vidáman kiléphessen a hideg téli utcára, előzőleg jól fel kell melegedni a lakásban. Aki a hideg szobából lép ki, az az utcán is fázik. — A szeretetre nevelés, a szeretetszolgálatok elsajátítása a családban, már a családalapítással kezdődik. Mindenekelőtt azzal, hogy a párválasztás alapja az igazi szeretet legyen és semmi más. — Lázár Ervin meséjében östör király így szól a lánya kezéért életre-halálra megvívni készülő lovagokhoz: — Nem én döntöm el, hogy kihez megy a lányom feleségül. — Hát ki? — A lányom. Ahhoz megy, akit megszeret. Meg aki öt megszereti. Hiába kaszaboljátok halálra egymást, ha a lányom nem szereti meg a győztest. Ha meg a vesztest szeretné meg, arra még rágondolni is rossz. — Noha ez nem a szokványos „királyi gondolkodás”, de nagyon is „emberi”, mert bemutatja a szeretésre nevelés legegyszerűbb módját. Akik nem lelik helyüket a családban, azokban nem alakul ki az igazi helyzetérzés. Éppen úgy, mint azokban, akik különleges, körülcsodált lényekként élnek a család közepén, és valahogy mégis kívül a családon. Az igazán befogadott gyermek nemcsak a család közepette él, hanem a család életét is éli. Részt vesz a család minden eseményében. Az „össz- játékban" minden kézre szükség van. A gyermek érezze a feléje áradó szeretetet, teljes biztonsággal érezze, mennyire fontos anyjának és apjának. De azt nem fontos látnia, hogy szülei olyan „mártírok", akik csak neki élnek. A jó házasságban a szülőknek sok örömük van egymásban, és ezt a gyerek előtt sem titkolják. Az a gyermek, akinek megvan a jó, biztonságos helye a családban, ezt el is tudja fogadni. Úgy jó, ha a gyerek a felnőtt életét szépnek, színesnek, gazdagnak látja, ha érzi, érdemes felnőni, mert majd sokféle örömben lesz része. Az ilyen gyermek szívesen vállal áldozatot, szeretetszolgálatot szülei örömeiért ... — Az igazi szeretetre nevelés fokozza az együttérzés, az összetartás érzését. A szülök nem egyformán szeretik gyerekeiket, mindegyiket másként, mindegyikben más valamit szeretnek. Egyszer az egyik kíván több törődést, másszor a másik. A szülőknek érezniök kell, melyiknek van éppen nagyobb szüksége figyelemre vagy gyengédségre. — A szeretetre és a szolgálatra nevelésben nagy szerepe van a nagymamának. A puha kezű, a mesélő nagymama, akinél finomabbak az ételek, akinél jobban lehet játszani, boldog velejárója a gyerek életének. Ha cukrot kap az ebéd előtt, ha másként meséli a mesét, azon csak a féltékenységtől fütött szülő fog fennakadni,' Ha az anya vagy nagymama jól „együtt van" a gyerekkel, akkor az itt-ott elkövetett apróbb nevelési hibák sem okoznak bajt. Megtanulja a gyermek a „visszakedveskedés", a figyelmesség gesztusait. — Boldog voltam, ha kért tőlem valamit — mesélte egy ötgyermekes anya, visszaemlékezve nagymamájára. — Lestem gondolatait, megkóstoltam kávéját, hogy a legjobbat adjam. Ma is úgy látom, boldog az a család, ahol a gyerekek jó nagyszülők mellett nőnek fel, azokat nem kell „nevelni". A család életének ritmusát kisebb-nagyobb események tagolják. A közös étkezés még köznapokon is jó hatású. Mindenkire tekintettel kell lenni, az élelmet arányosan elosztani, megvárni a többit, hogy mindnyájan együtt üljenek az asztalhoz. Ilyenkor mindenki elmondhatja, mi történt vele, mit látott, hallott egész nap. Mindezt értékeljék és nyugodtan beszéljék meg. — Az egyre növekvő gyerekek iskolai és egyéb elfoglaltságai megnehezítik a közös asztalt, de amennyire lehetséges, törekednünk kell a megőrzésére. Családi ünnepeken, név- és születésnapokon, házassági évfordulókon és mindenekelőtt az egyházi ünnepeken. 57
