Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hajnal György: A szeretet találékony
Szeretetten szolgáljatok egymásnak (Gál 5,3) Az empátia, az átélőképesség csak lépésről lépésre alakul ki. Titokzatos dolog a nézni tudás. Mekkora valóság rejtőzik ebben a mondásban: A szívnek is megvannak a maga törvényei, melyek nem azonosak az ész hideg törvényeivel. Ne az ellentmondást keressük a kettő között, hanem a kölcsönös kiegészítést. Sok olyan mozzanat van, amit csakis szemmel nem vagyunk képesek észrevenni, hanem a szívünkkel. Aki az életben csak a mechanizmust, az emberben csupán az élettani működéseket, a szellemben pusztán pszichikai jelenségeket képes látni, az nem jut el a teljes valósághoz. Hányszor kell rádöbbennünk arra, hogy a szemek sokszor többet mondanak a szavaknál. Hányszor érezzük meg messziről is a mások rajtunk nyugvó tekintetét. A szem nemcsak a lélek tükre, hanem sugárzója is. Nemcsak a lélekbe lát, hanem lelkeket nyit vagy éppen zár be előttünk. Kár, hogy gyakran elfelejtjük: az ilyen belső nézés nemcsak megismerés, hanem cselekvés is. Nemcsak a megismert személy képe hatol belénk, hanem én is hatok a másikra nézésemmel. Általa nemcsak elvonatkoztatunk, hanem befolyásolunk is. De lehet személytelenül, hideg tekintettel nézni, és akkor a másik dideregni kezd. Lehet vetköztetö kíváncsisággal nézni, és ezzel sértünk, megszégyenítünk. Ha bizalommal nézünk a másikra, erő árad tekintetünkből. Ha megértéssel — akkor életek, sorsok, lelkek tárulnak föl előttünk. Ha szeretet van tekintetünkben, melegséget keltünk. Annak az erőnek a végső titka, mellyel másokra hatni tudunk, szavainkon és tetteinken túl lényünkben rejtőzik, és minden megnyilvánulásunk, gesztusunk és hanghordozásunk ennek a lényegnek megnyilatkozása. Vannak csodálatosan meleg szívvel megáldott emberek, akik arra születtek, hogy melegítsenek. A természetfölötti szeretet még a kevésbé meleg szívet is át tudja formálni. Az ilyen szív azután azt suttogja a szükségben lévők fülébe, mondjátok: Hiszek benned! Bízom benned! — Az ilyen szeretet feltétlenül kiáradó szeretet. A szeretet mindent eltűr ... mindent elvisel (lKor 13,7) A szeretet átalakító erejére is fel kell figyelnünk. Behatol a másikba, és mint belévetett bizalom erővé válik benne. Ha még az illető az önmagával vívott küzdelemben tántorogna is, ez a sajátosan ráirányuló szeretet tartást ad neki. Ha mégis kisiklanék, szeretetünk akkor sem veszett kárba. Ha ilyenkor sem vonjuk meg bizalmunkat, ha továbbra is hiszünk a másik fölemelkedésében, akkor ez a távolból is feléje sugárzó szeretet tartani fogja, birkózik vele, és egyszer talán megmenti öt. A szeretet legyen tettetés nélkül (Róm 12,9) Mindenekelőtt óvakodnunk kell a szeretet vadhajtásaitól, ami a jótékony szeretet gyakorlásánál jelentkezhet: — Gyakran azért tesszük a jót, mert ezzel Isten előtt kizárólag érdemeket akarunk szerezni. Igaz, egy pohár vízért, egy jó szóért örök jutalmat kaphatunk. De amikor rászoruló embertársunknak úgy nyújtunk poharat, hogy tekintetünk átsiklik rajta, mert mi csupán „Isten tetszését keressük", a megsegített igy megérzi, hogy szeretetünk nem neki, nem az ő személyének szólt, ö csak eszköz volt szeretetszolgálatunk gyakorlására, az ő segítése által magunk akartunk „gazdagodni", „emelkedni”. Az ilyen felfedezés, ha az illető nem is mondja ki, szomorúságot és kiábrándulást jelent. Nem igazi istenszeretet ez, hanem önző, elhibázott jámborsági gyakorlat. — Az önzetlen szeretet visszahat az ajándékozóra, a segítőre. Az illető így éli át: Amíg csak természetes életet éltem, a magam erőivel birkóztam. Most egy másik erő is az enyém. Eddig magam voltam magányommal, most egy másik személy is nyitva áll előttem. Magam voltam, sokszor nagyon is szomorúan, most van, aki elfogadja vigasztalásomat, aki értékeli. Magam voltam örömeimmel is, most valaki együtt örül velem. Magam voltam szívemmel, most pedig tele vagyok Vele, tele vagyok Isten szeretetével. Amit egynek, a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek (Mt 25,40). A szeretet harmóniát teremt A szeretet feladatára rá kell nevelnünk az embereket. Mindannyian a test és a lélek titokzatos egysége vagyunk. Természetünknél fogva adva van bennünk a diszharmónia. A lélek ki van szolgáltatva a testnek és szenved annak lehúzó tehetetlenségétől. Ez a két ellentétes 56
