Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Hetény János: A Königsbergi Töredék karácsonya

Már a Cantus Catholici énektár6 1651-ben ismeri:

„Mert egyedül csak te (: Mária :) találtattál, / A'ki méhedben szüzén fogadtál. / Szülésedben szűzen megmaradtál. / A'hol mások meg-törödtek, te ott virágzottál."

A szimbolika megértésére érdemes idéznünk egyik közismert világi népdalunkat:

„Édesanyám rózsafája, / Én voltam a legszebb ága.

De egy gonosz leszakajtott, / Keze között elhervasztott."

Ezért köszönti aztán a Szűzanyát az ének igy:7

„üdvözlégy szüzvirág, ki el nem hervadtál, / Maiasztok harmatja által ápoltattál."

A „virág" és a „virágzás" az anyaság szimbóluma.8

Éppen karácsonnyal, Mária szűzi szülésével kapcsolatban bukkan fel először a magyar nyelv élettörténetében a szülés kifejezésére szóló leggyengédebb szavunk:

„Mikoron ez szentséges szűz megvirágoznék és ezön szentségös és tisztelendő föld meg nyilék és nekünk idvezítőt terömte.”9 Ismét a Cantus Catholici: „Ékes mennyei virágszál, ki méhedben meg-virágzál."10 — És a Winkler Kódex: „Édesanya boldog anya / Verág szülő szűz Mária."11

A vallásos ponyvairodalomból:

„Üdvözlégy kinyílt szűz virág, / szűzen szülő szép anyaság”.12

„Öh Mária, legszebb virág, / Te vagy ama termő zöld ág."13

„A szüzesség liljoma kívirágzott, / s megtermé a mennyei szép virágot."14 Tanulságok, következtetések 1. Hasznosnak látszik a Kőnigsbergi Töredék és a szakrális folklór összevetése. Egymást máris megmagyarázzák — a későbbi kutatásoknak nem kis hasznára.

2. A Kőnigsbergi Töredékkel való összehasonlítás révén megtalálhatjuk az élő népi vallásosság egyik történelmi stílusrétegét, a gótikus spiritualitást, az üdvözítőnk és Édesanyja földi élete utáni bensőséges érdeklődést. Ez sok helyütt érezteti jelenlétét.

3. Ha nem az iskolás teológia kifejezéseit keressük, hanem az „élő Máriá”-val való találkozás igényét, akkor a népi lelkiség igenis érzékeny a Születés nagy titkára. A maga módján finoman elmélkedik felette.

4. De ez egyfajta immanens beleélés, a reális világon át jelentkező paraszti misztika,15 melynek — ha tekintetbe vesszük sajátos igényeit és szabályait — létét és értékelését el kellene már ismernünk. Ez az a „magunk módja"-misztika, melynek feltárását Sík Sándor már sejtette és sürgette. Ország-világ várhat itt még akkora kellemes meglepetést, mint amelyet pl. lappangó archaikus imádságaink feltárása okozott! Mégpedig valami olyasfélét, amelyre Sylvester János céloz az Üjtestamentum magyar nyelvű nyomtatott kiadásában (1541): „Könnyű kediglen hozászokni az mű nípünknek (ti. az evangélium hasonlataihoz), mert nem idegen ennek az illyen beszidnek neme. ll illyen beszidvel naponkid való szólásában. Il ínekekben, kiváltkipen az virág inekekben, mellyekben csudálhatja minden nip az Magyar nípnek elmijinek éles voltát az lelisben, mely nem egyéb, hanem Magyar poéJegyzetek:

1. Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bp„ 1944. 92—93. és Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Bp., 1963. 89—90. — 2. Előd István: Katolikus dogmatika. Bp„ 1983. 623—24. — 3. Marosi I. István: Mária — miként a magyarok szívében él. Üj Ember, 1984. aug. 19. — 4. Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek. Bp„ 1982. 5„ 30., 247., 259/b„ 53. sz. karácsonyi ill. Mária-ének. — 5. III. kt. 344—345. 1. kiad. — 6. Magyar Irodalmi Ritkaságok. Bp„ 1935. 141. — 7. Volly i.m. 83. Mária-ének Nógrádbercelröl. — 8. Ld. Virág, Virágzik, Megvirágzik címszavakat a Szennyei Józsel: Magyar Tájszótár. Bp„ 1893— 1901. és Szarvas Gábor—Simonyi Zsigmond: Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Bp., 1888—92. — 9. Mai átírásban a Nagyszombati Kódexből, 1512—13; Nyelvemléktár, III. 57. — 10. id. mű 166. old. — 11. 1506-ból, Nyelvemléktár, II. 123. — 12. Gyémántkorona . . . Gyűjtő Májé/ György Egerben, é.n. Bartalits Nyomda. — 13. Hiányos ponyvatöredék a m.sz.-ból, Fer- töendréd. — 14: Soókszelőc, Nyitra m. — Volly: Népi játékok II. 45. — 15. Vö. Sík Sándor: Kettős végtelen. Bp., 1969. I. 211 skk. A magyar költők istenélménye. — 16. Idézi Horváth János: A reformáció jegyében. Bp., 1957. 156. old.

Hetény János

48