Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Hetény János: A Königsbergi Töredék karácsonya

A KÖNIGSBERG! TÖREDÉK KARÁCSONYA

örömhír érkezett ez év júniusában: Lengyelországban újra megtalálták a Kőnigsbergi Töredék néven ismert nyelvemlékünket. Még inkább a hívek és a papság öröme, hiszen ez a XIV. sz. közepéről való (de feltehetően korábbit másoló) kilenc sor, ún. „Mariale": egy Szűz Mária tiszteletére szerzett irat része. Vers-e, próza vagy litániaszerű ritmikus szöveg?1 Mai nyelven így olvasható: „úgy szólának: világnak kezdetétől fogva rajtunk / ez nem lett vala, hogy szűz leány fiat szülhessen, / szüzességének tükre tisztán maradhasson és nekünk / hírünk benne ne lehessen. Tudjuk, látjuk őt szűz leány / nak, ki ölében tart csodálatos fiat; füröszti, mossa, / eteti, emleti, úgy mint anya szülöttjét; de ki légyen neki / atyja, azt nem tudhatjuk. Az az Isten, amint őt ismerjük, / kit szeplő nem illethet; mert ha Isten ő nem vo / Ina, benne bűnt lelhetnénk. Amen."

„A szűzanyaság misztériumán való álmélkodásnak" nevezi méltán Horváth János ezt a töredéket. Teológiai témája tehát a szüzesség a szülést megelőzően, és magában a szülésben (virginitas ante partum et in partu), mely már Epiphanius hitvallásában (DS 44) és a II. Konstantinápolyi Zsinat (553) kánonjaiban (DS 422, 427, 437.) szerepel és az

I. Lateráni Zsinat (649) dogmaként hirdeti (DS 503).

Előd István2 joggal hívja fel a figyelmet, hogy egyetlen hivatalos egyházi megnyilatkozás sem szól arról, hogy a szűzi szülésnek mi a pontos értelme. Ennek kapcsán megemlít újabb nézeteket és vitákat a teológusok között. Végül is tolmácsolja a legtöbb mai hittudós ama nézetét, hogy „elég nekünk az, hogy — Mária — számunkra elképzelhetetlen, 'csodás módon' szülte meg szent Fiát".

Így a Kőnigsbergi Töredéknek és a népi mariológiának a rácsodálkozását is helyeselhetjük. Ez akkor stílusban az ún. gótikus spiritualitás megnyilatkozása volt, mely bensőségesen érdeklődött az Ür Jézus és Szent Anyja földi élete iránt. A megközelítésnek ez a módja lehetséges és — kellő keretek közt — szabad. Ez a népi vallásosság igényeinek is megfelelő, éppen ezért az ilyen folklorizálódik a legkönnyebben. Marosi I. István püspök atya találóan jellemezte: „a magyar népnek élő Máriája van".3

A folklorizáció útján Volly István gyűjteményéből’ az alábbiak látszanak a Kőnigsbergi Töredék jelenkori rokonainak:

Lövéte (Udvarhely m. 1938-ból):

„Mert a természetnek nagyon van ellene, / Szűzen tiszta szűztől Krisztus születése,

Még az értelem is nehezen fér erre, / nagy emlékezet fel nem érhet ide."

Sajópelri (Borsod m. 1967) és Tiszavasvári (Szabolcs-Szatmár m. 1980): — „Csodáknak csodája: A szűz fiat szült ma, / Betlehemben szegény helyen. A boldog Mária ... — Aludj, fiam, szentem. Mindig is légy velem, / Hisz egyetlen szűz anyáddá, Választottál engem.

— Te elérhetetlen, Megfoghatatlan Isten, / Pihenj hosszan, édesdeden, S növekedj békében!

— Ott szüli, neveli, A helyét nem leli, / Mint legszentebb szűzi anya, Istennek neveli.

— Karjain hordozza, Énekkel altatja, / Mindenható teremtöként, Uraként imádja."

Fonyód, öreglak (Somogy m. 1931):

„Egy szűz ma szép fiat rajzott, ki az égnek ura. / Fehér liljom rózsát hajtott, az elme bámulja.

A világok teremtője, az szűznek lön csecsemője / Ez vigyáz mint őre, a gondviselőre."

Pereg (Pest m. 1930):

„Pásztortársim új hírt mondok, gyertek velem, csudát láttok. / Egy szép szűz az éjszakán, fiacskát szült a szénán. / Hej, hej, hej-hej-hej, Lett szűz emlőjében tej.”

Ugyancsak Peregről, 1932-ben: ,, . . . Szűz tejemmel öntözött virágom!"

Ügy tűnik tehát, hogy a Kőnigsbergi Töredék „Marialéja", a rácsodálkozó és dicsérő ál- mélkodása, tovább él népi szövegeinkben, betlehemes játékainkban. A Kőnigsbergi Töredék „úgy szólának . . ." rejtélyes kezdetére is magyarázat adódnék akkor, ha így egészítenénk ki: ,,A pásztorok úgy szólának . . .” (vö.: „Pásztortársim, új hírt mondok, gyertek velem, csodát láttok . . .").

Viski Károly, a Magyarság Néprajzában5 a betlehemes játékok ismertetésénél úgy vélekedett, hogy „a valóban népi ének a Születés nagy titkán nem elmélkedik . . . humorát megcsillantva siklik el felette." A szentencia nyilván a kutatás akkori fejletlensége miatt alakulhatott csak ki ilyen formában a kiváló néprajztudósban. A liturgiatörténet és a szakrális folklór még nem nyújtott más vélekedésre bizonyítékot.

Érzék és finomság Ma azonban már egészen elsőrangú dokumentumaink vannak a magyar történelmi és később a paraszti mariológia bámulatos érzékéről és finomságairól a szűzi szülésre vonatkozóan. Lássunk néhány példát ezekből:

47