Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: Szolgálatra kész öregek

részében. — „Isten útjai valóban csodálatosak, minden lelki ember fölfedezi az isteni vezetést életének eseményeiben” (E. Le Joly: Jézusért tesszük, 89. o.).

öregek példája — s inkább példája, mint intései — követésre bír sok fiatalt, aki elgondolkodik rajta, magába néz, és elrestelli magát lelkierejük, kitartásuk, tűrőképességük láttán. Sokszor csodáljuk a magányosan élők hallatlan akaraterejét, amivel ellátják magukat, s még másoknak is segítenek, magukat teljesen feledve, szerényen, feltűnés nélkül.

„Szeretnék — csak egy parányi mécses lenni, mely bevilágít egy szobát — Csak egy szál deszka-híddá lenni, mely szakadékot ível át — csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb — csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet.”

(Szent-Gály K.: Felszáll a köd, 17. o.)

És az évekre, életre mozgásképtelenné váltak hangtalan szenvedése kórházban, akiket hiába szeretne, nem tud a család otthon ápolni. Akiknek szinte az ima marad egyetlen menedékük, tevékenységük. Türelmükkel s az imával szereznek felbecsülhetetlen érdemeket mások és a maguk számára Isten és ember előtt. S azok, akik már nem látnak, nem hallanak, csak érezve sejtenek, majd sejtve tudnak.

A szociális otthonok helyenkénti békétlenségében is vannak mindenütt biztos pontok, akikhez mindenki békéért, tanácsért, vigaszért fordulhat. Ugyanígy lehetnek idős emberek, akik még dolgoznak, munkahelyükön nyugvópontok derűjükkel, megértésükkel, türelmükkel, segítökészségükkel. Akiknek mindig van idejük mások meghallgatására, vitás ügyek megoldására. — „Az Utak világában vagyok. Leszáll az éj. Tárd ki kapudat, te Otthon világa!" (R. Tagore: Eltévedt madarak, 266.)

Fiatalokkal élő nagyszülők, akik sohasem unják meg a család napi problémáit, unokák iskolai élményeit, a fiatal szülők munkahelyi gondjait. Akik kevés pénzt is jól be tudnak osztani s okosan gazdálkodni, ízletesen főzni belőle.

„kik kereszttel jelölik, mielőtt megszegnék, késükkel a kenyér alját, ételt nem dobnak a szemétbe soha, s kifényesítve nyújtják át az almát” —

(Kerényi Grácia: „Dicsőség a nagyanyáknak" Vigilia: 1984. március, 206. o.)

Régebben is, de ma különösképpen, amikor oly sok helyen a nap java részében a nagyszülők vannak a gyerekekkel, a gyerekek fokozottan vonzódnak, ragaszkodnak hozzájuk. A gyerek eltávolíthatatlan attól, aki sokat foglalkozik vele. S ezek a vonzalmak életreszó- lóak szoktak lenni.

„ . . . halottfehéren fekszem, kisbeteg, se könyv, se játék már nem kellenek, csak nagymama. Fogom kezét — s még ma is érzem a hangok izét, ahogyan zsongott fel a dallam az ismeretlen, sziszegő szavakban.

Ügy emlegette, még mint kicsi lány tanulta ezt a nagy havasokon."

(Szent-Gály K.: „A gyertyatartó" Felszáll a köd, 212. o.) „Alvó kisgyerek ágya zsámolyánál ezüst-glóriás őrzöangyalok:

Virrasztanak az öregasszonyok."

(Sik S.: „öregasszonyok", őszi fecske, 50. o.)

Van egy szomszédom sok unokával, akiknek nevelésében ö is tevékenyen részt vesz. Közel van már a hetvenhez. Sok munkája ellenére beszól, ha valamelyik szomszédját hosz- szabb ideje nem látta. Nem beteg-e? Nem kell-e valami? Vannak nem cégjelzett, pusztán önmagunkban „működő", egymást szerető, egymással törődő kis közösségek szinte minden templomban is, akik ott naponta, hetente találkoznak, s ha hiányzik valamelyikük, utána érdeklődnek, telefonálnak, látogatják egymást.

Az öregkor elfogadásának, beprogramozásának egyik legszebb kifejezője Teilhard de Chardin: — Magunkévá kell tennünk, hasznosítanunk a kor árnyát. Az elgyengülést, az elszigeteltséget s hogy nincs többé előre távlatunk. Megtalálni annak módját, hogy Krisztusban fiatalok maradjunk'(vidámak, lelkesek, vállalkozóak). — Nem téveszteni össze a „bölcsességet" a melankóliával, a közönnyel, a kiábrándulással. Helyet kell csinálni, méghozzá kiemelkedőt a végnek, ami közeleg — és az Isten akarata szerinti hanyatlásnak. — Készen lenni, ami számomra mindig előretörést jelentett. Hogy Krisztus őrizzen meg fiatalnak — 1. mert a kor, az öregség Tőle jön — 2. mert a kor, az öregség Hozzá vezet —

3. mert a kor, az öregség csak annyira érint, amennyire ö rámméri. — Fiatalnak lenni, optimistának, aktívnak, mosolygónak, tisztánlátónak. Elfogadni a halált Krisztusban ügy, ahogyan érkezik (vagyis fokozatosan). Kívül-belül mosolyogni, derűvel nézni szembe annak, ami jön. — Jézus add, hogy szolgáljalak, hogy hirdesselek, hogy dicsőítselek, hogy

42