Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: Szolgálatra kész öregek
teltei válaszolhatunk. Ehhez nem elegendő a kiüresedett formák lecserélése újabbakra. Így például tévedés lenne azt gondolni, hogy a szokás-vallásosság pozitiv megfelelője az igény- vallásosság: azaz nem szokásból, hanem akkor megyek templomba, akkor imádkozom, akkor vállalok bármilyen szolgálatot, ha valóban igényem van rá. Ebből a felfogásból fakad azután az, hogy pl. valaki lelkesen beleveti magát egy időre a szeretetszolgálatba, mert igénye — de mikor ez a fajta lelki szükséglete „kielégült", abbahagyja. Jézus útja nem a szokások útja, nem az én pillanatnyi igényeim útja, hanem a másokért levés, a szeretetszolgálat útja. És ez a szeretet törvényt szab nekem is. Sőt arra is képessé tesz, amit egyébként nem igényelnék. Melyik egészséges édesanyának kifejezett lelkiigénye például, hogy éjszakánként tízszer is felkeljen gyermekeihez? De ha szükséges, szívesen megteszi, pedig nem esik jól neki, de a szeretete mondja, hogy igy kell tennie. HOGYAN? Erre a szolgáló szeretetre nevelni csak úgy lehet, ha már a kis gyermekeket is következetesen arra segítjük, hogy kis dolgokban is megtanulják sajátjuk helyett a másik javát válasszák. Boldogok azok a fiatalok, akik otthonról ilyen hátteret hoznak magukkal, akik nagy családban nőttek fel. Talán el sem tudják képzelni, milyen kincsük ez, minden nehézségével, küzdelmével együtt. Boldogok azok a fiatalok, akik olyan egyházközségben nőttek fel, ahol mertek rájuk munkát bízni, ahol a bölcs és odaadott életű lelkipásztor vezetésével a falu apraja-nagyja kivette részét a közösség fizikai és lelki építésében. — De akinek mindez nem adatott meg, jó lehetőség lehet a szolgáló szeretetre való nevelödésre egy-egy nyári tábor is. Ahol a közös küzdelem a mindennapi életfeltételekért, az egymásra utaltság abban, hogy hol alszunk, mit eszünk, honnan veszünk vizet, esőben hogyan gyújtunk tüzet stb., a közös imádság, közös étkezés, közös játék mind-mind akkor lesz közös öröm is, ha mindezt a résztvevők mint testvéri szolgálatot élik meg. — Ezen túlmenően nyitogassuk a környezetünkben élő gyermekek és fiatalok szemét és szívét olyan tennivalók meglátására és vállalására, amelyekben ők maguk is szolgáló testvérré lehetnek. Csak példaként álljon itt néhány ötlet: bőséges lehetőség nyílik a karitász, a szeretet gyakorlása számára egymás között: a betegek látogatása, leckék átadása, közös tanulás, az osztályban a peremen lévők elfogadása, egymás zenére tanítása, gyerekfelügyelet fiatal házasoknál stb. A lelnöttek leié: részvétel a mindennapos házi munkában, így biztosíthat a gyermek a szülőknek szabad estét. Közös beszélgetés a gondok és örömök megosztására, figyelmesség az utcán, bevásárlásban stb. A betegek, öregek iránt: látogatás, meghallgatás, ügyintézés, ebédhordás, tüzelökészítés, takarítás, mosás, egyszerűbb ápolás stb. Valamit azonban meg kell jegyeznünk: nagy kísértés még azok számára is, akik szívesen vállalnak alkalomszerűen komolyabb szeretetszolgálatot, hogy idegenben könnyű jónak és kedvesnek lenni. Mert először is, ott külön mindent megköszönnek és mindenért megdicsérik az embert, ami otthon magától értetődő, mindennapos feladat lenne. Másodszor, idegenben nem olyan valakivel kedvesek, akinek mindennapos bogaraival kell küszködnünk. Ezért minden gyerektől vagy fiataltól, aki szeretetszolgálatra jelentkezik, kérdezzük meg, hogy otthon milyen munkát vállalt rendszeresen. Mert először 110% otthon — és csak azután máshol! (Nagyon furcsa, amikor egy fiú közöttünk mindenben nyüzsög, otthon meg az édesanyja rakja össze még az ágyát is.) Igazi, őszinte testvéri szolgálatot — akár fiatalon, akár felnőttként — csak az tud hűségesen végezni, aki nem fél önmaga számára kimondani: A szolgáló szeretet nem alkalmi vállalkozás, hanem keresztény mivoltunk lényegéből lakad, mindennapi életünk. Befejezésül ide kívánkozik az egyik erdei forrás felirata: Aki csak jön, iszik vizemből. / Nem köszöni meg, de felüdül / Ingyen csobogok, másokért fáradok, / És mindig egyformán vidám vagyok / Oly egyszerű így az élet, oly szép: / Csak adni, csak lenni másokért. Diószegi László SZOLGÁLATRA KÉSZ ÖREGEK öreggé válni mindig, mindenütt nehéz volt. — Nehéz a kínai nagyanyának, akit pedig családja maximális tisztelete, családfőnek kijáró tekintély övez, mert a kor jelei őt sem kímélik. — Nehéz a primitív népeknél, ahol amikor eljön az idő, ellátják az öreget némi ele- séggel, majd kikisérik messzire a lakott területtől, s ott sorsára hagyják. Hasznot nem hajt többé, helyét át kell adnia. — Nehéz annak, aki egyedül marad, mindenkijét elveszítve, társat, gyermeket, testvért. Meg kell birkóznia a céltalanság kísértésével, az egyhangúság, a kínzó csönd, a magány rémével, a múlt nyomasztó súlyával. 39
