Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Diószegi László: Fiatalok szeretetszolgálata
FIATALOK SZERETETSZOLGÁLATA Tények TAPASZTALATOK. Azt szoktuk mondani, a fiatalság a nagy álmodozások, a nagy változások, a nagy forradalmak és lelkesedések kora. Hát nem tudom. Ezelőtt 20—25 évvel sokat vitatkoztunk, küszködtünk akkori vezetőinkkel, mert úgy éreztük, mindig mindenhonnan visszatartanak. És amikor az egyházközségi kisközösségi munkával kapcsolatban újabb és újabb ötletekkel álltunk elő, minden tiz ötletből kilencet kihúztak, mondván: a sok kapkodásból csak baj lesz. Bárcsak ilyen gondjaim volnának nekem is! Olyan jó lenne, ha engem is azért szidhatnának a fiataljaim, hogy rengeteg javaslatukat nem fogadtam el . . . De hát sajnos nincs mit nem elfogadni ... Ez talán kissé pesszimistán hangzik, esetleg rosszmájúnak is tűnhet, mégis úgy gondolom, hogy ez nemcsak az én afféle „bezzeg a mi időnkben" sóhajtozásom. Hiszen ha megfontoljuk, talán nem is látszik túlzásnak a párhuzam, mikor arra gondolunk, ezelőtt néhány száz esztendővel huszonéves fiatalemberek indultak neki ismeretlen tájaknak, és új városokat építettek, ha kellett, az őserdő közepén is. Ma pedig lép- ten-nyomon látjuk, hogy sokan menekülnek vidékről a biztonságosnak gondolt városba, mert hát ott lent ez sincs, az sincs . . . Mintha a vállalkozókészséggel volna valami baj. Ugyanezt látom akkor is, amikor középiskolás fiataljaim sokat keseregnek mostanában, hogy milyen szörnyű ez a ,,fakt”-rendszer. Van, akinek 0. órája is van, és ráadásul nemritka, hogy egyik-másik osztálynak egyvégtében nyolc órája van. Ez valóban keménynek tűnik. De ha arra gondolok, hogy annak idején a művészettörténeti szakkörre azért nem vettek fel, mert már jártam a biológiai szakkörre, hajóépítő szakkörre, színjátszó szakkörre, énekkarra és kirándulószakkörre ... No és a gimnáziumi elfoglaltságon kívül volt még egy sor más egyéb is, például hittancsoport stb. Mindennek ellenére tegyük föl, hogy a korábbi észrevételek valóban csak afféle nosztalgikus kesergések, és az ifjúság ma is lelkesedik, vállalkozik akármire. A lelkesedés nagyszerű, de egyben veszélyes is. Mikor az ember lelkesedik valamiért, nem veszi észre, hogy attól még nagyon messze jár, hogy olyan is legyen, vagy azt tegye, amiért lelkesedik. Az elmúlt évek során az ország különféle pontjain fordultam meg ifjúsági lelkigyakorlatokon, lelkinapokon. Igazán sok mély elmélkedést és beszélgetést éltem meg együtt sok-sok fiatallal, ahol mindig újra és újra előkerült, hogy Krisztus szeretete sürget minket, hogy szeretetünk által sóvá és kovásszá legyünk az emberek között. Mindezek mellett igen elgondolkodtattak azok a tények, amelyek mellett sem én, sem más nem tudna elmenni szó nélkül. Hadd említsek csak néhányat ezek közül. Egy alkalommal a tévé rövid műsorában fogyatékos gyerekekkel foglalkozó katolikus intézetet mutattak be. A vezetőnő szavaiból kiderült, hogy a gyerekek érdekében igen sok gyakorlati segítségre volna szükségük. Mint később ő maga elmesélte, a látottak hatására egész sereg szocialista brigád jelentkezett segítökészségével — egyetlen katolikus közösség sem . . . Amikor egyiket-másikat megkérdezte, miért nem, a válasz az volt: nem kérték. (A brigádokat sem!) — A templomi karitászhirdetésen hetekig kint volt egy kérés: idős embereknek kellene alkalmi vagy rendszeres takarítás. Egyszerre csak hét 11—12 éves lány és fiú jelentkezett: címet kérünk! —- Mint kiderült, egyikük sem jár hittanra, se templomba, csak az eső miatt beálltak az előtérbe, olvasták a kérést, és . . . hittanosaink közül addig még egy sem jelentkezett. — Az egyik kórház utókezelő osztályán (mindennapi nevén: elfekvőben) gyakran megfordulva, az idős, sokszor egészen magányos betegekkel való beszélgetés közben tapasztaltam, hogy milyen boldogok, ha valaki meglátogatja őket. Az egyik néni könnyezve mesélte: Olyan aranyos volt a kislány . . . Minden héten eljött . . . aztán .. . Már két és fél hónapja nem láttam . . . Biztos történt vele valami... Nagyon hiányzik .. . Igaz, előtte is egyedül voltam, de most elveszítettem valakit ... Az ifjúsági hittanra azon a folyosón kell keresztülmenni, ahol a sekrestyés a virágokat cseréli. Egyszer a hittanteremben valaki fennhangon morgolódott, hogy büdös van a folyosón, mert biztos nem mossák ki rendesen a vázákat, különben is a hittanteremben is akkora a kosz ... — A felszólaló a közösségben otthonos ifjú volt, de nem láttam még a kezében sem üvegmosót, sem söprűt. Tudom, sok szép példát is felsorolhatnék, ahol mindennek az ellenkezőjét látnánk. Es talán azzal a jóleső érzéssel zárhatnánk ezt a gondolatsort, hogy akad még sok olyan fiatal, aki élete ágas-bogas teendői mellett szívesen vállal szeretetszolgálatokat is. És talán azok, akik mindezt látják, nyugodtan gondolhatják, hogy olyan szépen megy ez a munka, és még meg is dicsérhetnék a buzgólkodókat. A kérdés csupán az, jézusnak elég-e ennyi? HATTÉR. Nyár van és mindenki eldöntheti, szabadon akar-e kirándulni vagy sem; ha igen, akkor gyalog vagy járművel; ha gyalog, akkor sík vidékre vagy hegyek közé. Ha he37
