Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. ANTON GOTS ATYÁVAL, A BETEGPASZTORÁCIÓ EGYHÁZMEGYEI FELELŐS VEZETŐJÉVEL (AUSZTRIA) - S. Huszár Éva: A felebaráti szeretet új iskolája
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. ANTON GOTS ATYÁVAL, A BETEGPASZTORÁCIÖ EGYHÁZMEGYEI FELELŐS VEZETŐJÉVEL A FELEBARÁTI SZERETET ÜJ ISKOLÁJA Ismeretségem Gots atyával 1983 júliusában, Győrött kezdődött, ahol is a Kálvária úti Szent Kamill-templomban — a templom búcsúnapján — még két rendtársával együtt ő is koncelebrált. Ezt a templomot s a vele egybeépült kórházépületet (ma plébánia) az egykor hazánkban is működő kamilliánusok építették 1760-ban. Tevékenységüket II. József leloszlató rendelete 1786-ban Magyarországon beszüntette. Jelenlegi beszélgetésünkre abból az alkalomból került sor, hogy Anton Gots atya ez év júliusában ünnepelte pappá szentelésének 25. évlordulóját. Ugyanekkor az osztrák állam, a betegek és mozgássérültek társadalmi és szociális helyzetének javítása érdekében kilej- tett munkásságáért a kormánykitüntetés arany tozokatát adományozta neki. Egy papi ezüst jubileum olyan méríöldkö, ami módot ad a múlt mérlegelésére. Szeretném megkérdezni, mit tart leg jellemzőbbnek az elmúlt 25 évref — Talán az a legjellemzőbb, hogy sohasem úgy történtek a dolgok, ahogy én gondoltam. Azért mentem kamilliánusnak, mert vágyódtam a betegek közvetlen szolgálatára —, ezzel szemben 16 éven keresztül rendünk gimnáziumában, egészséges gyermekek nevelésével foglalkoztam. A gimnázium tornatermében, 1968 júliusában kisebb baleset ért, megütöttem a térdemet. Ügy gondoltam, jelentéktelen ügy — s mi lett belőle? Egy évig nyomtam az ágyat, s ez a betegség egész további életemet fordulóponthoz juttatta. Ennek a betegségnek az ,,egyik terméke" az a lelki napló, ami 1970-ben jelent meg először — azóta már nyolc kiadást ért meg —, s amit magyar lordításban 1982-ben Igen, Uram! címmel a hazai olvasók is megismerhettek. E betegség ,.további terméke" pedig: az alábbi két országos egyesületnek a létrehozása és irányítása: — Ausztria Katolikus Betegeinek Egyesülete (1970); — „Élethez méltó élet" („Lebenswertes Leben") — Ausztria Testi sérültjeinek önsegélyezését szolgáló Egyesület (1973); — valamint a Mozgássérültek lalujártak a leiépítése Felső-Ausztriában, Altenhol am Haus- ruckban (1973—1978). — Látja, mi minden tud „kinőni" egy törött lábból? Az életünkben Isten dolgai messze meghaladják a betervezhetőség határait. Én nem indultam olyan programmal, hogy egyesületeket hozzak létre. Még kevésbé gondoltam arra, hogy valaha is falut építsek. A feladatokat a szükség hozta, és Isten eszközül használt engem ezeknek a feladatoknak a megoldásában. De nemcsak engem, rajtam kívül még nagyon sok segítőkész, jóakaraté embert, akik munkájukkal, adományaikkal rendelkezésére álltak Istennek. Bizonyára értesült róla, hogy az enyém mellett még további két kormánykitüntetés került kiosztásra, az egyiket az a négygyermekes pékmester kapta, aki egy évtizede dolgozik gondnokként a mozgássérültek szolgálatában. A másikat pedig az a munkatársnő, aki ma már nyugdíjban van, de a falu építésének öt éve alatt fáradságot nem ismerve dolgozott. önt, aki teológiát és filológiát tanult a münster/westláliai és salzburgi egyetemeken, nagyon váratlanul érhette annak a tömérdek műszaki, gazdasági és jogi kérdésnek megoldása, ami az említett leiadatok velejárója. Hogy győzte mindezt? — Annyi szakismeretet, amennyire itt szükség lett volna, ritkán szerez meg egy ember. De volt egy áthidaló megoldás; ugyanis van egy másik „iskola”, ahol egészen magas szinten tanulhat az ember türelmet, kitartást és hitet. Szent Kamill életét és müvét XIV. Bene25
