Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Plébánia - missziósközösség (A zsinat és az új kódex a plébániai lelkipásztorkodás megújulásáról)

határozza meg: A plébánia a krisztushivőknek a részegyházban pontosan meghatározott közössége, amelynek lelkipásztori gondozása a plébánosra van bízva, a megyéspüspök tekintélye alatt (515. c.). A plébánia tehát először is közösséget jelent. - A „területi" plébánia. A korábbi jogban úgy tűnt, hogy a plébánia az egyházmegye területének részekre osztása által jön létre (216. c.). Az új jog ézzel szemben a közösségi elvet teszi első helyre a plébánia meghatározásakor. De megjegyzi, hogy a plébánia általában ma is ún. „területi" plébánia, azaz egy meghatározott területet ölel fel (518. c.), — hiszen a közösség tagjai egy körülhatárolható térségben élnek. — A „személyi" (területfeletti) plébánia. A korábbi jog szinte kizárólag területi plébániákat ismer. Az új jog a kor igényeit és az életben lévő lelkipásztori gyakorlatot követve azt mondja, hogy „ha szükségesnek látszik, alapítsanak személyi plébániákat a területen élő hivők nyelve, rítusa, nemzetisége, vagy más meghatározott okok alapján" (518. c.).

A személyi plébániák már világszerte ismerősek. Létrejöttük szempontjából két nagy csoportra oszthatjuk őket: - 1. Korábban többnyire a lelkipásztori szükség hozta létre ezeket. Ui. a hívek egyes csoportjainak (pl. idegennyelvű, más rítusú híveknek, vagy vakoknak, süketeknek) lelkipásztori ellátása sajátos követelményeket támasztott, és csak e célra kiképezett lelkipásztorok tudták kielégítően vállalni gondozásukat (Hasonlóan ismerősek pl. a cirkuszosok, taxisok, vagy vendéglátóipari dolgozók személyi plébániái. Sajátos időbeosztásuk vagy helyváltoztatásuk igényelte, hogy szakosított lelkipásztorkodás foglalkozzék velük.) E plébániák keletkezésekor tehát általában egyoldalúan az ellátási, gondozási elv érvényesült, de azóta nyilvánvalóvá lett, hogy a hívek közös adottságai miatt e személyi plébániák lehetővé teszik, hogy tagjaik között elmélyült közösség alakulhasson ki. —

2. Évtizedek óta ismerősek a személyi plébániáknak olyan formái is, amelyeknek létrejöttét elsősorban a közösségi elv indokolta. A nemzeti egyházak — az előírásoknak megfelelően

— sokfelé természetesnek tartják, hogy olyan esetekben, amikor létezik egy — a területi elvnél jelentősebb — tényező, amely lehetővé teszi a közösség létrejöttét, ott ennek adjanak elsőséget a közösség kialakulása érdekében. Igyi jöttek létre pl. az egyetemisták vagy főiskolai hallgatók plébániai közösségei (Studentengemeinde), s így jöttek létre ott, ahol a közös munkahely erős társadalmi kapcsolatokat alakított ki, a gyárplébániák a dolgozók és családtagjaik számára stb.

C) A PLÉBÁNIA VEZETÉSE. — Ha a plébánia nem lelkipásztori szolgáltató intézmény, hanem kisegyház, testvéri közösség, akkor ennek meg kell nyilvánulnia a vezetésében is. Az új egyházi, jogi előírások valóban a partneri vezetési stílus lehetőségére és fontosságára utalnak. (Tudnunk kell azt is, hogy ami pl. az új kódex előírásaiban hazai viszonyok közt még szokatlannak tűnik, az világszerte sokfelé régóta gyakorolt valóság.)

— 1. Egyszemélyi vezetés. — A plébániai közösségnek szüksége van vezetőre. Ki lehet plébániavezető? — A plébános. — A plébánia vezetője egy pap-plébános, a megyéspüspök tekintélye alatt (518. c.). Melléje munkatársként a püspök küldhet egy vagy több káplánt. A káplán megbízást kaphat egy vagy több plébánián való munkára, illetve a plébániai munka egy részére, vagy a hivők egy adott csoportjának gondozására. (Pl. kaphat valaki csak betegellátói vagy hitoktatói megbízást, és ezt egy vagy több plébánia területére.)

— A diakónus vagy világi hivő. — Előfordulhat, hogy a paphiány miatt a püspök egy diakónusra vagy világira bízza a plébániai lelkipásztori munkát, a közösség összetartását — mondja az új jog. Ilyenkor előírja, hogy nevezzen ki egy papot plébánosi jogokkal, aki a lelkipásztori munka „moderátora" (517. c.), s oki gondoskodik a szentségek kiszolgáltatásáról is. — Szerte a világon és Európában is számos példa van arra, hogy diakónusok, világiak — köztük nem egyszer nők — egy-egy plébániai közösség lelkipásztorai.

— 2. Közösségi vezetes. — Az egyház jelen gyakorlatát követve az új kódex beszél a plébánia szoros értelemben vett közösségi vezetéséről is. — Papi közösség. — Már a zsinat ajánlotta, hogy a papok éljenek közös életet, hogy „így egymástól segítséget kapjanak lelki és szellemi fejlődésükhöz, és hogy az egyedüllétből eredő veszélyektől megszabaduljanak" (Papok 8.). A püspök — az új kódex értelmében — ilyen papi közösségekre is bízhatja egy vagy több plébánia vezetését. Ilyenkor kell lennie közülük valakinek, aki harmonizálja lelkipásztori munkájukat, s a püspök előtt is felelős azért (517. c.). — Ha a közösség tagjai több plébániát vezetnek, az együttlakás érdekében felmentést nyerhetnek a plébánián lakás általános kötelezettsége alól (533. c.). — Ilyen egy vagy több plébánián közösen lelkipásztorkodó papi csoportok — különösen a zsinat óta — többfelé működnek a világon, pl. Jézus kistestvérei, a Prado vagy Fokoláre papi közösségek. - Világi közösség.

— Ugyancsak a zsinat ajánlotta, hogy a világiak is lehetőleg közösségben végezzék apostoli munkájukat (Világiak 17,18.). A kódex engedélyezi, hogy a püspök világi közösségre bízza egy plébánia vezetését (egy pap-plébános moderátor irányítása mellett) (517. c.). Dél- Amerikában több tízezer plébániának lelkipásztorai világi közösségek.

Az, hogy a plébániát vezető papok vagy világiak maguk is közösségben élnek, a tapasz15