Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Plébánia - missziósközösség (A zsinat és az új kódex a plébániai lelkipásztorkodás megújulásáról)
tolatok szerint gazdag gyümölcsöket termett. — 1. A közösségi élet érzékenyebbé tette őket a közösségi értékekre, a közösség igényeire, s így alkalmasabbá váltak a vezetésre. - 2, Ahogyan a zsinat is megfogalmazza, a közösség ,,az egyház Krisztusban való közösségének és egységének jele". A krisztusi közösség természetfölötti erővel bír, hiszen — Jézus ígérete szerint — „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük" (Mt 18,20), (Világiak 18; vö. E. N. 23). S valóban, sokfelé a plébániát vezetők közössége a természetfeletti kovász erejével elmélyítette a közösségi életet és további közösségeket hozott létre — 3. Világi munkatársak — lelkipásztori tanács. - Akár egy személy, akár egy közösség vezeti a plébániát, a zsinat és az új kódex természetesnek tartja, hogy a plébánia vezetése a hívek széles köreivel együttműködésben történjék: „a püspökök, a papok ne tévesz- szék szem elől, hogy az apostolkodás egyképpen joga és kötelessége minden hívőnek, egyháziaknak és világiaknak, és hogy az egyház építésében a világi híveknek is megvan a saját szerepük" (Világiak 25). Ezért „a papok úgy töltsék be vezető tisztségüket, hogy ...fogjanak össze a világiakkal... Ismerjék el, és segítsék érvényesülni a világiak tekintélyét és sajátos szerepét. . . Vegyék figyelembe kívánságaikat, ismerjék el, hogy az emberi tevékenység különböző területein nekik van tapasztalatuk és ők illetékesek, hogy így velük együtt képesek legyenek leolvasni az idők jeleit" (Papok 9; vö Világiak 10. 529. c.). — Á világiak első és általános lelkipásztori feladata a Krisztussal egyesülő közösségi élet tanúságtétele. Egyesek közülük azonban külön hivatást kapnak arra, hogy a sajátos lelkipásztori munkában résztvegyenek. Az egyházi dokumentumok hangsúlyozzák, hogy az erre hivatottaknak részt kell kapniok (vagy részt kaphatnak) a hitoktatásban, az igehirdetésben, a szegények-betegek látogatásában, a kisközösségek irányításában, az ateistákkal való párbeszédben stb. (Világiak 2,7—10; E. N. 73), a szentségekre való felkészítésben, a bűnbánati liturgiák vezetésében, az áldoztatásban (CIC 225, 228, 230, 275, 529 c.; OICA 45, 48; Ordo Baptismi 7; Ordo Confirmationis 3; Ordo Penitentiae 37 stb. Vö. 11,17 és 276; 12,27 és 230. old.) - A papok és világiak közös munkájának koordinálására a zsinat és az új kódex a lelkipásztori tanács létrehozására hív fel (ha a püspök ezt jónak tartja). A tanács elnöke a plébános, tagjainak tanácsadói joguk van (536. c; Világiak 26). (Hazánk, ban az egyházközségi képviselőtestületeket sikerült több plébánián lelkipásztori tanáccsá alakítani. Másutt azonban e testületek 'lelkipásztori működése még formálisnak sem mondható, hiszen egy költségvetés jóváhagyása önmagában aligha nevezhető annak. Viszont püspöki karunk irányítása mellett kipróbálás alatt áll a magyar egyházközségi élet új szabályzata, amely már a zsinat, illetve az új egyházjoq szemléletét kívánja tükrözni.) D) A PLÉBÁNIAI LELKIPÁSZTORKODÁS FELADATAI. - Az újabb egyházi előírások az elméleti megalapozáson túl konkretizálják a plébániai lelkipásztorkodás feladatait. — Az általános feladatok közül kiemelik: — 1. a Jézussal egyesülő életre való elvezetést, az igehirdetés és hitoktatás által, — 2. a közösség kialakítását, - 3. a szentségekre való komoly felkészítést, — 4. a szegények, betegek gondozását, — 5. a fiatalokkal, házasokkal, családokkal való intenzívebb és közösségi törődést (Papok 5,6; CIC 528—530 c. stb.) — Ezeken kívül szólnak olyan feladatokról, amelyek újszerűek, illetve amelyek a fentebb kifejtett elvek gyakorlati megvalósítását szolgálják: — A világiak szerepe. - Kevés helyen tudatosult még, hogy a lelkipásztorkodás hordozója Isten egész népe. Ezért egyházi előírások felszólítják a papságot, hogy lelkipásztori munkájuk egyik fontos feladatának tartsák a világi munkatársak kinevelését, s a világiak bekapcsolását a lelkipásztorkodásba (Világiak 22,25,30; E. N. 73; 275,529. c.). Figyelmeztetik továbbá őket, hogy támogassák a világi közösségek — kisközösségek, társulatok — kialakulását (vö Világiak 18,19; E. N. 58; CIC 529. c.). (A kódex továbbá részletesen szól a világiak társulási jogairól is: 298, 299, 327-29. c.). — Szakosítás. — A zsinat szólt már arról, hogy szakosított korunk szakosított lelkipásztorkodást kíván (Papok 8,10). Az egyházi útmutatások a szakosítás több formáját ismerik: — 1. Alapfokon ez azt jelenti, hogy a plébános és papi, világi munkatársai egyes munkaköröket megosztanak maguk között. — 2. Magasabb szinten a szakosított lelkipásztor hatásköre kiterjedhet kerületre, egyházmegyére vagy az országra. Egyesek közülük egyéb lelkipásztori munkájuk mellett végzik ,,szak"-feladatukat, mások önálló munkakörben. (Nálunk is ismerősek a több plébánián hitoktató káplánok.) — 3. A szakosítás egyik fajtájával találkoztunk a területfeletti plébániákban is. - Missziós küldetés. - Az egyház missziós feladatáról szólva az új előírások külön említik a hitükben megfogyatkozott katolikusok, nem katolikus keresztények és az ateisták felé való küldetést (vö. Papok 9; Missziók 37—39; CIC 528. c.). Megvalósítható mindez a gyakorlatban? A plébániai lelkipásztorkodás teológiai alapjait és gyakorlati előírásait megismerve, egyesekben felmerülhet a kérdés: vajon nem túl ideális elképzelés-e mindez? Vajon megvalósítható-e a gyakorlatban, hogy a plébánia ,,kis-egyház", „testvéri közösség” legyen? 16
