Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Plébánia - missziósközösség (A zsinat és az új kódex a plébániai lelkipásztorkodás megújulásáról)
Milyen értelemben mondhatjuk, hogy ä testvéri közösség a lelkipásztorkodó« lényegi célja? — sőt, hogy az igehirdetés vagy a szentségek is bizonyos értelemben csak azt szolgálják, hogy felépítsék a krisztusi közösséget, Krisztus Testét? - Azért, — 1. mert a krisztusi élet csak kölcsönös szeretetben, testvéri közösségben valósulhat meg. Ahol élik Krisztus tanítását, ott a közösség szükségképpen létrejön. Hiszen Krisztus tanításának lényege az égy- mássol törődő, egymásért életet adó szeretet (Jn 15,13). — 2. mert maga a hivő csak a krisztusi közösségben talál természetes és természetfeletti otthonra (vö. Papok, 6, 8). — 3. mert az egyház, illetve a plébánia missziós küldetésében elsődleges szerepe van a közösség egységének: Krisztus meghívta övéit, hogy eggyé legyenek, s megígérte, hogy ebből fogja felismerni a világ Istent (Jn 17,21). Vagyis az egyház s benne a plébánia mint testvéri közösség meghívás lesz a világ számára; csak így lesz Isten szeretetének jele és közvetítője; csak így tölti be küldetését (vö Az egyházról 1; Világiak 17,18; Missziók 15; Evangelii Nuntiandi (= E. N.) 13, 21, 77 stb.). A plébániai lelkipásztorkodás az egyházi előírások tükrében Az előző teológiai megalapozás után lássuk, milyen kereteket, illetve útmutatásokat adnak az új egyházi előírások, köztük az új kódex a plébániai lelkipásztorkodás számára. A) A PLÉBÁNIÁI KÖZÖSSÉG LELKIPASZTORI ÉS MISSZIÓS KÜLDETÉSE - Az egyoldalúan jogi egyházszemlélet mindent az egyházi vezetők szempontjából látott. Ézzel szemben, amikor a zsinat az egyházról szólt, mindenek előtt Isten népéről (a keresztény közösségről) beszélt, s csak utána a klérusról, annak sajátos szolgálatáról a közösségen belül. — A korábbi plébániai lelkipásztorkodásra vonatkozó előírások szinte kizárólag a klérus lelkipásztori feladatairól szóltak. Az újabb rendelkezések viszont levonják a zsinati egyházkép és plébániakép gyakorlati következtetéseit: Ezekből világosan kitűnik korunk egyházának meggyőződése, hogy a lelkipásztorkodás első hordozója Isten egész népe, illetve az egész helyi közösség. A plébániai közösségnek egyedülálló szerepe van „kifelé" — a plébánia missziós küldetésében, a nem hivők felé való tanúságtételben, továbbá lényeges lelkipásztori feladata van „befelé” — a hivő közösség tagjainak lelki gondozásában is. Mindkét szempont kidomborodik az új egyházi előírásokból. 1. „Isten népe közösségekben él, plébániákban, egyházmegyékben... Ezekre a közösségekre tartozik, hogy tanúskodjanak a nem hivők előtt" — állítja a zsinat (Missziók 37). Az evangelizációval foglalkozó püspöki szinódus is többszörösen hangsúlyozza, hogy az evangelizáció első és legfontosabb hordozója Isten népe. - A hivők közösséget alkotnak, „s maga ez a közösség az evangélium hírnöke" — írja az E.N. (13). Másutt megállapítja: a nem hívőket általában először is a hívek tanúságtevő élete indítja el a hit felé: „Akik őket látják, önkéntelenül is megkérdezik maguktól: Miért ilyenek ők? Miért élnek így? Mi ad nekik erőt? ... Az ilyen csöndes tanúságtétel többnyire az evangelizálás első lépése" (E.N. 21; vö. 41). — A plébániai közösségek lelkipásztori szerepéről és felelősségéről a római szentségtani rendelkezések is új hangsúllyal szólnak. Kiemelkedik közülük is az „Ordo Initiationis Christiani Adultorum” (= OICA), amely a felnőttek megtéréséről, bérmálásáról, áldoztatásáról szól. Ezt a dokumentumot világméretű felmérés előzte meg. Azt vizsgálták, hol sugárzik a kereszténység, hol vannak megtérések stb. S az eredmény? — Ott, ahol a plébániák élő testvéri közösségek. (N. B. itt nem elméletről van szó, hiszen pl Koreában 1981-ben 1,5 millió katolikus mellett 87 200 volt a felnőtt keresztségek száma. Ugyanezen évben a világon 1 300 000 felnőttet kereszteltek.) Az OICA tehát azt írja, hogy a felnőttek megtérésének, hitre való elvezetésének első „szereplője", közreműködője a keresztény közösség. (Éppen úgy, ahogyan ez valaha az ősegyházban is volt). 2. A plébániai közösségnek és tagjainak lelkipásztori feladata van a hivők leié is. A felnőtteknek - az OICA szerint — csak úgy szabad beavató szentségeket kiszolgáltatni, ha előzőleg élő kapcsolatba kerülnek a keresztény közösséggel (OICA 19,38,39.41)_ - A közösség feladatáról ír a gyermekkeresztségről szóló rendelkezés is. „Isten népének, amelyet a helyi közösség képvisel, ugyanolyan szerepe van a gyermekek keresztségénél, akárcsak a felnőttekénél. A kisdedeknek joga van a közösség szeretetére és segítségére" (11,26). — S ugyanígy a bérmálásról szóló dokumentum: „Kiváltképpen Isten népére tartozik, hogy előkészítse a megkeresztelteket a bérmálás vételére." „A keresztény közösséggel és az egyes hívekkel való kapcsolat által kapják meg (a bérmálkozók) a megfelelő támogatást, hogy ránevelődjenek a tanúságtételre és az apostolkodásra, továbbá hogy meglegyen az igényük az eukarisztia vételére" (11,279—280). Figyelemre méltó, hogy az idézett rendelkezések a szentségi felkészítés szereplőiről szólva sorrendben is először beszélnek a keresztény közösség szerepéről, s csak utána a lelkipásztorokéról. B) A PLÉBÁNIA FOGALMA. - A plébánia közösség. — A plébániát az új kánoni jog így 14
