Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lukács László: Miért születni? Minek élni? (Lelkipásztorok, nevelők és a fiatalok útkeresése)
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK MIÉRT SZÜLETNI? MINEK ÉLNI? (Lelkipásztorok, nevelök és a fiatalok útkeresése) 1. A hitre nevelés alapelvei A pap nemcsak oktat, információkat közöl, eszméket hirdet, hanem nevel: hitre és emberségre. A pap mindig pedagógus is: gondoskodnia kell növendékeinek és a növendékeibe oltott isteni igének a növekedéséről. Ezt a célt nem érheti el egy ismeretanyag puszta átadásával. Kétszeresen nem. Isten nem csupán ismereteket közölt velünk, hanem önmagát adta oda Fiában, Krisztusban. S az igét meghalló ember sem csupán információkat fogad be, hanem a személyes Isten személyes feltárulkozására válaszol a maga feltárulkozásával, személyiségének, életvitelének, gondolkodásmódjának átalakulásával. Ez utóbbi természetesen mindenkiben egészen egyéni módon megy végbe: minden ember sajátos egyéniség, külön világ — Isten szeretetének fehéren izzó, „emésztő tüze" így bomlik szét a szivárvány minden szinére az egyes emberéletek fénytörésében. Hogy ezt a célt szolgálhassa, a pedagógus papnak állandóan figyelemmel kell kisérnie a rábizottak belső világának, személyiségének alakulását. A fiatalok sokféleképpen nyilatkoznak meg, szóban és írásban egyaránt. Az önkifejezés legkülönbözőbb formáit veszik igénybe: naplót, verset, levelet Írnak; beszélgetésekben, lelkivezetöjükkel folytatott megbeszéléseken, csoportos, spontán imádságokban élőszóban is feltárják azt, ami legbelül foglalkoztatja őket. Az ifjúsági lelkipásztor próbálkozhat szervezettebb formákkal is: kérdőíves felmérésekkel, egy-egy témáról kért fogalmazásokkal vagy konkrét problémákhoz kapcsolódó irányított beszélgetésekkel. (Sokat elárulhat egy-egy iskolai fogalmazás is: nemcsak a fogalmazási készséget és az önismeretet alakítja, hanem a tanárnak is támpontokat adhat ahhoz, hogy jobban megértse egyik-másik növendékének belső világát. Pl. Madách: Az ember tragédiája tárgyalása, Vajda János verseinek elemzése után önként adódhatnak ilyen házi-feladattémák, mint a címben jelzett kérdés.) Előfordulhat persze, hogy a megkérdezettek elzárkóznak a választól. Egy alkalommal önjellemzést kértem diákjaimtól házi feladatul. Az egyik fogalmazás egyetlen mondatból állt: „Jellemem most van alakulóban." Minden megfigyelésünknek, vizsgálódásunknak alapvető feltétele a tapintat és a tisztelet a másik iránt. A felméréseknek, irányított beszélgetéseknek veszélye lehet az, hogy az érintett fiatalok nem nyilatkoznak meg őszintén. Elzárkóznak a válasz elől, mert indiszkrétnek, tolakodónak érzik a kérdést, vagy pedig üres jelszavakat, jámbor vagy éppen cinikus frázisokat hangoztatnak minden belső tartalom nélkül. — Előnye viszonyt, hogy eszmélke- désre, önvizsgálatra serkenti őket: megindíthatja az önismeret folyamatát, az értékek, eszmények integrálódását, a felnőtt személyiség kibontakozását. Egy 18 éves fiú fogalmazásában: „Eddig csak voltam. Most már gondolkodom is." A kérdések, vizsgálatok célja tehát sohasem a tudományos kutatás, nem is valamilyen teljesítménymérés. A cél az, hogy a fiatalok kezdjék lassan tisztázni önmagukat és életeszményeiket. Szilárduljon meg bennük a meggyőződés, hogy van értelme az életnek, fogalmazódjanak meg távolabbi és közelebbi életcéljaik, s egyre inkább e célkitűzéseknek megfelelően rendezzék be életüket: az eszmények váljanak valósággá életük gyakorlatában. A nevelésünk során kitűzendő életcélokat négy egymásra épülő tételben foglalhatnánk össze: I. Az ember nincs készen — ki kell formálnia önmagát. Ütőn jár önmaga — és a végtelen felé. Szabadságunk: mindenki azzá lesz, amivé sorozatos döntéseivel alakítja önmagát. II. A boldogság: értékes és odaadott lét. a) Csak a tökéletességgel járhat együtt, gonosz és silány örömök nem hozhatják meg. b) Létünket átjáró tulajdonság: nem szerezhető be semmilyen tárggyal, teljesítménnyel. c) Csak mások szeretetén át, közvetve érhető el. Az emberiét legmagasabbrendű minősége nem az autonóm egzisztencia, hanem az együtt- lét, egymásért-lét a szeretetben. 50
