Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Párbeszéd az élet értelméről
szenvedést és a halált az „együtt-szenvedés", a „másokért-létezés”, tehát ismét csak a szeretet kifejeződésévé alakította át, s így kihúzta méregfogát, megszüntette látszólagos értelmetlenségét. „Trialógusunk" így válhat teljessé. Az üdvösségre törekvés egy frontra állít bennünket mindazokkal, akik teljesebb emberi életet akarnak kialakítani, ezt azonban mi annak tudatában tesszük: „tudom, kinek tettem”. Keresztény hitünk minden élethelyzetben megadja az értelmes emberi létezés lehetőségét. Felhasznált irodalom: Helmut Rolles: Der Sinn des Lebens im marxistischen Denken, Düsseldorf, Patmos 1971. — Helmut Gollwitzer: Die marxistische Religionskritik und der christliche Glaube, Tübingen, Mohr, 1965. — Christian Link: Theologische Perspektiven nach Marx und Freud, Stuttgart, Kohlhammer 1971. — Lukács Józsei: Eszmék és választások, Budapest, Kossuth 1983. Cselényi István Gábor NAPJAINKBAN az emberiség elbűvölten nézi saját találmányait és hatalmát, közben pedig aggasztó kérdések gyötrik: hogyan alakul a világ, mi az ember helye és szerepe a mindenségben, van-e értelme egyéni és közösségi erőfeszítéseinknek, és egyáltalán mi a lét és az emberek végső célja. A zsinat tehát, amely az Isten népének — a Krisztus-egybe- gyűjtötte közösségnek — hitéről tanúskodik és azt kifejti, nem is adhatná ékesebb bizonyságát elkötelezettségének, tiszteletének és szeretetének az emberek nagy családja iránt, amelyben maga is él, mint hogy párbeszédet kezd vele ezekről a kérdésekről, az evangélium fényét vetíti rájuk és az emberiség rendelkezésére bocsátja azokat a felszabadító erőket, amelyeket a Szentlélek vezetése alatt álló egyház kap alapítójától. Hiszen az embert, a személyt kell felemelni, és az emberek közössége vár megújításra. Ezért az ember fog állni minden fejtegetésünk középpontjában: az ember, a maga egységében és teljességében, aki test és aki lélek, van szíve és lelkiismerete, van értelme és akarata. A zsinat vallja, hogy az embernek nagyszerű hivatása van, és állítja, hogy valami isteni csira szunnyad benne. Az egyház tehát felkínálja az emberiségnek őszinte együttműködését: segít megteremteni azt a mindenkire kiterjedő testvériséget, amely egyedül méltó ehhez a hivatáshoz. Az egyházat nem fűti földi becsvágy; egyetlen célja csupán az, hogy a Vigasztaló Szentlélek vezetésével folytassa Krisztus munkáját, aki azért jött el a világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Azért jött, hogy üdvösséget szerezzen, nem pedig, hogy elítéljen, azért, hogy szolgáljon, nem pedig, hogy neki' szolgáljanak. KRISZTUS HÍVEI nem feledik Uruk szavát: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Mit is kívánhatnánk jobban, mint azt, hogy egyre nemesebb lélekkel és mind eredményesebben szolgálják e kornak emberét. Tehát, hűségesen ragaszkodva az evangéliumhoz, és belőle merítve az erőt, összefognak mindazokkal, akik szeretik és tisztelik az igazságot. Velük együtt hatalmas feladatot vállaltak a földön, és teljesítéséről számot kell majd adniuk annak, aki mindenki fölött ítélkezni fog az utolsó napon. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondogatja: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki teljesíti a Mennyei Atya akaratát, és derekasan munkához lát. Az Atya pedig azt akarja, hogy minden emberben felismerjük és igazán szeressük Krisztust, a mi testvérünket, nemcsak szóval, hanem tettel is, így téve tanúságot az igazságról. Az is parancsunk, hogy közöljük másokkal Mennyei Atyánk szeretetének misztériumát. Ha ezt megtesszük, az emberekben az egész földkerekségen mindenütt felébred az élő reménység — mint a Szentlélek ajándéka —, hogy végezetül bebocsátást nyernek a tökéletes békességbe és boldogságba abban a hazában, amelyet beragyog az Úr dicsősége. „Annak pedig, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön örökké, Amen" (Ef 3,20—21.). A zsinati atyák megszavazták ennek a lelkipásztori konstitúciónak egész tartalmát és minden részletét. Mi pedig Krisztus-adta apostoli hatalmunk által, a tisztelendő atyákkal együtt, a Szentiélekben jóváhagyjuk, kötelezőként kimondjuk és határozattá tesszük mindezt; és amit ily módon elhatározott a zsinat, Isten dicsőségére közzététetjük. Egyház a mai világban 3. és 93. pontja 49
