Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - KÖRKÉP - Horváth Sándor: Boldogok országa (részletek)
Horváth Sándor mindenekelőtt az abszolút és a viszonylagos végső célok egymással ösz- szefüggő hierarchiájára mutat rá. Az abszolút végső cél nevezhető „transzcendens közjónak" is: „bonum commune divinum". Mivel ez maga az Isten, mindenek eredete és célja, azért ettől sem az egyes kisebb vagy nagyobb társadalmi alakulások konkrét közjava („bonum commune particulare"), sem az egész emberiség közvetlen, földi közjava („bonum commune humánum") nem függetleníthető. A földi közvetlen közjók ugyanis részekként viszonylanak a transzcendens közjóhoz, mint egészhez. Márpedig „a rész az egészben válik valósággá, ott nyeri értékszerű mibenlétét" (Társad, alak. 5.). E belső összefüggésük miatt a földi közjók sem szakithatók ki a transzcendens közjó által megteremtett erkölcsiség köréből, és nem utalhatók egyszerűen a „legalitás" (a merőben törvényesség) világába. Az erkölcs és a jog között nincs szakadék, mint ahogy a keresztény gondolkodás sohasem választotta szét a kettőt. Hiszen a jog mindenkinek meg akarja adni a magáét; ez pedig éppen az egyik legalapvetőbb erkölcsi erénynek, az igazságosságnak tárgya! A földi közjó fogalma és annak tartalma szorosan összefügg az ember társas mivoltával. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az egyén egymagában elégtelen földi boldogulásának elérésére. Ezért értelme arra indítja, hogy — saját érdekében! — összefogjon másokkal: amit nem érhet el egyedül, érje el azok segítségével. Az így kialakított közösségnek tehát az lesz a „közjava", hogy benne „az egyén érvényesülhessen és emberi méltósága szerint kifejlődhessék" (társad, alak. 26.). Mivel pedig az egyedek révén az emberiség maga jut előbbre és fejlődik, ezért a közjó mindazt magába foglalja, ami által az egyedekből álló emberiség igényei kielégíthetők. Ebben az értelemben tehát „az emberiség földi közjava — a filozófiai értelemben vett — emberi fajnak szerető felkarolása, magának az emberi természetnek minél tökéletesebb érvényre juttatása" (Társad, alak. 28.). Meg kell itt jegyeznünk, hogy ebben a tanításban — Horváth Sándor kifejezetten tiltakozott a félreértések ellen! — szó sincs semmiféle „fajelméletről", hanem a minden egyedben megvalósuló „emberfajról" (species humanaról)! Mivel a közjó a közösség tagjainak boldogulását jelenti, szükségszerűen szemben áll mindenféle önzéssel. Az emberi természet azonossága és azonos igényei miatt minden tag azonos elvárásokkal lép a közösségbe. Ezért a közjó szolgálata jelenti az egyes számára saját boldogulásának is szolgálatát. A közjó megbontása azt eredményezné, hogy az nem tudná betölteni hivatását, rendező szerepét a közösség tagjai felé. „Minden közösségi alakulásnak tehát az a legfőbb természeti törvénye, hogy előbb és inkább akarja az általános emberi jót, mint a részlegeset, és hogy annak keretében gondoskodjék saját érdekeinek arányos biztosításáról" (Társad, alak. 25.). Hogy pedig a közjó valóban be tudja tölteni hivatását, és érvényre jutását semmiféle egyéni önzés ne akadályozza, ezért szükséges minden közösségben a megfelelő közhatalom, amelynek feladata, hogy a közjót az egész közösség és annak minden tagja javára érvényesítse. A közhatalom a közjó őre! Igyekeztünk felvázolni Horváth Sándor tanítását egyik legátfogóbb témájáról, a végső célról. Rövid összefoglalásunk célja volt, hogy megsejtessük Horváth Sándornak az ember iránti őszinte szeretetét, amellyel az emberibb embert, sőt a krisztusi embert kívánta kibontakozáshoz segíteni. Irodalom: Horváth Sándor műveiből; Állameszme és a népek önrendelkezési joga. Bp. 1918; — A haza és hazaszeretet bölcseleti alapjai. Bp. 1922; — Aquinói Szent Tamás világnézete. Bp. 1924; Krisztus királysága. Bp. 1926; — De voluntate humana. Roma, 1930; De moralitate, Roma. 1930; Eigentumsrecht nach dem hl. Thomas von Aquin. Graz, 1929; Der thomistische Gottesbegriff, Freiburg/Schw, 1941. — A természetjog rendező szerepe. Pb. 1941; — Társadalmi alakulások és a természetjog. Bp. 1942; — Heiligkeit und Sünde, Freiburg/Schw., 1943; — örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál. Bp. 1944. (ebből a II. rész erkölcsbölcseleti értekezései). Hosszú Lajos BOLDOGOK ORSZÁGA Cél nélküli bolyongás lenne életünk, ha az örök világosság fénye nem lenne útmutatónk. Hogy miként árasztotta el ezzel Krisztus a földet, eléggé megmutattuk. De a fény csak világit. Az embernek melegségre is szüksége van. Ez éppúgy hozzátartozik életföltételeihez, mint a fény. Azt akarom most megmutatni, hogy Krisztus országát az örök boldogság melege is elárasztja, az a meleg, amely a szívek jegét felolvasztja és a kielégültség jóleső érzé27
