Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Szexualitás és érosz keresztény értelme
— 3. Viszont amennyiben a tudomány autonómiájának követelése szcientizmus, Istent tagadó ideológia lesz; amennyiben az ember jogos autonómiája az Istent elvető — a tőle való felszabadító függést megtagadó — szemlélet vagy magatartás lesz, annyiban a hivő kénytelen észrevenni és — éppen az ember kiteljesedése érdekében — leleplezni az ateizmus káros voltát. Mert ha a Fényforrás eltűnik, a visszfény is elenyészik. Az ember, aki Isten képmása, ha megtagadja az igaz Isten imádását, csakhamar bálványok áldozata lesz: a Hasznosságé, a Hatalomé, a Bírvágyé ... Ha az alaptörvény a Homo homini Deus, Promé- teusz könnyen Cézárrá lesz, és általában: homo homini lupus . . . Lukács György Az ész Iróníosztása c. művében rámutatott arra, hogy Nietzsche elmélete a hatalomra törő akaratról, az emberfeletti emberről modellül szolgált a hitleri fajelméletnek; az „Isten meghalt, minden megengedett" „morál" előkészítette az utat a nácik fajirtásához. Marx maga úgy mutatta be a kereszténység szociális elveit, mint amelyek szentesítik az igazságtalan társadalmi rendet, és a másvilágra helyezik át az igazságszolgáltatást. Fölösleges itt hangoztatnunk, hogy ez az evangéliumi erkölcs félremagyarázása. Más kérdés az, hogy a keresztények nem mindig valósították meg az igazságosságban és a testvérek szolgálatában kifejeződő evangéliumi szeretetet, amely pedig az utolsó ítéleten a hivő örök sorsát határozza meg (Mt 25,31—46). De itt csak annyit erről: Ne állítsák szembe a kereszténységet — úgy, ahogy megvalósították — a marxizmussal úgy, ahogy ez az eszményt elénk állítja. Ez persze a keresztényeknek is szól. Végső elemzésben arról van szó, hogy hogyan változtassuk meg a világot: ki ad erőt az embernek, hogy jobb, igazabb legyen; ki változtatja meg az embert, hogy aztán emberibb világot teremtsen. És itt dől el a hit és hitetlenség párbaja. Természetesen nem Isten eszméjének hatékonyságáról van szó, hanem az élő Istenben való, egész életet elkötelező hit „operatív” szerepéről. A cselekvő hitről, amelynek forrása csakis a Szeretet lehet, és lendítője az a reménység, amely meg nem csal. Jegyzet: Az itt röviden vázolt gondolatokat jobban kifejtettem következő könyveimben: Az ember és világa, Párbeszéd a hitről, A rejtett Isten útjain. Ezekben bővebb könyvészeti adatok is vannak. Megemlítek még néhány, a témába vágó művet: — 1. Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, TKK, Róma, 1980. — 2. F. Varillon, Isten alázata és szenvedése, Róma, 1982. — 3. H. de Lubac, Sur les chemins de Dieu, Paris 1956. — 4. H. Urs von Balthasar, Die Gottesfrage des heutigen Menschen, Wien 1956. — 5. W. Brugger, Der dialektische Materialismus und die Frage nach Gott, München, 1980. — 6. P. J. Labarriére, Dieu au- jourd'hui, Paris, 1977. — 7. F. van Steenberghen, Le probléme de l'existence de Dieu dans les écrits de S. Thomas d'Aquin, Louvain-La-Neuve 1980. — 8. J. Lotz, In jedem Menschen steckt ein Atheist, Frankfurt/Main, 1981. — 9. C. Bruaire, Pour la métaphysique, Paris 1980. — 10. J. Milet, Dieu ou le Christ? Paris, 1980. — 11. A. Delzant, La communication de Dieu, Paris, 1978. — 12. Card. Joseph Ratzinger, Theologische Prinzipienlehre, München, 1982. Tarnay Brúnó SZEXUALITÁS ÉS ÉROSZ KERESZTÉNY ÉRTELME „Többet szenvednek a fiatalolc az öregek bölcsessége, mint a saját meggondolatlanságuk miatt" — mondja epésen Bocaccio. — Ezt érzi a teológus, amikor az életet figyelve el akarja mondani a maga nézeteit, részt akar venni az erőfeszítésekben, amelyeket különböző életfelfogású írók, szociológusok, orvosok, nevelők, erkölcsbölcselök részéről észlel. A nemiség felemeléséről, humanizálásáról, megmentéséről van szó, ami emberi létünk egyik legsebezhetőbb pontja. „Ó élni, élni, mi édes, mi szép!" — Éva édenbeli felkiáltása hangzik ma mindenütt, ahol embertársaink fiatalok, fiatalosak — vagy „örökifjak" szeretnének maradni. Az elméletek és magyarázatok láthatóan akadályozzák a közvetlen, távolságot megszüntető, reflexiót felfüggesztő tapasztalás sodrát, amelyben az élni vágyó ember egész mivoltával el akar merülni. — Sajnos, ebben a mi világunkban keserves leckék várnak az emberre. Meg kell tanulnia, hogy az életet nemcsak élni, hanem formálni, vezetni is kell. Elkerülhetetlen a szexualitás kiművelése, kultúrája. Nem igaz, hogy ez csupán gátlások beépítése, elfojtás vagy el nem érhető kielégülés kompenzációja, kárpótlása. Nem hisszük, hogy aki mámorosán lohol erdőn-mezőn keresztül, többet látna, érezne, gyönyörködne, mint az, aki meg tud állni a hegycsúcson, bizonyos távlat ból és magasságból tekinti át a tájat, a nagy egészet. 14
