Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Szexualitás és érosz keresztény értelme

Tanulmányunk célja éppen ez: fokozatokban rámutatni azokra a mélyebb összefüggésekre, amelyekben az élet közvetlen benyomásai, élvezetei és konfliktusai értelmet, tartalmat nyernek. Aligha tagadhatja valaki, hogy mindig valami tudatos szándék vagy öntudatlan tendencia vezérli életünket. Az élet „dilettánsainak" (M. Blondel) vagy „esztétáinak" (Kierkegaard) ez a vonalvezetése: „élvezni és játszani!". „Cselekedjél úgy, hogy cselekedeteid maximája egyetemes törvény lehessen" — ez a „homo morális", az elvek és normák emberének síkja, a nagy és nemes küzdelmek porondja, amelyen — valljuk meg — igen kevesen nyernek koszorút.

Kínálkozik-e ezeken felül olyan áramkör, amely mindent magába foglalva új intenzitással hatja át az életet, amely felemeli az embert önmaga fölé, legbensöbb vágyainak megfelelő módon? — Ez a teológus feladata: nemiség és érosz megvilágítása a krisztusi szeretet és remény fényében. Rá kell mutatnia a közfelfogás szélsőségeire és torzulásaira: széles körben hat ma a „konzum és élvezet" ideológiája, amellyel tragikomikus és keserű harcot folytat egy „elfojtás és aszkézis" jegyében felépült életszemlélet. — A teológiának természetesnek, emberinek, megértőnek kell lennie, önkritikát kell gyakorolnia. Tudomásul kell vennie, hogy „természet" — és így természetesség is — különböző nyelvi közösségekben különböző jelentéssel bír; de mégis teljes elismeréssel kell fordulnia azok felé, akik nem a krisztusi hit alapján állnak: nem ismerik, ami „embernél lehetetlen”, de megteszik, ami az ember számára lehetséges.

Tanulmányunk a teológiai antropológia meggondolásait terjeszti elő, jelen társadalmunk néhány problémájával állít szembe. Az ember cselekvését úgyanis egész mivolta, helyzete, céljai, boldogulásának lehetőségei szabják meg — ezek feltárására épülhetnek az etikai normák (Karol Vojtyla — II. János Pál, Norm und Glück. Lubliner Vorlesungen. Vatikanstadt, 1980. 257—303.)

Rövid lecke a Szentírásból

„Krisztus a minden és ö van mindenekben" (Kol 3, 11) — az Írás értelmezésének ez a kulcsa. A közvetlen szövegösszefüggés, párhuzamos helyek, társadalmi és vallástörténeti vonatkozások vizsgálatát kétségtelenül ebben a nagy egészben kell elhelyeznünk. Az Ür Jézus, úgy, ahogyan az apostoli igehirdetés a hívek elé állította, ahogyan az írott evangéliumok bizonyára más epizódok seregéből képét megrajzolták, a mintakép, az ideál. Témánkat illetően elég annyit kiemelni jelleméből, hogy az ártatlanság elfogulatlanságával érintkezik a bűnösökkel, elfogadja a nők szolgálatát, rajongását. Simon farizeus házában (Lk 7,36—50), a házasságtörő asszonnyal szemben (Jn 8,1—11), a házasság kérdésében, az őt körülvevő társadalom normái felett áll: a Teremtő szándékaira, a bensőre, a szív gondolataira irányítja a figyelmet. A János-evangélium igazán az isteni Logoszt látja az emberjézusban, mégis milyen mélyen emberi a Feltámadott találkozása a magdalai Máriával: férfias gyöngédséggel szólítja, kérdezi a nőt, tűri, hogy átkarolja lábait. Alighanem mosolygott, amikor felemelte az örömében sírót: „Ne tarts fogva!" — vagy szabadabban: „Ugyan, hagyj már!" (Jn 20,11 —17) — (A 17. v. „mé haptou!", mint a görög activum felszólító módja a cselekvés folytatását tiltja. Semmiképpen sem fordítható így: „Ne érints engem!" - ebben az esetben ugyanis a kezdődő vagy pontszerű cselekvést kifejező aorisztosz imperatívusza állna: „Mé hapsai".) — Az Istenember lélektanilag — ha szabad igy beszélni róla — olyan férfi, aki túl van a hétköznapok közönséges nemiségén és gyanakvó érzékenységén.

Hogyan gondolkodik az apostoli egyház?

Részben elfogadja, jó részben elveti a korabeli társadalom szokásait és erkölcsiségét. A közeli végső napra várva Pál ajánlja a teljes megtartóztatást. A testet-anyagot gyűlölő gnózissal szembeszállva egészséges tanácsokat ad a házasságban élőknek. Főképpen pedig: nagyszerű összhangban látja a Teremtő művét a megváltott ember nemiségével. — A Teremtés könyvének 1. fejezetében található ősi, szájról szájra járt rigmus új megvilágításba kerül:

„És teremté az Isten a maga képére az embert,

Isten képére teremtette öt,

Férfinak és asszonynak teremtette őket."

De új jelentést is kap ez a kinyilatkoztatás: „Nincs férfi, sem nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztusban" (Gál 3,28). — A párhuzamos helyekkel szemben ezt a szöveget így kellene visszaadni: „sem himnemü, sem nőnemű”. — A megfelelő görög szavak ugyanis: arnes—thélü, kifejezetten a nemi különbségekre utalnak, szemben az anér—güné kifejezésekkel. (Ld. Kittel, Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. I. 362—64.) — A „kétféle ember" nemcsak mint egymás kiegészítői és társai egyesülnek a természet rendje szelő