Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - A családpasztoráció - egy világi szemével
és alkalmas, és mindkettő havonta egy lelkigyakorlat vezetését tudja vállalni, ez évente mintegy ötven családot, tehát száz felnőttet és mintegy száz-százötven gyermeket érint. Nem nagy szám, de talán nem is ez a fontos. Akkor is megérné, ha csak egyetlen család tagjaiban sikerülne mélyebbé tenni a hitet, tudatosítani a keresztény hivatást, csak egyetlen családot sikerülne élőbb, igazibb, krisztusibb közösséggé formálni. De miért ne hihetnénk abban, hogy Istennek tett szolgálatainkat az ö áldása kíséri? Miért ne hihetnénk abban, hogy a lelkigyakorlatokon részt vevők többsége meg is valósítja azt, amire ott indítást kapott, sőt más családoknak is továbbadja? Hogy az így összehozott családok továbbra is kapcsolatban maradnak, erősítik egymást a hitben, és tanúságtevö életük hatása más családokra is kisugárzik? Miért ne hihetnénk abban, hogy a kovász valóban megkeleszti a tésztát, melyben elvegyítették? (Mt 13,33) ,,<kz evangelizáció jövője legnagyobbrészt a családi egyháztól függ” (Familiáris consortio, 52). Ha így van, minden lehetőséget fel kell használnunk a keresztény családok megerősítésére. Ilyen lehetőséget kínál a szabad hétvége. Kár lenne elszalasztani. D.L. A CSALÁDPASZTORÁCIÓ — EGY VILÁGI SZEMÉVEL A család pasztorációjának kérdései az utóbbi időben ismételten szerepeltek a TEOLÓGIA hasábjain, sokat foglalkoztak azokkal más hazai katolikus lapok, sőt lelkipásztori továbbképző kurzusok is. Felvetődik a kérdés, fontos-e ezek után is foglalkoznunk a családpasztorációval? — Igennel kell válaszolnunk, mert úgy tűnik, hogy a jövőbe mutató kezdeményezések eddig nem váltak általánossá, a jó példa csak lassan terjed. A család világszerte tapasztalható válsága a mi társadalmunkat is elérte, sőt, mintha nemzeti sajátságaink fokoznák is azt. Gondoljunk csak a válási és a születési arányszámra vonatkozó világstatisztikákban elfoglalt „rangos” helyünkre! Ez kihívást jelent mindazoknak, akik elkötelezettek a család intézményének, értékeinek védelmére. Az egyház küldetése, a talentumok kamatoztatásának kötelezettsége egyrészt, — a társadalom érdeke, az embertársaink sorsáért való felelősségünk másrészt, — sürgetik a hatékony családpaszto- rációt. Élve a lehetőséggel, hogy mint családos ember hozzászólhatok a témához, az alábbi kérdéseket szeretném érinteni: — Mi indokolhatja az általános pasztorációs küldetésen belül a külön családpasztorációt, milyen körülmények, követelmények, célok alapozzák meg szükségességét? — Mi az oka, hogy a családpasztoráció nálunk mindeddig nem bontakozott ki? — Mivel segíthetnénk ezen a téren az előbbre lépést? A családpasztoráció az általános pasztoráció szerves része. Kalazanti Szent József vagy Don Bosco sajátos lelkipásztori munkája sem állt ellentétben koruk pasztorációjával, hanem az igényeknek megfelelően kiteljesitette azt. ök felismerték az akkori veszélyeztetett, kallódó rétegek szükségleteit és azt is, hogy milyen módon közelíthetik meg ezeket a rétegeket. A szociológia és a lélektan felismeréseinek közkinccsé válásával a rétegpasztoráció nem lehet többé egyes kiválasztottak feladata, hanem az egész egyház feladatává vált. Sem a társadalom, sem az egyház nem tekinthető homogénnek. Különböző rétegeinek igényei, fogékonysága, értékrendje, nyitottsága nagyon eltérő. Gondoljunk csak arra, hogy a nagyvárosi értelmiség vallási igénye növekszik és intellektuális irányba tolódik el, viszont falun a vallási igény erősen csökken. Vagy nézzük azt a megdöbbentő jelenséget, hogy a templomi hitoktatáson az általános iskola befejezése után szinte kizárólag csak a gimnazisták vesznek részt. Az egyes rétegeket jellemző különbségeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy a pasztoráció eredményes legyen. — A családpasztoráció jelentősége azonban nem szűkíthető le a család megerősítésére és ezen keresztül a társadalom részére nyújtott közvetlen segítségnyújtásra. Pázmány Péter óta jól ismert nálunk a családi evangelizáció fontossága. Az ifjúságpasztoráció tapasztalatai is egyértelműen erősítik meg a családi háttér meghatározó szerepét. Megkockáztatható az az állítás, hogy ha az elmúlt évtizedekben a lelkipásztori energiáknak csak kis részét is tudatosan a család, a szülők felkészítésére, felelősségük felébresztésére, nehézségeik megoldására fordítottuk volna, ifjúságunk helyzete kedvezőbb lehetne. Ilyen megvilágításban a családpasztoráció még szorosabban kapcsolódik az általános pasztorációhoz, annak elmélyítését jelenti. A család Intézményének válságában a családpasztoráció legfontosabb feladata a családok szentségi életközösségének erősítése, felbomlásuk járványával szemben ellenálló képessé62
