Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - A családpasztoráció - egy világi szemével

gük fokozása. Ha igaz, hogy a feltétlen, egész embert kívánó és életre szóló elkötelezettségektől való irtózás kortünet — amit bizonyít a papi, pedagógusi, betegápolói és más komoly áldozatot követelő hivatások megfogyatkozása —, akkor ennek bizonyára nagy szerepe van a család intézményének válságában. Ezért az evangéliumi szellemű áldozatvállalásnak a tudatosítása nagyban segíti a családban élőket az állapotukkal járó áldozatok vállalására vonatkozó döntésben; ez egyben a kritikus ponton való túllendülést, a családi élet boldogságát is biztosítja.

A családpasztoráció nehézségeit vizsgálva néhány okot szeretnék megemlíteni:

— Sokak számára hiányosnak tűnik a családpasztoráció lelki megalapozottsága, azt kampányszerűnek, taktikai, szervezési kérdésnek, netán divatnak tartják. Bizonyára sokszor valóban taktikai, módszertani kérdések állnak előtérben, de ez érthető is, hiszen a helytől, időtől, körülményektől függő forma megtalálása élénk eszmecserét, együttgondolkodást igényel. Így fordulhat elő, hogy a tartalom, amely állandó, és nem is lehet viták tárgya, elsikkadni látszik. Nyilvánvaló, hogy a családpasztorációnak is az evangéliumi hitelesség az alapja. Ez a tettekben megnyilvánuló hitelesség ad töltést a legkülönbözőbb formáknak.

— A családpasztoráció kibontakozásának további akadálya lehet a kényelmesség vagy a nehézségektől való óvatos tartózkodás, az ügyet mintegy rábízva az Orra, hiszen ,,a Lélek ott fú, ahol akar". Hány cselekvési lehetőség, kihívás sikkadt el, hány talentum maradt elásottan a passzivitás, tartózkodás miatt! Ügy gondolom, hogy Cromwell mondása a mai pasztorációra is érvényes: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!" Bízzunk a Gondviselésben — mégpedig nem csupán emberi viszonylatú és léptékű bizakodással —, de ne hagyatkozzunk Rá olyan dolgokban, melyek elvégzésére mi is képesek vagyunk, hiszen azért kaptunk erre megbízást!

— Végül a szervezési jellegű problémákra szeretnék rámutatni. Az elmúlt évtizedekben — nemcsak az egyházban — végigsöpört egy tekintélyt, intézményt, irányítást eltörölni próbáló áramlat. Jól tudjuk, hogy milyen szükség van mindenütt a jól működő szervezetre, fegyelemre és tekintélyre. Így a pasztoráció terén is! Az intézmények körüli vihar nyomán ma tisztultabb légkörben — a Szentírás fényénél az egyháztörténe- lemböl levonható tanulságokat is hasznosítva — e téren is előbbre léphetünk.

Az előbbre lépés lehetőségeit keresve a következő gondolatok vetődnek fel. A családpasztorációnak egyrészt a családok tagjai, mint a közösség megvalósítói, az állapotbeli kötelesség hordozói felé, másrészt a család mint közösség felé vannak feladatai. — Hazánkban a családok tagjainak pasztorációjára alkalmas formák korábban is voltak, itt elsősorban a keretek korszerűsítésére van szükség. Gondolok itt a hagyományos lelkigyakorlatos kurzusokra férfiak, nők, illetve házaspárok számára. A technikai feltételek adottak. Nemcsak a lelkigyakorlatos ház, hanem a nyári hónapokra megüresedő katolikus gimnáziumok diákotthonai is lehetőséget adnának lelkigyakorlatok, kurzusok tartására. Egyházközségekben, a párbeszédes foglalkozások, esettanulmányok, lelkinapok és a személyes beszélgetések rendszeresítése lenne fontos. Formai szempontból egyszerűnek látszik a családok tagjainak pasztorációja, de a „közeliét" problémája rendkívül fontos. Ha a lelkipásztor nem ismeri a rábizottak problémáit, gondolkodásmódját, hogyan is tudna befogadásra alkalmas eligazítást adni? A hallgatni és meghallgatni tudás, részvét a gondokban, az olyan mélyen evangéliumi gyökerű empátiakészség, az együttgondolkodásra való készség lennének e nehéz feladat megoldásának emberi tényezői.

— A családi közösség egészét tekintve a családpasztoráció lehetőségei nehezebben körvonalazhatók. Leginkább olyan alkalmakhoz kapcsolhatók, ahol a család mint közösség nyilvánul meg (jegyesoktatás, esküvő, házszentelő, keresztelő, beteglátogatás, gyászmisék, házaspári lelkigyakorlatok stb.). Az ilyen alkalmak szaporítása a családpasztoráció fontos feladata. így például a hittanosok szülői értekezlete, keresztelői előkészítés, felnöttkateké- zis, ünnepi összejövetelek alkalmával fokozatosan bevezethető, elvárható, majd szokásossá tehető mindkét szülő jelenléte. Ne feledjük a liturgia által nyújtott lehetőségeket: különböző évfordulós szentmisék pl. az előző évben házasságot kötöttek meghívásával, vagy családi ünnepekhez kapcsolódóan jó alkalmat jelentenek a családi közösségek pasztorálására. Még a templomtakarítás és a kisebb karbantartási feladatok megoldása is rábízható váltakozva egy-egy családra. A lehetőségek, a környezeti adottságoktól függően, bizonyára bővithetők. Azonban mindig az egész család közös ünneplésén, vagy erőfeszítésén van a hangsúly, mert ezek által tudatosul a családi közösség, a benne rejlő erő és érték. Ezek az alkalmak egyben lehetőséget kínálnak a lelkipásztor számára a már említett „közeliét" megvalósítására is.

— A családok közötti kapcsolatok erősítése szintén nagy jelentőségű. Ezek a kapcsolatok önmagukban is alkalmasak a család intézményének védelmére. A közösség

63