Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hétvégi lelkigyakorlatok családi keretben
„pneumatikosz”, vagyis a Lélek embere, aki ugyan saját képességeit, szaktudását, tapasztalatait állítja csatasorba, általa mégis Isten Lelke építi Krisztus egyházát. Nézzük most már közelebbről, hogy miből is áll egy ilyen családi lelkigyakorlat. — Vannak programok, melyen a felnőttek és a gyerekek közösen vesznek részt. Ide tartoznak azok a „bemutató foglalkozások", melyeknek célja, hogy a szülőknek mintát, ötleteket és bátorítást adjon a gyermekekkel folytatandó lelki beszélgetésekhez. A világért sem póthittanórák, még kevésbé „lelkizések" ezek, hanem a gyerekek érdeklődését messzemenően figyelembe vevő, aktív közreműködésükre építő közvetlen légkörű beszélgetések a hit dolgairól, a keresztény élet számukra éppen aktuális kérdéseiről. A beszélgetést elindíthatja egy erre alkalmas szentírási részlet vagy más történet felolvasása, megtörtént eset elmesélése, egy diafilm levetitése, egy közösen elénekelt dal szövege vagy ezekhez hasonló. A beszélgetést a vezető irányítja, de a szülök sem passzív hallgatók, hanem előzetes megegyezés szerint kisebb-nagyobb feladatokat kapnak, melyekkel mintegy begyakorolják magukat hasonló beszélgetések önálló irányításába. — Ugyancsak közös a felnőttek és a gyerekek reggeli, illetve esti imádsága. Olyan családok esetében, melyeknél a közös imádság már meglévő gyakorlat, a vezető igyekszik tanácsaival, személyes példájával ezt a családi imát még elmélyültebbé, még gazdagabbá tenni. Azoknak a családoknak viszont, melyeknél a közös ima még nem szokás, éppen a lelkigyakorlat nyújthat erre példát és ösztönzést. — Közös végül a szombat esti vagy vasárnapi szentmisén való részvétel, akár a lelkigyakorlat színhelyén, akár az otthoni templomban történik. Ha van pap a lel- kigyakorlatos hely közelében, kerüljön sor lehetőleg a résztvevők gyónására is, de mindenképpen kívánatos, hogy a felnőttek és azok a gyerekek, akik már voltak első áldozok, közös szentáldozáshoz járuljanak. Az együttes foglalkozások mellett alkalmat kell teremteni a felnőttekkel való külön beszélgetésre is. E beszélgetések tematikája annyira gazdag, és a résztvevők igényei szerint az egyes esetek annyira különbözők, hogy éppen csak megemlítek néhányat a legvalószínűbb témák közül. — Kevés szülő ismeri az egyház tanítását a családról és a szülői hivatásról. A zsinati okmányok és más hivatalos megnyilatkozások, cikkek alapján érdemes ezekről a kérdésekről elbeszélgetni. Segítheti a beszélgetés a családi katekézist, konkrét kérdések alapján bővítheti a szülök hitbeli ismereteit. El lehet beszélgetni a szerelemmel, a nemiséggel kapcsolatos újabb katolikus állásfoglalásokról. Felhívhatjuk a figyelmet az egyházban világszerte tapasztalható lelki megújulásra, különösen az olyan jelenségekre, melyek a családdal, a világiak lelkiségével kapcsolatosak. Tanácsokat adhatunk a gyermekek vallási nevelésére, a felmerülő nehézségek megoldására, az egyházi év ünnepeinek családi körben való megölésére, a családi bibliaolvasásra. — Segítheti egy ilyen beszélgetés a házastársak egymás felé való megnyílását, bátoríthat arra, hogy tudjanak, merjenek beszélni egymással lelki, hitbeli kérdésekről, hogy ne csak egymás mellett, hanem együtt, közösségben éljék meg hitüket. Tanácsokat adhat arra, hogy miként lehet élő közösséget kialakítani a gyerekekkel. Buzdíthat az elmélyültebb egyéni és családi imára és igy tovább. — Annyi megbeszélnivaló van, hogy akárhány hétvégi lelkigyakorlatra is elegendő lenne. Két nap alatt nyilván nem lehet minden kérdést elintézni, de ez a két nap lendületet adhat a szülőknek, hogy hazatérve önállóan keressék a folytatást. — Éppen ezért arra is kell egykét óra, hogy a hallottakat ki-ki egyénileg is végigelmélkedje, végigimádkozza. Külön „cellák" persze nincsenek erre, de a kert vagy a közeli park, egy magányos séta igen alkalmas az Orral való csendes együttlétre. Mit csinálnak ezalatt a gyerekek? A figyelmet, elmélyülést igénylő foglalkozásból számukra elég annyi, amennyit a felnőttekkel közös lelki beszélgetés nyújt. Ha a lelkigyakorlat vezetőjének van segítőtársa (pl. egy egyetemista vagy főiskolás korú fiú vagy lány), a felnőttek foglalkozásával egyidöben szervezhet a gyerekeknek egy-két olyan, életkoruknak megfelelő játékos foglalkozást, amely figyelmüket a hit kérdései felé irányítja (pl. hittani vetélkedő, bibliai történetek eljátszása, rajzverseny és -kiállítás stb.). De talán még hasznosabb, ha egyszerűen csak játszik velük, elviszi őket sétálni és a közben adódó helyzeteket használja fel a keresztény magatartás gyakoroltatására vagy egy spontán adódó kérdés megbeszélésére. Az ilyen rögtönzött beszélgetés gyakran mélyebb nyomokat hagy a gyerekekben, mint a legmódszeresebb foglalkozás. — Ha nincs erre külön személy, a gyerekek felügyeletét idősebb testvér vagy végső esetben felváltva a négy szülő egyike is elláthatja. Mindez csak vázlatos kép a családi pasztorációnak erről az új területéről. De talán elég arra, hogy bátorítást és néhány ötletet adjon azoknak, akik felismerik a benne rejlő lehetőséget, és meg akarnak próbálkozni vele. Ehhez a pap részéről jóformán nem kell más, mint a megfelelő vezetőket megtalálni, felkészíteni, és a lehetőséget a templomban meghirdetni. Felmerülhet végül az a kérdés, hogy vajon egy egyházközség hány családját érintheti ez az akció? — Ha egy plébánián csak két olyan világi akad, aki erre a munkára hivatást érez 61
