Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hétvégi lelkigyakorlatok családi keretben
olvasni alig tudó hivő, igazi hitben élő keresztényre, mint egy bizonytalan hitű egyetemi tanárra . . „Néhány évvel ezelőtt gyermekeink szokása volt, hogy ha este valahová elmentünk, s ők nekünk is megágyaztak, akkor az ágyunkba tettek egy macit és annak a mancsába a Szentírást . . . Ilyenkor akármilyen későn is értünk haza, olvastunk belőle egy fejezetet." — „Mindig megemlékezünk azokról, akik értünk imádkoznak, akik imáinkat kérték. Betegekről, halottakról, nagyszülőkről, minden magyar gyerekről. Van egy kis fohászunk, amit mindig elmondunk: Katolikus vagyok. / Katolikus maradok. / őseimnek szent hitétől / Soha el nem szakadok. Ámen." Milyen kitűnő megvalósítások ezek itt nálunk, hazánkban. Hála Istennek, mind több az igazán keresztény családok száma, és szép lelkipásztori eredmények is vannak. Az egyre harmonikusabban bontakozó családokban valódi személyiségek alakulnak. Jóízű emberek, akikkel jó együtt lenni, akik képesek arra, hogy egymás terheit is felvegyék. Az ilyenekből alakult családok egymás felé vonzódnak, összefognak, tudnak egymás küzdelmeiről, szeretnek, boldog életet élnek és így boldogítanak. Számunkra, lelkipásztorok számára első és legfontosabb közösség a család. A jövő nemzedék életet, fantáziát, szabadságot, állandóan bontakozó, a végtelent ígérő légkört keres. Ezért ne feledjük az Írás nekünk is szóló intő szavait: „Vigyázzatok, testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, és el ne szakadjon az élő Istentől, tanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg az a „ma" tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk" (Zsid 3,12—14). Kerényi Lajos HÉTVÉGI LELKIGYAKORLATOK CSALÁDI KERETBEN Az ötnapos munkahétre való áttérés hazánkban is megváltoztatta a családok életrendjét. Még nem készült felmérés arról, hogy ki mire fordítja megnövekedett szabad idejét, de tapasztalatból tudjuk: Sokan kirándulnak, hétvégi házukba vagy nyaralójukba utaznak, mások különmunkát vállalnak, építkeznek, hobbikertet művelnek vagy olvasással, művelődéssel, szórakozással, sportolással töltik a hétvégi két napot. Mindezekkel a lelkipásztorkodásnak is számolnia kell. A nehézség — gondolom — azonnal feltűnik. Az ugyanis, hogy a hétvégét rendszeresen lakóhelyüktől távol töltő családok kiszakadnak plébániai közösségükből, legalábbis ami a legfontosabbat, az eukarisztia közös ünneplését illeti. Ez valóban probléma. De a megnövekedett szabad idő nemcsak problémát okoz, hanem új lehetőségeket is jelent. Ezek feltárása és kimunkálása sürgető feladat, melyet addig kell elvégezni, amíg az új szokások nem rögződtek, amíg a családok hétvégi programjában van még „üres hely" a pasztoráció számára. — Családokról és nem egyénekről van szó, mert társadalmi szempontból mindenképpen kívánatos, hogy a hétvégi szabad időt elsősorban a válságba jutott család megszilárdítására, a meglazult családi kapcsolatok helyreállítására fordítsuk. De a családi közösség ápolására szólít fel bennünket az V. Püspöki szinódus, és ennek nyomán Familiáris consortio kezdetű apostoli buzdításában II. János Pál pápa is, hiszen a II. Vatikáni zsinat óta egyre nyilvánvalóbb, hogy a keresztény családoknak döntő szerepük van az evangelizálásban, az egyház építésében. Mit tehetünk? Nyilvánvaló, hogy az új helyzetben — márpedig a helyzet nemcsak az ötnapos munkahét, hanem sok más tényező következtében is új — a családpasztoráció új formáit kell megtalálni. Ilyen forma körvonalai bontakoznak ki azokban a hétvégi családi lelkigyakorlatokban is, melyekről az alábbiakban szó lesz. — Mielőtt azonban a gyakorló lelkipásztor legyintve-sóhajtva továbblapoz, két dolgot gyorsan előrebocsátok: — Az egyik, hogy a családi lelkigyakorlatok szervezésének, vezetésének munkája nem a hétvégeken különösképpen túlterhelt papokra, hanem a pasztorációba bevonható, az evangélium hirdetésére elkötelezett világiakra vár. — A másik, hogy nem Íróasztal mellett kiagyalt ötletről van szó, hanem olyasmiről, ami — bár csak csírájában — már létezik. — Mielőtt a további ismertetésbe belemerülnénk, tisztázzuk a célt. A hétvégi családi lelkigyakorlatok célkitűzéseit két pontban foglalhatjuk össze: — 1. Segítségnyújtás a család lelki közösséggé formálásához, ezáltal a zsinat óta annyiszor emlegetett család-egyház építése: — 2. Az egyes családtagok — szülök és gyerekek — hitének megerősítése, keresztény életének elmélyítése, méghozzá magában a családi közösségben, tehát ott, ahol mindennapi életüket élik. 59
