Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Családi kör kialakítása az egyházközségben
módszer propagálásában. Nevelési kérdések után sorra kell itt kerülnie a család életét és a hitet érintő egyéb kérdéseknek is. — Itt kaphat jelentős szerepet a szervezettség. Az alkalmi beszélgetések rendszerint akkor válnak érdektelenné, ha a résztvevők unos- untalan ismétlik a már számtalanszor elmondottakat. Témákra, indításokra van szükség, amit a plébániának, sőt az egyházmegye központi intézményeinek kellene kidolgozniuk. — Ami a beszélgetés lelolyását illeti, éppen abban kell különböznie a katekézis megszokott formáitól, hogy nem tudós—tudatlan, adó és vevő áll most szemben, hanem — ha valaki ismerteti is a témát — mindenki szabadon elmondhatja véleményét, bekapcsolódik a vitába, míg „kirázódik" a közös vélemény, konkrét közös részletcélkitűzés. A résztvevőknek — akárcsak imént, a családi konferenciák esetében láttuk — végül is én-üzenetüket kell elmondaniuk, ehhez viszont a többiek részéről „aktív ráfigyelés", ráhangolódás szükséges. Ez a nyitottság azután „odakint", a család napi életében is kamatozódik. így a beszélgetések segíthetik a házasokat, hogy helyüket valóban megtalálják, „több emberségre" jussanak.6 Anélkül, hogy minden szóba jöhető témát sorra vennénk, említsünk meg néhány tontosabb kérdéskört, amelyek biztosan érdeklődésre tarthatnak számot. Ott van mindenekelőtt a házaspár társi viszonyának lemérése. Milyen volt a férj—feleség viszonya, helyzete, milyennek kell lennie ma, mennyiben valóban egymásnak társai? Ehhez kapcsolódik a házasélet kérdése: anélkül, hogy a résztvevők „nyilvános gyónásba" bocsátkoznának, elmondhatják, hol merülnek fel problémák, hogyan sikerült egyiküknek vagy másikuknak átjutniuk hullámvölgyeken. Szóba jöhet a házasság kríziseinek kérdése is: a válófélben lévőket új irányba terelheti, ha a többiek elmondják, hogyan sikerült együtt élniük feszültségekkel, anélkül, hogy házasságuk zátonyra futott volna. — Téma lehet a házasok közti beszélgetés is: a szokványos, hétköznapi érdeklődésen túl szoktak-e érdeklődni a másik gondjai, én-üzenete iránt is? Miben értenek egyet, hol húzódnak a véleménykülönbségek? Utóbbiak mennyiben vezethetők vissza nevelésbeli különbségekre, felfogásuk mennyiben tükrözi szüleik életvitelét? Hogy lehetne ezeket az örökletes beidegződéseket egymáshoz közelíteni? A szülő—gyermek viszonyt már érintettük. Fiatal házasok körében még inkább a családtervezés kérdése áll előtérben, nagyobb gyermekes családoknál már a nevelési kérdések, ezen belül a hitre nevelés, a szexuális nevelés, később a házasságra való nevelés kérdése: hogyan segítheti a szülő a fiatalok partnerválasztását, milyen hasznosítható modellt nyújthat jövendő családi életük számára? — A családi életről természetesen mindig a hit erőterében kell szólnunk. Külön beszélgetések témája lehet a házasság szentsége is: mennyiben más a keresztény, szentségi házasság, mint a „tisztán polgári"? Mennyiben jelent tanúságtételt az egész életre szóló kötelék: példát a fiatalok, jelt a világ számára? Hol vannak a lelki életet élő házasok számára többleterőforrások? Hogyan ágyazódik a házastársi és a szülői szeretet a főparancs programjába, a keresztény élet egészébe?7 Összejövetelek tárgya lehet továbbá a családon belüli imádság, az imádság szerepe a gyermek fejlődésében, a keresztény ünnepek együttes alakítása, a családtagok közti kiengesztelődés, amely a gyónásra való tulajdonképpeni felkészülés, az eukarisztia kihatása a család mindennapjaira. Évekre elegendő vita- és elmélkedési anyagot nyújtanak a hitigazságok is, amelyeket azonban a családi kör keretén belül már mindig felnöttfejjel, egy kicsit a nevelés, a továbbadás szempontjából kell a résztvevőknek átbeszélniük. A családi körök hatása A családcsoportok sok helyütt már a kísérlet stádiumából a több éves tapasztalatszerzésig jutottak el. Ezeknek felmérése alapján summázhatjuk a családi körök hatását. Az új vallásszociológiai képződmény természetszerűleg elsősorban a beszélgetésben részt vevő házaspárokra van hatással. Még azoknak a csoportoknak a tagjai is, amelyek felbomlottak, érzékenyebbé válnak a hit, a nevelés kérdéseire, aktívabban kapcsolódnak be a plébánia életébe. Sokan közülük újabb csoportot alakítanak, vallási továbbképzésen vesznek részt. A családi körök segítenek közös életvitel kialakításában, az élet dolgainak keresztény szemmel való szemléletében. Fontos eredmény a családon belüli aszkézis újrafelfedezése is. A házasok megtanulnak egymással is beszélgetni (sokan talán először teszik ezt meg életükben), okulnak a többi család sikereiből, de sikertelenségeiből is: „más kárán tanul az okos". A közös összejövetelek feloldják a családok különválását, belterjességét, fenntartják a vendégszeretet evangéliumi gyakorlatát. A családok megtanulják megosztani egymás közt idejüket, gondolataikat, adott esetben pénzük egy részét is. Nem elhanyagolható „mellékhatás” a szomszédokra gyakorolt hatás sem: a keresztény felelősségre ébredő családok könnyebben vállalnak karitativ munkát a környezetükben élőkért is.' A családi körök hatása kiterjed a benne részt vevő házaspárok gyermekeire, kisebbekre és nagyobbakra is. Helyes, ha a gyermekek legalább időnként részt vesznek a beszélgetése54
