Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: A család méltósága az Ószövetségben
emberiség iránt. Ezért az igazságra és békére épített családi tűzhely minden nép, az igazibb és jobb világ alapköve. A család vallásos élete — A hagyományos családi élet lehetővé tette a szülőknek, hogy sok időt töltsenek gyermekeikkel. A szombat vagy az ünnepek (amelyek szinte mind a zsidó történelem eseményeire emlékeztettek), azok a napok voltak, amelyeket élénk türelmetlenséggel vártak, mert ezek családi események is voltak. A zsidó ünnepek lehetővé tették a családnak, hogy az egészséges és felüdítő öröm légkörében gyűljön össze. Erre utal a MTörv 16,11: ,.örülj az Ür a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod ..." — A családban megült ünnepen a szertartásos mozdulatok, melyeket a szülők a hagyományok szerint végeznek és ismételnek, sokkal érzékelhetőbbek az élő tanításhoz, mint a könyvek. Az imádság, az ételek és a mindennapi élet cselekedetei fölött elmondott áldások, a rituális tisztaság megtartása belső értékükön kívül kifejlesztették a gyermeknél az Isten iránti tiszteletet, amely végül is végső célja volt a zsidó nevelésnek. A fiú kicsiny gyermek korától kezdve elkíséri apját a zsinagógába, s itt tanulja meg a szertartásokat, imádságokat és a hagyományos dallamokat. A leányok anyjukkal recitálják az áldást a szombat gyertyájánál, segítenek az ételek előkészítésénél. A „Kid- dus"12, amely a szombat és az ünnepek megszentelésének hagyományos szertartása, segíti az egybegyűlt családtagokat, hogy boldogan egymásra találjanak. A húsvét a legkiemelkedőbb ünnepe az évnek és a családi nevelés szempontjából is fontos esemény: a hosszú előkészület, majd a közvetlen részesedés a Széder szertartásában fölkelti a gyermekek — még a legkisebbek — érdeklődését is.13 A visszatérő „Szabhat" az igazán óhajtott és szeretett „vendég”, amely a háznak örömet és vidámságot hoz. Részben ebben kell látni a zsidó nép fennmaradásának okát annyi szenvedés és megaláztatás ellenére. Amikor elérkezik a szombat, akkor eltűnnek a napi foglalatosságok, elfelejtik az élet küzdelmeit, mindenki ünnepi ruhát ölt, a legegyszerűbb és legszegényebb is. Minden ragyog a tisztaságtól. Asztalt terítenek, s a gyerekek az apai kéz alá hajtják fejüket, aki megáldja őket. A békének és ünneplésnek ebben a légkörében a család feje más emberré válik, a világ nyomorúsága fölé emelkedik. Ezen a napon a „Ruah ha Sem" — az Isten Lelke — uralkodik a házban. Bálák, Moáb királya azért hivatta Bálaámot a pogány látnokot, hogy átkozza meg a Moáb mezején táborozó Izraelt. Bálaám azonban Isten parancsára áldást mondott Izraelre: „mily szépek, Jákob, a sátraid, és hajlékaid, Izrael!" (Szám 24,5). Később ez közmondás lett. A hangsúly a családi tűzhely fontosságán van, amely a hivő közösség, a társadalom alapsejtje, a család és vallási erények őrzője és átadója az új nemzedékeknek. A családi kapcsolatok ereje, a kölcsönös felelősségvállalás értelme olyan védőbástyát jelentett a zsidó családnak, amely képessé tette a fennmaradásra történelme hosszú századaiban, a külső és belső elnyomások ellenére. Korunkban a családi összetartás megingott, a család elveszíti alapvető jelentőségét. Az Ószövetségből elénk táruló családeszmény, az ősöktől átszármazott hagyományok és szokások, amelyek annyi századon át megőrizték a választott nép nagy családját, napjainkban is példamutató, és segíthet az öröm és vidámság légkörének kialakításában, a békének biztosításában. Jegyzetek: 1. E. J. Fisher, Quelques apercus la famille selon les traditions juive et chretienne. SIDIC XIV. No. 2. (1981) 4—16. o. — Lea di Nola, Dignité de la famille dans la tradition juive. SIDIC XIV. No. 2. 17—21. o. — 2. R. De Vaux, Le Istituzioni dell'antico Testamento. Marietti. 34—50. o. — 3. H. Haag, Bibel-Lexikon. Leipzig. „Geschlechtsregister" 574. o. — 4. J. Bonsirven, Textes rabbiniques des deux premiers siécles Chretiens. Roma 1955. 574. o. — 5. J. Bonsirven, i. m. 13. 17. o. — 6. J. Bonsirven, i. m. 420. o. — 7. L Ginzberg, The Legends of the Jews. Philadelphie 1968. III. 89. o. — 8. L. Coenen — E. Beyreuther — H. Bietenhard, Dizionario dei concetti biblici del Nuovo Testamento. Bologna 1976. 809—817. o. — 9. J. Bonsirven, i. m. 412. 420. o. — 10. J. Bonsirven, i. m. 512. o. — 11. L Coenen, i. m. 1129—1133. o. — 12. J. Bonsirven, i. m. 3. o. — 13. H. Haag, i. m. 1312— 1316. o. „Pascha" — 14. P. Grelot, Le jour de Seigneur. Communio VII. (1982) No. 3. 9—18. o. Gyttrki László 41
