Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: A család méltósága az Ószövetségben
átvegyék a Törvényt, a Szent, az Üristen ezt mondta nekik: Nektek ajándékozhatom-e a Tórát? Adjatok nekem biztos garanciát, hogy megtartjátok azt és akkor nektek adom. — ök így válaszoltak: Mindenség Ura, atyáink a garancia. — De Isten így szólt hozzájuk: atyáitokban is találok hibát . . . adjatok nekem biztos garanciát és én nektek adom a Tórát. — ök akkor ezt mondták: Mindenség Ura, prófétáink a garancia. — De ö így válaszolt nekik: bennük is találok okot a vádemelésre. — Végül így szóltak: fiaink a mi garanciánk. — Akkor Isten igy szólt: valóban, ök a biztos garancia. Gyermekeitek iránti szeretetből nektek adom a Tórát.7 Az ifjú tudatában volt gyermeki, férfiúi és polgári kötelességeinek. Első helyen állt a szülök iránti tisztelet és engedelmesség, (a „Kibbud Av va-Em"), amelyet az 5. parancs szentesít. A szokásos fordítás: „Tiszteld atyádat és anyádat" nem adja vissza a „kabbed" ige értelmét. A szó magába foglalja egyszersmind a tisztelet, a megbecsülés, a szeretet és dicséret fogalmát is, amelyek nem szinonim szavak, hanem mindegyiknek megvan saját jelentése.8 Ezek a rabbinista magyarázat szerint különféle gyermeki kötelességeket jelentenek. A „Kibbud Av va-Em" nem szűnik meg a szülők halálával sem. Még életükben megköveteli, hogy a gyermekek ne üljenek az ö helyükre, ne beszéljenek előbb, mint ök, ne mondjanak ellent nekik, amikor beszélnek, ne szakítsák félbe őket. Amikor megöregednek, a gyermekek kötelessége, hogy kiszolgálják őket az asztalnál, táplálják, ruhával, cipővel lássák el őket, támogassák, ha el akarnak esni, vezessék őket, ha ki akarnak menni, s mindezt jószívvel és vidáman tegyék. Kedvesen és tisztelettel beszéljenek velük, szenteljék nekik idejüket. Még ha szüleiknek javíthatatlan hibáik vannak is, a gyermekeknek akkor sem szabad rosszul bánni velük, megátkozni vagy megalázni őket. Emlékük legyen kedves és szent, és ha haláluk után beszélnek róluk, ezt mondják: szent emlékű tisztelt apám (vagy anyám).9 A Biblia szól „a rossz útra tért és engedetlen gyermekről" is, aki nem akar hallgatni sem apja, sem anyja szavára. Az ilyent „apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé ... a város férfiai pedig kövezzék agyon" (MTörv 21,18—21). A Talmud jogi magyarázói szerint ezt a részt úgy kell érteni, mint félelmetes figyelmeztetést és nem mint reálisan alkalmazott büntetést. A magyarázók kifejtik, hogy a „szavunkra" egyes számban áll, mivel az apa és az anya szavának összhangban kell lennie. Ha az apa és az anya tanítása nem egyezik meg, akkor őket kell vétkesnek tartani a gyermek bűnös cselekedetei miatt, és nem a gyermek felelős rossz magatartásáért.10 — Ha a szülők szerető és értelmes neveléssel, bölcs magatartással meg tudnak felelni a Biblia követelményének, akkor nem kerülhet sor arra, hogy a bírák elé vezessék gyermeküket, s így a végső eszközhöz folyamodjanak. A lázadó gyermek meghasonlott és feldúlt család rossz gyümölcse. A családi tűzhely egészséges légköre viszont elősegíti a gyermekek harmonikus növekedését. A zsidóság hagyományos családi életének magas színvonalára jellemző, hogy csekély volt a gyermekek bűnözése. A béke háza (Salom ha Bait) — A bibliai béke szinte kifejezhetetlen gazdagságú szó. Nemcsak a háborútól való mentességet jelenti, hanem az Istentől jövő szerencsét, nyugalmat, biztonságot, a munkában való szabadságot, a bizalom feltételét, megelégedettséget — mindent, amit Isten ad az embernek. Ennek megfelelően „salom"-mal köszöntik a vendéget, a jó barátot vagy bárkit, akivel az utcán találkoznak. Békével fejezik ki a családi boldogságot is: a béke háza." Békének kell lenni a családban is, ahol az isteni Jelenlét uralkodik. A családi otthon a választott nép számára mindig olyan szentélyt jelentett, amelyet csak a hűségre, a vallási törvények megtartására és a személyek közötti értékekre lehet építeni. — Nem könnyű megteremteni a békének, a szeretetnek a légkörét különböző korú és jellemű személyek között, akiknek mások a törekvéseik, szokásaik és távoli családokból származnak. A „Salom ha Bait" nem idilli állapot. Ha ellentmondásnak látszik is, az igazi „salom" ott található, ahol a személyek különböznek magatartásukban, kívánságaikban, s ahol a szeretet nem születik magától. Aki valóban szereti és óhajtja a békét, mindent megtesz, hogy azt jelérje. Amikor provokálják, ellenáll a kísértésnek, hogy erőszakkal válaszoljon vagy perlekedjen, mindent megtesz, hogy helyreállítsa a derű légkörét és békésen megoldja az ellentéteket. Mindenütt nehéz megőrizni a békét, de a legnehezebb mindenkinek a saját családjában. A rabbinista hagyomány megőrizte Mordechainak, az „Igaz"-nak emlékét. A Szanhedrin feje volt, a király után a zsidók között a legnagyobbnak nevezték, mindenki szerette és tisztelte. Ami azonban igazi nagyságát kivívta, az volt, hogy elmondhatták róla: békét tudott teremteni gyermekei között. Mindenki tudja, hogy a gyermekek nem hasonlítanak egymásra, nem egyformán fogadják be atyjuk szavait. Békében, szeretetben, megértésben élni azokkal, akik elvetik az atyai tanácsokat, igen nehéz és ebben áll a „Salom ha Bait”. Így tanít a Biblia és igy fejtik ki parancsait magyarázói, ök tudják, hogy milyen nehéz tanítani és helyesen viselkedni az életben. Nem könnyű gyermekeket nevelni, hogy a társadalomban megállják helyüket, teljesítsék kötelességüket Isten, népük és az egész 40
