Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Biztonság vagy borzalom?
TANULMÁNYOK Tarnay Brúnó BIZTONSÁG VAGY BORZALOM? A háború utáni közhangulat valami pozitív előjelet adott az „aggódás", a „gond" alapélményének, amelyről annyit ír Heidegger. Majdnem azt mondhatnánk, hogy nélküle emberi létünk nem lenne teljesértékű. Sőt, veszélyeztetve élni, kockázattal együttélni: ez a mi világunk stílusa. Az életet nem lehet számtanpéldává egyszerűsí eni vagy idillikus jelenetek sorozatára lefokozni. Erősek a csontjaink és feszes a bőrünk, edzettek az izmaink és sima az agyunk. Tudjuk, hogy a „bátorság, a találékonyság: erények, — a gyengeség: nem erény".1 Felfedezők, konquisztádorok, kutatók és misszionáriusok keresték a veszélyt — így lett egy időre szép és tágas ez a mi világunk. Aki állítani tudja magát és képes védőállásba helyezkedni, aki bátran utat tör, az talál rá igazi önmagára. Vannak azonban pillanatok és évtizedek, amikor az ember megrendül. Olyankor, amikor harcai során többé nem a természet és a „sors" erőivel, hanem testvéreivel, embertársaival kerül szembe. A testvér Isten képmása — hirdeti az írás. Akkor hát Isten ellen kellene felvenni a harcot? Fékezetlen támadó ösztöneink, agresszivitásunk így az öngyilkosság útjára terelnek. Hiszen talán „ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?” (1 Kor 10,22). A küzdő, veszéllyel szembeszegülő ember az ép, egészséges, természetes állapot ideálja. Annak az állapotnak a hőse, amelyben csak a gyilkolástól riadnak vissza — mint Rudyard Kipling „Dzsungel könyvében" az erdő vadjai. A természet puszta épségének állapota sohasem valósult meg — tanítja a teológia. Legföljebb mértékegységünk lehet, mint Kant regulativ eszméi: kellene, hogy létezzék. Ez volt az antik humanizmus legmagasabb erkölcsi eszménye: „Természete szerint (füsei) ember az embernek barátja ’ — hangoztatja Arisztotelész. A jelen világ nem ilyen: borzalmas lehetőség áll előttünk, testvéreinkkel együtt elpusztíthatjuk önmagunkat. Nem kell magyarázkodni — tényekre utalhatunk. Megbízható becslések szerint kb. 50 ezer különböző hatékonyságú atomfegyver áll készenlétben, átlagosan egyenként olyan robbanóerővel, mint 5—10 dinamitból épített Keopsz-piramis. Valamelyik nagyváros ellen irányuló támadás közvetlenül 3 millió embert pusztítana el, — maga a támadó atomhatalom a kiváltott háború során 20—100 millió életet veszítene, nem számítva a sérülteket és a sugárzás okozta, hosszú évtizedeken át jelentkező halálos betegségeket. — Vajon lehet-e még ilyen adatok ismeretében az elret'entéssel motivált további fegyverkezésről beszélni? A brit püspöki kar így felelt: „Fegyverkezés: a világ legnagyobb botránya." Tekintettel a százmilliós éhező tömegekre „az emberi jogok brutális megsértése’. Hivatkoznak a pápa szavaira: az „elrettentés” csak egy lépés lehet a teljes leszerelés felé és tiltakoznak az újabban létesült atomfegyver-támaszpontok ellen, angol földön (Kathpress, 1932. nov. 12. 7. o.). — US-bíborosoknak az Egyesült Államok kormányához intézett felszólításában szerepel ez a mondat: „A nukleáris fegyverek meg nem engedhető eszközei az önvédelemnek." Számolni kell — mondják — az egyre erősödő „Freeze now”-mozgalom célkitűzéseivel (a fegyverkezés befagyasztását sürgető egyesülés. — John Krol bíboros, Philadelphia. Ld. uo. 3. I.). Ilyen és hasonló megnyilatkozások széles rétegekben találnak visszhangra. Például bécsi orvosok egy aktívája nagyméretű felvilágosítást kezdeményezett, — a „Pax Christi”, világiakból álló mozgalom, a német püspöki kar határozottabb állásfoglalását kívánta (uo. nov. 12. 3. és 5. I. — utóbbi nyilván Höffner bíboros nyilatkozatára céloz, amely Fuldában, 1981. szept. 21-én hangzott el). Viktor Weisskopf (a Pápai Tudományos Akadémia tagja, a CERN, az európai magenergiakutató központ munkatársa) mutatott rá a közelmúltban ismételten az a omenergiával való együttélés problémáira (Osztrák Televízió 1. műsora, 1982. nov. 12.). Részben a technológia kérdéseire vonatkoztak a tudós ku'ató elemzései, amelyek összegezéseként annyit állapíthatunk meg, hogy a békés célokra fordított atomenergia — bármilyen súlyos nehézségeket 3
