Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Dabóci Mária: A felelősség forrásainál
járulósunkat igénylik és szólítják. Ezek természet, de erkölcsi természetű törvények, amelyek az embernek, mint erkölcsi lénynek a működését szabályozzák, és csak az ember szabad hozzájárulásával érvényesülnek. Az ember abban tér el környezetétől, hogy értelmének és akaratának egymást segítő munkájával kell megismernie és elismernie a reá vonatkozó, a harmonikus egyéni és közösségi életéhez elengedhetetlenül szükséges ‘örvényeket. Ebből következően alapvető feladata — és egyben alapvető joga is —, hogy helyes ismereteket szerezzen önmagáról, saját természetéről, annak igényeiről, lehetőségeiről, feladatairól. Keresnünk kell az emberre vonatkozó igazságot, hogy életünket, magatartásunkat azzal összhangban rendezzük, rá alapozzuk! Enélkül alig remélhetünk valamit a káoszon kívül. Az igazság tisztelete a valóságnak, magának a létnek a tisztelete, és itt nincsen elhanyagolható csekélység. A gyermek első kis hazugsága már a felnőtt felelőtlenségének, az igazság, a valóság irán i közömbösségének irányába mutat. S ugyanúgy a legszerényebb igazság is tanúságtétel, amely a valóság tiszteletét árulja el. Gazdagítja bennünk a létező dolgok, köztük az emberi természet törvényszerűségeinek ismeretét, fölcsillantja azok szépségé‘ és mint jót állítja elénk. Jót, tehát kívánatosat, szereteünk tárgyát, szükségeset, amelyhez éppen ezé‘t nagy gonddal, felelősséggel kell közelednünk. A zűrzavartól, — ingoványtól, amely bizonytalanságot szül és bizalmatlanságot minden és mindenki irán‘, — megmenthet minket azoknak az igazságoknak a szolgálata, amelyek magából az emberből olvashatók ki. Nem szabad félnünk, hogy elszegényedünk, ha ennek az igazságnak a szolgálatába szegődünk. „Nem az aláz le bennünket, ha meghajlunk az igazság előtt, akár az érvek, akár a tekintély késztessen erre bennünket, hanem az, hogy elsorvadunk az igazság kifogyhatatlan tárháza előtt..." (Horváth S.: örök eszmék 179. o.). — Az ember természete tehát elsősorban saját magának az igazság szerinti ismeretét kívánja meg. — Csak ez vezethet el minket annak megismeréséhez, hogy mi az ember feladata, mire képes, mi függ tőle, tehát miért felelős. Ügy tűnik, ma az igazsággal szemben érzett elkötelezettség az egyik legfontosabb követelmény. Gyakran lehet arról hallani, hogy a természettudományok és a technika fejlődése erősen megelőzte az ember erkölcsi növekedését. Talán ezzel kapcsolatban nem hely'elen azt mondani, hogy az ember tekintete lesiklott önmagáról — minden ellenkező látszat ellenére is — és a nagyszerű természettudományos eredmények és remények közepette kissé elhanyagolta a saiá'os emberi voltára vonatkozó természettörvények, a reá vonatkozó igazságok megismerését. Ezért oly sürgető ma életteli, igaz választ adni a költő kérdéseire: „Miért vajúdta ki a lét az embert...? Mit akar eszményeivel? A tisztasággal, lósággal és szabadsággal? Eszményeivel, amelyek többek, mint az élet, mert ezek az érdemes és értelmes élet feltételei.” (Juhász Ferenc: Az éjszaka képei) Az emberi élet egész teljességében a fejlődés törvényének van alávetve. Az értelem és akarat hordozóját éppen a reá vona kozó alapvető természeti törvény utalja ezek használatára és így a tudatos személy megvalósitására. A természet ennek lehetőségét és kötelező voltát írja elő az embernek. Innen van az égvén elidegeníthe'etlen joga és kötelessége az értelmi, erkölcsi képzéshez. S ennek megvalósításáért önmagunkban is, másokban is, a meg- fele'ő arányban felelősek vagyunk mindnyájan. Nemcsak az édesanya felelős gvermekéért, amikor elmagyarázza neki a piros lámpánál, hogy most nem szabad átmenni az úttesten, meg kell várni a sárga után következő zöldé' és csak akkor mehetünk, hanem mindazok, akik szintén ott állnak vagy esetleg nem törődve a pirossal és a tanítgató édesanyával, átsie nek. Mert nemcsak az éppen akkor esetleg arra jövő autótól feladatunk megóvni a gyermeket, hanem észre kell vennünk, hogy itt most egy kis értelem nyiladozik a világra, akit nem szabad becsapni, aki most kezdi megtanulni, hogy vannak dolgok, amelyeket komolyan kell venni. Késő lenne ezt felnőtt fejjel, az atomenergiában rejlő különböző lehetőségek színe e!őt‘ tanulgatni! Az értelem és az akarat tökéletesítése terén sincsenek elhanyagolható csekélységek. Bármennyire növekedjék is a természetben rejlő lehetőségek megismerése, kiaknázása, a velük szemben való helyes erkölcsi magatartás nélkül ezek mindig újabb és újabb szenvedések forrásaivá válnak. Az emberre vonatkozó igazságok megismerésének, az értelem és akarat tökéletesítésének a vágya tehát az ember természe ébe írt alapvető törvényeknek a hangja. Emberi voltunkkal együttjáró feladat, hogy ezeknek a hangoknak érvényt szerezzünk. És ennek a feladatnak az igenléséből ered az érvényrejutta- tás során a lelelősségvállalás belső magatartása. Ebben az értelemben valóban érvényesek mindnyájunkra von Weizsäcker szavai, hogy ti. „egytől-egyig felelősek vagyunk”. Mert általános emberi kötelesség a természetünkbe írt alaptörvények érvényrejutiatása, értelmünk 50
